180211. lajstromszámú szabadalom • Eljárás A-gvajakonsav előállítására és az ezt tartalmazó diagnosztikum
180211 határozva legalább 200-as fajlagos extinkcióju /E-, _„/ A-gva-X c ni jakonsavat tartalmaz. Annak megakadályozására, hogy az A-gvajakonsawal átitatott papírok a fény és/vagy a levegő hatására kékre szineződjenek, alkalmas stabilizátort is hozzá kell adnunk. Kutatásaink során azt találtuk, hogy az aril-szemikarbazidok csoportjába tartozó, eddig még nem ismert stabilizátorok ezt a kékre szineződést megakadályozzák. Vizsgálataink során kitűnt továbbá, hogy ezen ári1-szemikarbazidok hozzáadása utján bizonyos határok között az érzékenységet is rugalmasan módos ithatjuk. Az oxidációs indikátorok esetében használható ezen uj stabilizátorokat. valamint alkalmazásukat a 177.174 sz. magyar szabadalmi leírásban ismertetjük. Itt és a fentiekben arilszemikarbazidokon Ar - NH - NH - GO - /I/ általános képletü vegyületeket értünk, ahol az Ar adott esetben 1-4 szénatomos alkil-, alkoxicsoporttal vagy halogénatommal szubsztituált fenil- vagy ná£tll-gyököt jelent. Az alkil csoportok előnycsen metil- vagy etil-csoportot képviselnek, mig a halogénatoa előnyösen fluor-, klór- vagy brómatom. Előnyös továbbá, ha a próbapapirokat komlexképzőszerrel is impregnáljuk, abból a célból, hogy a legtöbb papírban jelenlevő fémionokat komplex kötésbe vigyük. E célra különösen alkalmasnak bizonyultak az etilén-diamin-tetraecetsav sói, különösen annak káliumsója, főleg, ha azokat egyidejűleg kiegyenlítőszerekként /pufferekként/ is alkalmazhatjuk. Minthogy a próbapapirok viszonylag nagy mennyiségű vizoldható anyagtartalmuk következtéoen kivérzésre, kivándorlásra lehetnek hajlamosak, gyakorlatilag célszerűnek találtuk, ha a recepturához vastagitoszert vagy vastagitószereket, igy például metil-cellulózt, zselatint vág:/ poli/vinil-pirroíidon/-t adunk, amikor is ezek az anyagok védokolloidokként is hathatnak. Nedvesitőszerekként többek között hosszú szénláncu szerves szulfátokat vagy szulfonátokat alkalmazhatunk. A találmány szerinti próbapapirok előállitásánál úgy járunk el, hogy szivóképes hordozókat, igy például szűrőpapírt, cellulózt vagy müszálbundát olyan oldatokkal itatunk át, amelyek a szükséges alkotókat célszerűen viz és rövidszénláncu alkoholok illetve aceton elegyeiben tartalmazzák, majd az impregnált papírokat szárítjuk. Eljárhatunk azonban például oly módon, is hogy a vizben oldott komplexképzőszerrel előimpregnálást végzünk, majd a többi alkotóval szerves oldatokból végzünk utóimpregnálást. Az ilyen papirok esetében a különböző gyártási adagokból származó egyedek a próbánál egyező eredményeket adnak. Ezzel szemben a tisztitat lan gvajakgyantával impregnált papirok különböző gyártási adagjaiból származó egyedek esetében a dolog természetében rejlő okok következtében az érzékenység tekintetében erős ingadozások észlelhetők. A szokványos próbapapircsikokkal ellentétben, a találmány szerinti próbapapirnál nincs valamennyi reakcióösszetevő a hordozóra impregnálva. Stabilitási okokból ugyanis kitűnt, hogy a hidrogén-hiperoxidot csak akkor kell hozzáadnunk, ha'az elszíneződés azonnali kiértékelésére a lehetőség adva van. A székletben levő rejtett vér kimutatását ezért a következőképpen hajtjuk végreí Egy próbapapircsikot - amelynek előállítását a Béldákfoanis-1% 5
