180199. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hipolémiás 4,5-dihidro-4-oxo-furán-2-karbonsav-származékok előállítására
180199 suurvea savakból, például hungyasevból, ecatsavból, maleinsavból, al.üaaavból. aszkorbinsavból. borostyánkősavból, furaársavból, citrom.savból vagy borkősavbol, vagy a test folyadékban mérsékelten oldódó savakból, éa amelyek a megfelelő sóknak lassan felszabaduló tulajdonságokat kölcsönöznek, Ilyenek például a 2,2*-dihidroxi-l,l*-dinaftil-metán-3,3,-dikarbonsav vagy csersav vagy karboxlmetil-cellulóz. Az igy kapott addtciós sók gyógyászati felhaszné.lás szempontjából ekvivalensek a bázisvegyülettel. A találmány szerinti eljáráshoz hozzátartozik az addiciós sók előállítása is és csak a használt savak terjedelmében korlátozódik a gyógyászatilag elfogadható sóképző savakra. A gyógyászatilag elfogadható addiciós só fogalma magában foglalja az Rr helyén hidrogénatomot tartalmazó /I/ általános képletü vegyületek gyógyászatilag elfogadható szervetlen vagy szerves bílzisaddicios sóit, azaz azon vegyületek sóit, amelyek /I/ általános képletü savak. A sók aktivitása azonos a sav hatásával és igy a találmány körébe tartoznak. A savat jó terméssel alakíthatjuk a megfelelő gyógyászatilag elfogadható sóvá, ha a savat megfelelő szervetlen vagy szerves bázissal semlegesítjük. A savakadagolása a sav-vegyületekhez hasonló módon történik. A sóképző szervetlen bázisok közül megemlítjük például az alkáli fémek, alkáli földfémek, például natrium, kálium, magnézium, kalcium, stb. hidroxidjait, karbonátjait, hidrogénkarbonátjait vagy alkoxidjait. Szerves bázisok közül megemlítjük a következő aminokat: rövid szsnláncu mono-, di- és trialkilaminok, melyeknek alkil-csoportjai legfeljebb 3 szénatomosak, például metilamln, dimetilamin, trimetilamin, etilamin, dies trietilamin, N-metil-N-etilamin, stb., mono-, di- és trialkanólaminokat, az álkanolcsoportok itt legfeljebb 3 szénatomosak, például mono-, di- és trietanolamin, alkilén-diaminokat, melyek legfeljebb 6 szénatomosak, például hexametilén-diamin, fenilalkilamin, például benzilamin, feniletilamin, N-metilfeniletilamin, ciklusos telitett vagy telítetlen bázisokat, melyek legfeljebb 6 szénatomosak, például pirrolidin, piperidin, morfolin, piperazin, N-alkil- es N-hidroxi-alkil-származékaik. például N-metilmorfolin, N-/2-hidroxi-etil/~piperidin, továbbá piridin. Megemlíthetők továbbá a megfelelő kvaterner sók, mint például tetraalkil, például tetrametilsó, alkil-alkanol, például metiltrimetanol— es trimetil-monoetanol, ciklusos emmóniumsók, például N-metilpiridinium, IT-metil-N-/2-hidroxietil/-morfolinium, IT,N-dimetil-morfolinium, N-metil~N-/2-hidroxietil/-morfolinium, N,H-dlmetilpiperidiniumsók, melyeket jó vizoldékonyság jellemez. Elvben azonban valamennyi fiziológiailag kompatibilis ammoniumsók alkalmazhatók. A sókká történő átalakítást, különböző az irodalomból ismert módon véghezvihetjük, igy például szervetlen sók esetében előnyös, ha az /I/ általános képletü savat a szervetlen sónak megfelelő legalább 1 ekvivalens mennyiségű hidroxidot, karbonátot vagy hidrogénkarbonátot tartalmazó vízben oldjuk. A reakciót előnyösen vízzel elegyedő inéra szerves oldószerben, például metanolban, etanolban, dioxánban viz jelenlétében végezzük. így például nátrium-hidroxid, nátrium-karbonát vagy nátrlum-hidrogén-karbonát használata nátriuma ó-oldatot ad. Ha az oldatot bepároljuk vagy vízzel elegyedő mérsékelt polaritás au oldószert adunk hozzá, igy például rövidszénlánou alkanolt, közelebbről butaholt vagy rövidszénlánou alkanont, például etil-metií-ketont, akkor kívánt esetben szilárd szervetlen sót 4
