180417. lajstromszámú szabadalom • Javított csomólefutási jellemzőkkel rendelkező, az előszöveteket csak kismértékben húzó sebészeti varrófonal
3 180417 4 Egyes sebészeti varrófonalak igen sima, könnyen sikló felületitek. Az ilyen típusú varrófonalakra kötött csomók igen könnyen csúsztathatok a kívánt helyzetbe, hátrányt jelent viszont, hogy a csomók rendszerint könnyen kioldódnak. Más típusú sebészeti varrófonalak esetén a csomók már a szálon elakadnak és csak nehezen vagy egyáltalán nem csúsztathatok a seb felületéhez, ekkor azonban a csomóbiztonság nem jelent problémát. Az állandó mozgásban levő szöveteken, például a szív környezetében levő szöveteken elhelyezett csomók sokkal könnyebben oldódnak ki, mint a viszonylag nyugalmi helyzetben levő szöveteken elhelyezett (például gipszkötés alatt levő sebet összetartó) csomók. A találmány szerint olyan sebészeti varrófonalakat kívánunk kialakítani, amelyek könnyen csomózhatok, a csomók könnyen a sebhez csúsztathatok, és ugyanakkor a csomók biztonsága is megfelelő. A 2 734 502 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás eljárást ismertet selyem alapú sebészeti varrófonalak bevonására. Bevonószerként poli-alkil-metakrilátokat alkalmaznak, és a bevonatot forró matricapárral viszik fel az alapfonalra. A 3 297 033 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás poliglikolsav alapú szintetikus sebészeti varrófonalakat ismertet. Az ott közöltek szerint a rostok felülete a kezelhetőségi jellemzők vagy az abszorpciósebesség módosítása érdekében szilikonnal, méhviasszal vagy hasonló anyagokkal vonható be. A 724 804 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi bejelentés általánosságban ismerteti a sebészeti varrófonalak bevonását, kenését és a bevonatok hatását a varrófonalak csomólefutási jellemzőire. Általánosságban ismert az az elv, hogy a sebészeti varrófonalak polimer anyagokkal vonhatók be, színezhetők, illetve kondicionálhatók. A sebészeti varrófonalaknak specifikus, kedvező tulajdonságokat biztosító bevonóanyagok kutatása azonban még nem lezárt terület. A találmány javított csomólefutási jellemzőkkel rendelkező, a szöveteket csak kismértékben húzó sebészeti varrófonalakra vonatkozik. A találmány szerinti, több rostból kialakított polimer sebészeti varrófonalak felületén biológiailag abszorbeálható lubrikáns kopolimer bevonat helyezkedik el. A bevonat anyagát képező kopolimer polioxietilén- és polioxipropilén-részegységeket tartalmaz, és 25 °C-on pépes-szilárd konzisztenciája. A sebészeti varrófonalak alapfonalként élő szövetek által abszorbeálható polimereket tartalmazhatnak. E polimerek jellegzetes képviselői a glikolsavészter-kötést tartalmazó hidrolitikus bomlás révén nem-toxikus, a szövetekkel összeférhető, biológiailag abszorbeálható anyagokat leadó polimerek, például a poliglikolsav. Alapfonalakként továbbá biológiailag nem abszorbeálódó anyagokat, például selymet, gyapotot, nylont, biológiailag nem abszorbeálódó poliésztereket, polipropilént és polietilént is alkalmazhatunk. A találmány szerinti varrófonalak a bevonatlan alapfonal súlyára vonatkoztatva körülbelül 0,1— 25 súly% bevonóanyagot tartalmaznak. A felvitt bevonat következtében jelentősen csökken a varrófonal súrlódása és a szálakadás, így a varrófonalakra kötött takács-csomók könnyen végigcsúsztathatók a seb széléig. A biológiailag abszorbeálható sebészeti varrófonalak közé tartozó poliglikolsav alapú varrófonalakat a 3 297 033 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás ismerteti. A korábban ismertetett típusú kopolimer bevonatok egyéb biológiailag abszorbeálható alapfonalakra is felvihetők, és minden esetben a kívánt kedvező hatást fejtik ki. A kereskedelemben jelenleg beszerezhető, biológiailag abszorbeálható sebészeti varrófonalak legkeresettebb képviselői azok, amelyeknél a biológiai bomlás vagy abszorpció glikolsavészter-kötések hidrolitikus bomlása révén következik be. Ilyen típusú varrófonalak például a „Dexon” és ,,Vicryl” kereskedelmi néven forgalomba hozott termékek. A korábban ismertetett kopolimer bevonatot természetesen egyéb szintetikus, biológiailag abszorbeálható sebészeti varrófonalakon (így az eddig ismert varrófonalakon vagy azok tökéletesített változatain) is kialakíthatjuk. Szintetikus, biológiailag abszorbeálható sebészeti varrófonalak kezelése esetén a csomólefutást javító bevonattal szemben támasztott további követelmény az, hogy a bevonatnak biológiailag abszorbeálhatónak kell lennie, és a bevonat nem lehet toxikus. A sebészeti varrófonalak másik csoportját a biológiailag nem abszorbeálható, az emlősök élő szöveteiben fellépő biológiai lebontó hatásnak ellenálló anyagok képezik. Ezek a varrófonalak idegen testként az élő szövetekben maradnak mindaddig, amíg azokat sebészeti úton (például bőrvarró fonalak esetén) vagy egyszerű kiemeléssel el nem távolítják. A biológiailag nem abszorbeálható varrófonalaknak hosszú ideig (sok esetben a beteg hátralevő teljes életében) meg kell tartaniuk szilárdságukat az élő szövetekben. À bőrfelületek lezárására alkalmazott sebészeti varrófonalakat, ahol a csomók a testfelszín fölött helyezkednek el, a gyógyulási folyamat megfelelő szakaszában a sebész távolítja el. Sok esetben azonban a biológiailag nem abszorbeálható sebészeti varrófonalakat teljes egészükben a testen belül helyezik el, azaz a varrófonalakra kötött csomókat élő szövetek borítják. Az ilyen típusú varratoknak meghatározatlan ideig a testben kell maradniuk. A sebészeti varratok e típusánál rendkívül nagy előnyt jelent, hogy a korábbiakban ismertetett típusú kopolimer bevonat legföljebb körülbelül 48 órán belül biológiailag abszorbeálódik, azaz ekkor megszűnik a csúsztató hatás, ami a csomóbiztonság fokozódásával jár együtt. A biológiailag nem abszorbeálható sebészeti varrófonalak jellegzetes képviselői a selyem-, gyapot-, nylon-, nem abszorbeálható poliészter- (Dacron), polipropilén-, polietilén- és len-szálak, ilyen célra azonban fémekből, például rozsdamentes acélból, tantálból vagy platinából készített egyedi szálak vagy sodrott fonatok is felhasználhatók. A bevonattal kapcsolatban alkalmazott „abszorbeálható” vagy „biológiailag abszorbeálható” megjelölés azt jelenti, hogy az adott bevonóanyag fiziko-kémiai sajátosságai (például molekulasúlya és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
