180431. lajstromszámú szabadalom • Diagnosztikum proteolitikus enzimek kimutatására
5 180 431 6 halogénatom fluor-, klór-, bróm- és jódatomot jelont, előnyösen klór- és brómatom. Az Rx, R2, R3 és R4 meghatározásában szereplő „rövidszénláncú alkoxicsoport”, valamint az R,, R2, RS, Rj-ben és az X-ben szereplő „rövidszénláncú alkilcsoport” 1—4, előnyösen 1—3 szénatomot tartalmaz, a me to xi-, illetőleg a metilcsoport különösen előnyös. Az A meghatározásban szereplő aminosavak elsősorban a természetes a-aminosavak, valamint ezek D-alakban, vagy racém formában. Különösen előnyös a glicin, az alanin, a valin, a leucin, az izoleucin, a fenil-alanin és a tirozin maradéka. Az adott esetben jelenlévő szabad hidroxilcsoport acilezve, előnyösen acetilezve lehet. Az A meghatározásban szereplő „peptidcsoporfc” például di-, tri-, tetra- és pentapeptidet, előnyösen di- és tripeptidet jelent, aminosav-kompenensként a fent említett aminosavakat alkalmazzuk. A B meghatározásban szereplő „a poptidkémiában szokásos nitrogénvédőesoport” jelentése például acil-, oxikarbonil-, tiokarbonil-, szulfonil-, szulfenil-, vinil-, ciklohexenil-, foszforil- vagy karbamoilesoporfc. iSzámos ilyen típusú védőcsoportot ismertetnek a Houben—Weyl: Methoden der organ Chemie-ben (15/1 k.) A találmány szerint I általános képletű, kromogénként alkalmazott indoxil- vagy tioindoxilaminosavésztereket és peptidésztereket 10-4 — 1 mól/liter, előnyösen 10“3 — 10_l mól/liter konceentrációban alkalmazzuk, impregnálóoldatként, rétegképző anyagként vagy vizsgáló oldatként. A proteolitikus enzimek, különösen a leukocitákban lévő proteázok diagnosztikumának további alkotórésze a megfelelő puffer-rendszer. Alkalmazhatunk például foszfát-, borát-, barbiturát-, trisz(hidroxi-metil)-amino-metán-( =Tris)-, 2-amino-2-metil-propándiol-l,3-(=Amediol)- vagy aminosavpuffereket. A pH-értéket és a kapacitást úgy kell kiválasztanunk, hogy a mérőoldat, illetőleg a tesztcsík pH-értékét 6 és 10 közöttire állítsa be, előnyös a 7—9-es pH-érték. A proteolitikus enzimek, különösen a testnedvekben lévő lcukociták proteázainak kimutatására alkalmas találmány szerinti diagncsztikum előállításához továbbá oxidálószort is alkalmazhatunk, hogy az enzimes reakció során elsődlegesen keletkezett indoxil-, illetőleg tioindoxil-származékokat a színes indigo-, illetőleg tioindigo-vegyületté alakíthassuk át. Az oxidálószereket, így például a kálium-[hexaciano-ferrát(III)]-ot, káliumbromátot, kálium-kromátot, fenazin-metaszulfátot vagy tetrazoliumsókat az impregnálóoldathoz — 10“4 — 1 mól/ liter, előnyösen 10“3—10“1 mól/liter koncentrációban alkalmazzuk a rétegképző anyaghoz vagy a vizsgáló folyadékhoz. A proteolitikus enzimek, különösen a leukoeiták proteázainak kimutatására alkalmas diganosztikum további alkotórésze egy nedvesítőszer, mivel ezzel a reakció idejét lerövidíthetjük, és részben csillogóbb színt érünk el. Előnyös a nem-ionosnedvcsítőszer, de amfoter, kation- vagy anionaktív nedvesítőszert is alkalmazhatunk, 0,05-től 2%-ig terjedő koncentrációban, előnyös a 0,1—1%-os koncentráció. A találmány szerinti szer előállításához például szívóképes hordozót, előnyösen szűrőpapírt, cellulózt vagy mesterséges szálak szövedékét alkalmazzuk, melyeket azután a tesztcsíkok előállításá- 5 hoz szükséges és szokásos reagensek (szubsztrátum, puffer, adott esetben nedvesítőszer, oxidálószer stb.) könnyen párolgó oldószerrel, mint például vízzel, metanollal, etanollal vagy acetonnal készített oldataival impregnálunk. Ezt célszerűen 10 két lépésben végezzük, először vizes oldattal impregnálunk, amely a puffert és a többi vízoldékony adalékanyagokat tartalmazza. Ezután az I általános képletű ' proteázszubsztrátum oldatával impregnálunk. Különleges esetekben fordított imp- 15 regnálás! sorrendet is alkalmazhatunk. A kész tesztpapírokat önmagukban is felhasználhatjuk, vagy ismert módon hordozóra ragaszthatjuk, vagy előnyösen a Német Szövetségi Köztársaság-beli 21 18 455 számú szabadalmi leírás sze- 20 rint műanyag- és finomszálú hálózat közé rögzíthetjük. A filmréteges tesztcsíkok előállítására az összes reagenst egy filmképző anyag, így például polivinil-észter vagy poliamid oldatával vagy diszper- 25 ziójával homogénné keverjük. A keveréket vékony rétegben műanyaghordozóra visszük és megszárítjuk. A találmány szerinti, filmmel bevont tesztcsíkokat szárítás után feldarabolva önmagukban is használhatjuk, vagy ismert módon hordozóra ra- 30 gaszthatjuk, vagy, például a 21 18 455 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírás szerinti, műanyag- és finomszálú hálózat közé rögzíthetjük. A proteolitikus enzimek, elsősorban a leukociták 35 proteázainak kimutatására alkalmas találmány szerinti diagnosztikumot porkeverék vagy reagenstabletták alakjában is előállíthatjuk, ha a vizsgálathoz szükséges és a fentiekben megadott alkotórészeket a szokásos galenusi adalékanyagokkal 40 keverjük és granuláljuk. Ilyen jellegű adalékanyagok például a szénhidrátok, mint például mono-, oligo- vagy poliszacharidok, vagy cukoralkoholok, mint például mannit, szorbit vagy a xilit, vagy egyéb oldékony inert vegyületek, mint poli(etilén- 45 -gikol) vagy poli(vinil-pirrolidon). A porkeverékek vagy a reagens-tabletták súlya általában körülbelül 50—200 mg, előnyös az 50—80 mg. A liofilizátumok előállításához, amelyek összsúlya körülbelül 5—20 mg, előnyösen kb. 10 mg, 50 először egy oldatot — amely a vizsgálathoz szükséges összes reagenst, valamint a szokásos vázképzőket, mint például poli(vinil-pirrolidon)-t és esetlegesen további töltőanyagokat, mint például manitot, szorbitot vagy xilitet tartalmaz — fa- 55 gyasztva szárítjuk. A találmány szerinti diagnosztikum oldat alakjában előnyösen a vizsgálathoz szükséges összes reagenciát tartalmazza. Oldószerként vizet vagy víz és vízzel elegyedő szerves oldószer — mint pél- 60 dául metanol, etanol, aceton vagy dimetil-formamid — elegyét alkalmazzuk. Eltarthatóság szempontjából előnyös lehet, ha a vizsgálathoz szükséges reagenseket két vagy több oldatra osztjuk el, és csak a vizsgálat előtt közvetlenül töltjük össze. 65 Az így előállított diagnosztikumok lehetővé te3
