180211. lajstromszámú szabadalom • Eljárás A-gvajakonsav előállítására és az ezt tartalmazó diagnosztikum

180211 határozva legalább 200-as fajlagos extinkcióju /E-, _„/ A-gva-X c ni jakonsavat tartalmaz. Annak megakadályozására, hogy az A-gva­­jakonsawal átitatott papírok a fény és/vagy a levegő hatására kékre szineződjenek, alkalmas stabilizátort is hozzá kell ad­nunk. Kutatásaink során azt találtuk, hogy az aril-szemikarba­­zidok csoportjába tartozó, eddig még nem ismert stabilizátorok ezt a kékre szineződést megakadályozzák. Vizsgálataink során kitűnt továbbá, hogy ezen ári1-szemikarbazidok hozzáadása ut­ján bizonyos határok között az érzékenységet is rugalmasan mó­dos ithatjuk. Az oxidációs indikátorok esetében használható ezen uj sta­­bilizátorokat. valamint alkalmazásukat a 177.174 sz. magyar szabadalmi leírásban ismertetjük. Itt és a fentiekben arilsze­­mikarbazidokon Ar - NH - NH - GO - /I/ általános képletü vegyületeket értünk, ahol az Ar adott esetben 1-4 szénatomos alkil-, alkoxicsoporttal vagy halogénatommal szubsztituált fe­nil- vagy ná£tll-gyököt jelent. Az alkil csoportok előnycsen metil- vagy etil-csoportot képviselnek, mig a halogénatoa előnyösen fluor-, klór- vagy brómatom. Előnyös továbbá, ha a próbapapirokat komlexképzőszerrel is impregnáljuk, abból a célból, hogy a legtöbb papírban jelenle­vő fémionokat komplex kötésbe vigyük. E célra különösen alkal­masnak bizonyultak az etilén-diamin-tetraecetsav sói, különö­sen annak káliumsója, főleg, ha azokat egyidejűleg kiegyenlítő­­szerekként /pufferekként/ is alkalmazhatjuk. Minthogy a próbapapirok viszonylag nagy mennyiségű vizold­­ható anyagtartalmuk következtéoen kivérzésre, kivándorlásra le­hetnek hajlamosak, gyakorlatilag célszerűnek találtuk, ha a re­cepturához vastagitoszert vagy vastagitószereket, igy például metil-cellulózt, zselatint vág:/ poli/vinil-pirroíidon/-t adunk, amikor is ezek az anyagok védokolloidokként is hathatnak. Nedvesitőszerekként többek között hosszú szénláncu szer­ves szulfátokat vagy szulfonátokat alkalmazhatunk. A találmány szerinti próbapapirok előállitásánál úgy já­runk el, hogy szivóképes hordozókat, igy például szűrőpapírt, cellulózt vagy müszálbundát olyan oldatokkal itatunk át, ame­lyek a szükséges alkotókat célszerűen viz és rövidszénláncu al­koholok illetve aceton elegyeiben tartalmazzák, majd az impreg­nált papírokat szárítjuk. Eljárhatunk azonban például oly módon, is hogy a vizben oldott komplexképzőszerrel előimpregnálást végzünk, majd a töb­bi alkotóval szerves oldatokból végzünk utóimpregnálást. Az ilyen papirok esetében a különböző gyártási adagokból származó egyedek a próbánál egyező eredményeket adnak. Ezzel szemben a tisztitat lan gvajakgyantával impregnált papirok kü­lönböző gyártási adagjaiból származó egyedek esetében a dolog természetében rejlő okok következtében az érzékenység tekinte­tében erős ingadozások észlelhetők. A szokványos próbapapircsikokkal ellentétben, a találmány szerinti próbapapirnál nincs valamennyi reakcióösszetevő a hor­dozóra impregnálva. Stabilitási okokból ugyanis kitűnt, hogy a hidrogén-hiperoxidot csak akkor kell hozzáadnunk, ha'az elszí­neződés azonnali kiértékelésére a lehetőség adva van. A székletben levő rejtett vér kimutatását ezért a követ­kezőképpen hajtjuk végreí Egy próbapapircsikot - amelynek előállítását a Béldákfoanis-1% 5

Next

/
Thumbnails
Contents