180197. lajstromszámú szabadalom • Eljárás információ rögzítésére mágnesszalagon, valamint fej információ rögzítésére és visszajátszására mágnesszalagnál
180197 A két egymással ellentétes követelmény kielégítését a professzionális elektronikában két különálló fej alkalmazásával oldják meg /felvevőfej és lejátazófej; a felvevőfej nagyfrekvenciás és rá szuperponált kisebb, változó frekvenciájú árammal táplált tekercset tartalmaz/. Az előbb utaltunk rá, s az irodalomból is ismert, hogy a felvételkor rögzithető Jel nagyságát /főleg 10 kHz felett/ döntő módon befolyásolja a légrésből kiszóródó mágneses tér 9II|x gradiense, ahol az x irány a szalag haladási iránya. A gradiens növekedése a szalag Jelhordozó anyagában maradó mágnesezettség növekedését eredményezi. Eenomenológikus tárgyalásban a Jelenség úgy értelmezhető, hogy a nagyfrekvenciás térnek lemágnesező hatása is van, amely annál kisebb, minél rövidebb távolságon csökken le a kiszórt tér egy, a koereitiv erő által meghatározott érték alá. Ilyen szempontból az egyréses fejek mágneses terének geometriája közel sem optimális. Az olcsóbb készülékek kombinált fejei mind mágneses anyagjellemzőkre, mind geometriára nézve az eddigiekhez képest is kompromisszumos megoldást Jelentenek. Az általánosan elterjedt pm széles rés az optimális felvételi és lejátszási résszélesség értékeket nem t eljesiti. A kompromisszumos megoldást a felvétel és a lejátszás minőségének romlásával kell megfizetni. A lemágnesező hatás csökkentésére történtek kísérletek. Tízek eryik eredménye az u.n. "cross field" technika. Ennél a megoldásnál a szalag hátoldalához nyomott külön fejjel hozzák létre az előmágnesező nagyfrekvenciás teret. A kiszórt tér gradiensét ez a megoldás nem növeli, de az előmágnesező tér és a változó frekvenciás, hasznos Jellel arányos ter átfedésének állításával a lemágnesező hatás valamelyest csökkenthető. így kb. 13 %—os nelnövekedést értek el. A két fej együttműködése bonyolult, drága mechanikát igényel, ez magyarázza, hogy e módszer nem terjedt el. Találmányunk alakja az a felismerés, hogy ha két, mágnesesen szorosan csatolt legrést alakítunk ki és azokat nagy telítési mágnesezettségü fallal választjuk el, célszerű kölcsönhatás alakul ki a két légrés mágneses tere között. A két légrés távolsága, azaz a fal vastagsága 5**»25 hm közt van, és igy egyrészt a nagyfrekvenciás előmágnesező tér, valamint a változó frekvenciás tér átfedése minden külső hatástól függetlenül pontosan a helyes értéken tartható, másrészt a második rés által" más amplitúdóval, ellenkező fázissal létrehozott nagyfrekvenciás tér a légrések előtt kialakuló előmágnesező tér aHx gradiensét megnöveli. gx Célunk elérésére olyan eljárást dolgoztunk ki, amely szerint a mágnesszalagot légrések előtt mozgatjuk, és a légrésekben előmágnesező, ill. a rögzítendő információnak megfelelően változó frekvenciájú mágneses teret gerjesztünk, és a találmány szerint a szalag mozgásiránya mentén első és annál keskenyebb légrést alakítunk ki, az első légrésben az előmágnesező teret, a másodikban a változó frekvenciájú mágneses teret gerjesztjük és a két légrést mágnesesen oaatoljuk. Előnyös-lehet a második légrésben az előmágnesező teret az első légréahez viszonyítva kisebb erősséggel Is ellenkező fázissal bekeverni és szükség eA setén az első résben a változó frekvenoiáju teret is hozzáadni. Ekkor a két, rés Jele között szinkronizálásra van szükség. 3
