180402. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a kémiai maradványok mennyiségének csökkentésére takarmányozással a háziállatok szervezetében
3 180402 4 sav—bázis anyagcseréje a bázis irányban eltolódik, ami kihat a bélrendszer emésztési folyamataira, megváltozik a bél illózsírsav-tartalmának minősége, csökken a béltartalom antibakteriális hatása, ami a nagyobb Escherichia coli szám kialakulásához vezet. A fiatal állatokban ezt a nemkívánatos dietetikus hatást kompenzálja a premixek hozamfokozó hatása, azonban a hozamfokozó hatás az idősebb állatokban már csökken, ezért ezeknél jobban előtérbe kerül a rossz dietetikus hatás következménye. Felismertük továbbá, hogy a premix-komponensek közül az egyik biológiailag legfontosabb anyagból, az A-vitaminból olyan tartalékok képződnek, ami a vitamin elvonása után még hoszszú ideig fedezni tudja az állat A-vitamin szükségletét. A találmányunk szerinti eljárás kidolgozása során nagy jelentőségű volt az az általunk felismert tény, hogy az egyik leglassúbb anyagcseréjű kémiai anyagnak, az XAX-jelzésű antioxidánsnak a zsírszövetből történő eliminálódása 2 hét alatt történik, így ha az állatokat 2 hétig, vagy ennél hosszabb ideig etetjük premix nélküli takarmánnyal, joggal várható, hogy a zsír- és izomszövetben esetleg felhalmozódott maradványanyagok a szervezetből kiürüljenek. Figyelembe véve a leírt tényezőket, a találmányunk szerinti módszer lényege az, hogy a vágóhídi feldolgozásra szánt háziállatok — sertés, baromfi, nyúl, szarvasmarha — takarmányozását a hizlalás utolsó szakaszáig a szokásos mennyiségű és minőségű, premixszel kiegészített takarmánnyal végezzük, majd a hizlalás utolsó szakaszában a takarmányból a már szükségtelen kémiai anyagokat (premixeket) kihagyjuk, és a tápokat önmagukban vagy adott esetben 0,2—0,5 súly% konyhasóval kiegészítve adjuk az állatoknak levágásukig. A premixet a takarmányból akkor célszerű elhagyni, amikor az állatok elérték a vágósúly 70—80%-ának megfelelő testsúlyt. így például sertések esetében a 100 kg élősúlyban vágott állatoknál a 70—80 kg elérése után (a vágás előtt 5 30—40 naptól) broilercsirke esetében 1,0—1,2 kg után (a vágás előtt 1—2 héttől) célszerű a premixmentes takarmány adagolása. A premixmentes takarmányhoz adott esetben adagolt 0,2—0,5 súly% konyhasó a tápok diete- 10 tikus hatását emeli. Összefoglalva a találmányunk szerinti eljárás előnyei a következők : — a kémiai anyagok kihagyása a háziállatok takarmányából a hizlalás utolsó szakaszában, le-15 hetővé teszi, hogy a maradványanyagok az állat szervezetéből a levágásig kiürüljenek, így jobb minőségű, kémiai szennyezésektől mentes, egészségre nem ártalmas húsáru állítható elő ; — a takarmányozási költségek jelentősen csök- 20 kennek a premixnek a takarmányból való kihagyása révén; — kiküszöböljük a premixek adagolása következtében fellépő káros dietetikus hatást, melyet az idősebb állatoknál már nem ellensúlyoz 25 a premix hozamfokozó hatása. A találmány szerinti megoldást a következő példákkal szemléltetjük, a korlátozás szándéka nélkül. 1. példa 30 A kísérletet sertéstelepen végeztük egy kísérleti és egy, a kísérleti állatokkal azonos korú és fajtájú egyedekből álló kontrollcsoport alkalmazásával. A kísérleti csoportban a sertéseket a 80 kg-os súlyhatár elérése után 4 hétig premix nél- 35 küli táppal etettük. Ez alatt az idő alatt állatonként 100 kg táp fogyott. A kontrollcsoportban a táp összetétele azonos volt a kísérleti csoportéval, de 3%-ban premixet tartalmazott. A sertések vágásakor a következő eredményeket kap- 40 tűk : X (testsúly kg) SD (Standard deviáció) n (állatok száma) Takarmányértékesítés (1 kg súlygyarapodáshoz felhasznált takarmány mennyisége kg-ban) Kísérleti csoport 99,8 7,2 142 3,4 Kontrollcsoport 98,2 5,6 304 3,5 2. példa Sertéstelepi félüzemi kísérletben is értékeltük a premix nélküli táp etetésének hatását. A kontrollcsoportban 3000 sertést helyeztünk el, ezeket az állatokat a hagyományos technológiai előírás szerint premixtartalmú táppal etettük a vágás napjáig. A sertések vágása 100—110 kg súlyhatár között történt. A vágósúlyban levő állatokat 2—3 naponként kiválogattuk és a vágóhídra szállítottuk. A kísérleti csoportban 2800 sertés volt. Ezeket az állatokat 80 kg-os súlyhatártól a vágás napjáig (30—40 napig) premix nélküli, de egyébként azonos összetételű táppal etettük, 55 mint a kontrollcsoportot. Az állatok vágásra történő kiválogatása hasonló módon történt, mint a kontrollcsoportban. A kísérleti és a kontrollcsoportban a sertések vágóhídra történő szállítása hasonló ütemben 60 történt, mindkét csoportban a hizlalási idő 210— 220 nap között volt. A takarmányé'rtékesítés mind a két csoportnál hasonló volt (3,84 kg). A kísérleti csoportban egy állat a hizlalási időszakban 100 kg premix nélkül tápot fogyasz- 65 tott a kontrollal azonos hústermelés mellett. 2
