180228. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hulladék meleg levegő hőtartalmának hasznosítására
180228 rakódását eredményezi. Másik hátránya^, hogy a kis hőfok-különbsóg és a kis hőátbocsájtási tényező következtében viszonylag igen nai;y hőátadó felület, szükséges és ezért ez drága megoldás. Á találmány célja olyan megoldás biztosítása hulladék meleg levegőnek viz előmelegítésére történő hasznosítására, amely az ismert megoldások hátrányait kiküszöböli és ezáltal a hőhaszno3itás gazdaságosságát növeli. A találmány lényege, hogy a hőhasznositás vegyes rendszerű hőcserélő alkalmazásával történik olymódon, hogy a hőcsere részben hőátadó felületen keresztül, részben pedig a két közegnek, a víznek és a levegőnek közvetlen érintkezésével megy végbe. A hulladék meleg levegő hőtartalmának egy részét hőátadó ' felületen keresztül ad^ja at a hőcserélőbe érkező, már előmelegített víznek, a levegő további lehűtése pedig a hidegvízzel való közvetlen érintkezés formájában történik, ezáltal előmelegítve a hőcserélőbe érkező hideg vizet. A találmány szerinti eljárás hatását és lényegét az ábrák szemléltetik. Ezek közül az 1. ábra az ismert megoldások és a találmány hatását egymás mellett, a 2. ábra a találmány szerinti eljárást szemlélteti. Az 1. ábrán a levegő állapotváltozását az ismert keverőrendazerü hőcserélőben a Molier-féle i-x diagramban, példaként felvett adatokkal, az 1, 5 és 4- állapotjelző pontokat összekötő szaggatott vonal tünteti fel. A példa adataival a 150 C° hőmérsékletű hulladéklevegővel a viz elméletileg is csak 55 C°, gyakorlatilag kb, 50 0° hőmérsékletűre melegíthető fel. Ha példaként a hulladeklevegőnek és a víznek a súlyaránya 2:1, akkor 15 G° induló hőmérsékletű vízzel a levegő csak a 4-el jelzett állapotig hüthető le, vagyis a hulladékhő hasznosításának a mérteke korlátozva van. Az ismert felületi rendszerű hőcserélő alkalmazása esetén a levegő állapotváltozását ugyancsak az 1. ábrán az 1. és 2. pontokat összekötő szaggatott vonal ábrázolja és szemléletesen mutatja a vízgőz kicsapódását a hőcserélő felület hidegebb zónájában. A találmány szerinti megoldás folyamatát az 1. ábrán az lj 5* 6 és 2. pontokat összekötő vonal tünteti fel. Ennek alapján szemléletesen is belátható, hogy hőcserélő felület a hőátadási folyamatnak csak a magasabb hőmérséklettartományba eső szakaszához szükséges, vagyis a hulladéklevegőnek az 5.-el jelzett állapotúra való lehűtésére, a hőcsere további része a levegőnek és a víznek közvetlen érintkeztetésével történik, ezáltal elkerülve a felületi hőcserélőnek a lerakódás-veszélyes szakaszát és megtakarítva ennek a felületi hőcserélő résznek a költségét. A 2. sz. ábrán a találmány szerinti eljárás menete látható. A hulladék meleg levegő a 7 helyen lép be a hőhaaznositó berendezésbe és a 8 hőcserélő felületen egy közbenső állapotig lehűl. Ezt követően, a 9 helyen lép be a levegő a berendezésnek a keverő-hőcserélő részébe, ahol maradék hőjét a melegített víznek átadja és lehűlt állapotban a 10 helyen távozik a szabadba. A melegítendő hidegvíz a 11 helyen lép be a berendezésbe és először egy keverő hőcserélőn megy keresztül, itt előmelegedve a 12 helyen folyik be a felületi hőcserélőbe, ahol a végleges hőmérsékletre felmelegszik és a 15 helyen jut ki a berendezésbői. A találmány előnyei közé tartozik, hogy a hulladékhő nagy2
