180447. lajstromszámú szabadalom • Örökzöld csemeteállományban alkalmazható herbicid készítmény
3 180 447 4 R etil-, n-propil- vagy izopropilcsoport, Y klorid vagy szulfát, n = 1, ha Y klorid-ion, míg n = 2, ha Y szulfát-ion, Z jodid, bromid vagy (la) képletű csoport, M’ alkálifém, Rs hidrogénatom vagy 1—4 szénatomos alkilcsoport. Az I. és II. reakcióegyenletben bemutatott reakciókat egymás után vizes közegben végezzük. Az (5) képletű vegyületet úgy különítjük el, hogy azt a reakció során képződött vizes sóoldatból izoláljuk. Miután a III. reakcióegyenletben feltüntetett reakciót befejeztük, a (7) és az összes, nem reagált (6) képletű vegyületet át kell alakítani alkálifém-hidroxiddal a szabad bázissá. A nem reagált (CHj)jNH képletű amit pedig el kell távolítani a rendszerből, hogy az V. reakcióegyenlet szerinti reakció során ne zavarjon. A következőkben részletezett leírásban a hőmérsékleti értékek °C-ban és a %-ok pedig súlyszázalékban értendők. A II. reakcióegyenlet szerint a (3) képletű vegyület nátriumsójának vizes oldatát, amely 15— 35, előnyösen 20—30% (3) képletű vegyületet tartalmaz, 10—70, célszerűen 40—50 °C-o.n reagáltatjuk 0,9—2,0, előnyösen 1,45—1,55 mólnyi mennyiségű (4) képletű alkilezőszerrel (például dimetil-szulfáttal) 1—16 óra, előnyösen 2—4 óra hosszat. A dimetil-szulfát helyett metil-jodid vagy metil-ibromid is felhasználható. A dimetilszulfát alkalmazása gazdasági szempontból előnyös. A reakció előrehaladása során az (5) képletű vegyület külön fázist alkotva képződik. Miután a reakció a kívánt ideig lezajlott, a felső réteget elkülönítjük és az alsó vizes réteget elönthetjük. Ha gazdasági okok szükségessé teszik, akkor ezt az alsó vizes fázist szerves oldószerrel, célszerűen toluollal extraháljuk, vagy ha desztilláljuk kevés (5) képletű vegyület a vizes fázisból visszanyerhető. A III. reakcióegyenlet szerint a felső fázist 15—75% amin-thidrokloiridot vagy 15—45% amin-szulfátot tartalmazó (VI) képletű vegyület 25—50%-os vizes oldatához adjuk hidroklorid alakjában. Az aminsó mólaránya az (5) képletű vegyülethez képest 0,8—3, célszerűen 1,0—1,35. A reakcióegyenlet ezután 0,5—60 óra hosszat, 50— 100 °C, előnyösen 85—95 °C között keverjük. Magasabb hőmérsékleten a reakcióidő rövidebb, és ez a körülmény fordított esetben is fennáll. A III. reakcióegyenletben feltüntetett reakció során a pH-értéket 5,8 és 8,0 között szabályozni kell. Ha a pH-érték túl alacsony, akkor a reakció lassan halad előre, míg, ha a pH-érték túl magas, akkor a (7) képletű vegyület elbomlik. A pH-értéket a legegyszerűbben úgy ellenőrizzük, hogy elektródákat használunk és szükség szerint nátrium-hidroxidot, kálium-hidroxidot és kalciumhidroxidot adagolunk. Ezek közül a nátriumhidroxid alkalmazása előnyös. Megjegyezzük azt, hogy az ilyen tömény oldatokban a pH-értékek regisztrálása nem okvetlenül egyezik meg a hidrogénion-koncentrációval. Ha azonban a mérőeszközt és az elektródokat standard puffer-oldatra beállítjuk, akkor az elektródák által a reakciómasszában mért pH- érték a reakció előrehaladását jelzi. A kapott reakciómiassza (7) képletű vegyület és melléktermékként mind triszubsztituált guanidint, mind reagálatlan (6) képletű vegyületet tartalmaz, mindkettőt sók alakjában. Mielőtt az V. reakcióegyenlet szerinti reakciót teljesen lefolytatnánk, szükséges az, hogy a (7) képletű vegyület szabad ázissá, vagyis a (9) képletű vegyületté alakítsuk át. Ezáltal a reagálatlan (6) képletű vegyület is átalakul a (CHs^NH képletű szabad aminná, amelyet a közegből eltávolítunk abból a célból, hogy a melléktermékként képződött karbamid előállításának lehetőségét kiküszöböljük. Ezt a művelet 10—50%-os nátriumhidroxid-oldat hozzáadásával, 11,0—12,5 pH-értékig hajtjuk végre, amelyet üvegelektródával dolgozó mérőeszközzel kombinálunk, és a reakcióközeget semleges oldószerrel extraháljuk. Az extrakcióhoz használt szerves oldószer egy részének ledesztillálása esetén az illékonyabb (CH^jsNH eltávolítható. Az amint eltávolíthatjuk közvetlenül a vizes lúgos oldat desztillációjával is. Az utóbbi művelet látszik előnyösebbnek. Az extrakciós eljárást úgy végezzük, hogy a vizes lúgos oldatot folyamatosan ellenáramú extraktoron átvezetjük, amelyben szerves fázisként metilén-iklorid, benzol, klór-benzol, toluol vagy xilol oldószert alkalmazunk. A toluol alkalmazása a legelőnyösebb. Az extrakció szakaszosan is végrehajtható. A hőmérséklet 9 és 65 °C között ingadozhat. Az oldószer mennyiségét gazdaságossági tényezőktől függően 1 rész vizes fázisra számítva 0,5—10 rész oldószer között állítjuk be. A belépő szerves oldószert desztillációs berendezésben kezeljük, ahol (CHajsNH képletű amint és a belépett vizet a fejrészen ledesztilláljuk, a desztillációs maradék a (9) képletű vegyület. A (9) képletű vegyület koncentrációja természetesen az extraktor üzemeltetési feltételeitől és a desztillációs berendezéstől függ. A (9) képletű vegyületet tartalmazó visszamaradt oldatot gázkromatográfiás úton elemezzük és a triszubsztituálit guanidint és a (9) képletű vegyületet kimutatjuk. Amennyiben guanidin van jelen, sztöohiometrikus mennyiségben 5— 10%-os vizes kénsav- vagy sósav-oldatot, előnyösen kénsav-oldatot adunk, és így a guanidin sóját képezzük. Ezután' adagoljuk a (10) képletű izocianátot. A beadagolt mennyiség a (10) képletű vegyületből 1 mól’ (9) képletű vegyületre számítva 0,8— 1,0 mól között ingadozhat, előnyösen 0,90—0,98 mólt alkalmazunk. A képződött reakciókeveréket 10—90, előnyösen 50—75 °C-on keverjük, míg a reakció teljes mértékben végbemegy. A reakcióidő 0,5 és 8 óra között ingadozik. Ha a sztöchiometriikusnál kisebb mennyiségű (10) képletű vegyületet adagoltunk, akkor a reakcióközeget 5—10%-os kénsavval vagy sósavval, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
