180192. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szigetelőlemezek falakba való beverésére
180192 szerűen fes sitő-tokmánnyal van felszerelve. Ilyenkor a befogópofa nyele a verőkalapácsbe befogott végénél szögletes, előnyösen hatszögkereaztmetszetüre van kiképezve, aminek következtében egyszerűen lehet megfesziteni. Ha osztott nyelű befogópofát alkalmasunk, akkor a bevetésre kerülő lemez beállítása a nyél elforgatásával történik a csőr nyílásában vagy a minden esetben meglévő vezetőhüvelyben. A találmány szerint ezen kivül a verőkalapács egy lábakon álló olyan hidra van felszerelve, ami lábakon magasság szerint állítható és olyan kocáit tart, ami a bever és irányéira keresztben a hidon el tud mozdulni, továbbá a bevetés irányába eltolható olyan szánnal van felszerelve, ami a verőkalapácsot tartja. Ezzel az egyszerű megoldással a verőkalapácsot gyorsan, fáradtság nélkül és pontosan lehet az egyes szigetelőlemezek beveréséhez a helyes helyzetbe állítani. Est követőleg lehet a szigetelőlemezt a falba beverni úgy, hogy a szükséges előtoló mozgást az eltolható szán biztosítja. A kocsit a hidon elmozdítható alaplapra lehet szerelni, araelyen ez egymásban vezetett vezetőidomok segítségével függőleges irányban állithatóan van elhelyezve és állitócsavarok, vagÿ hasonlók segítségével magassági helyzete beállítható. Ez a megoldás lehetővé teszi a verőkalapács helyzetének finom beállítását. Ha az alaplap úgy a felső oldalán, mint az alsó oldalán is fel van szerelve, vezetőidomokkal a kocsi vezető idomainak a megfogásához, akkor az alaplap alsó oldalára is fel lehet függesztve erősíteni a kocsit. Ez azt a különleges előnyt szolgáltatja, hogy a verőkalapácsot nagyon mélyen, gyakorlatilag a talaj fölött közvetlenül is el lehet helyezni, aminek következtében a szigetelőlemezek beverése a falba közvetlenül a talaj, vagy a padló felett is lehetséges. A szán ezen kivül a kocsin olyan pneumatikus vagy hidraulikus állitóhenger segítségével lehet eltolható, ami a szánnal ol^an áttételes hajtáson keresztül áll kapcsolatban, ami előnyös módon az állitóhenger dugattyú rudjára szerelt görgőből áll, ezen pedig olyan vonókötel van átvetve, aminek az egyik vége a kocsin, a másik vége pedig a szánon van rögzítve. Az állithatóhenger alkalmazásával a szigetelőlemezek bevetésénél a tartóállványnak átadott visszahatás egyszerű csillapítása lehetséges. A javasolt áttételes meghajtás ugyancsak további csillapítást jelent, mert az ütéseknek a verőkalapácsra visszaható hatása megfelelően leosztva, csökkentett amplitúdóval hat a kocsira és a tartóállványra. Ennek következtében a tartóállványt nagy és erős verőkalapács alkalmazása esetében is viszonylag könnyűre lehet méretezni. Végezetül előnyös a tartóállványra kerekeket szerelni és olyan tartó csövek segitségével a falon megtámasztani, amelyek előnyösen tipli segitségével vannak rögzítve. A kerekek lehetővé teszik a tartóállvány kényelmes beállítását a fal mentén és a falon a megtámasztás megakadályozza azt, hogy a verőkalapácscsal végzett munka közben a tartóállvány a megfelelő állásból eltolódjék. A rajzokon a találmány szerinti berendezés kiviteli példái vannak feltüntetve. Ezek a következők» 1. ábrát a találmány szerinti ütőszerszám részben felmetszett felülnézete, 2. ábra és 3. ábra» az 1. ábra II-II, illetve III-III vonala mentég vett metszet nagyobb léptékben, 3
