180175. lajstromszámú szabadalom • Kézi adattároló eszköz adathalmazok közötti összefüggések megállapítására

180175 nyilasába betűzött 20 segédeszköz rögzíti. Az ily módon kivá­lasztott és fedésbe hozott kártyákat fénÿ felé tartva azonnal megállapítható, hogy az adott tünetek alapján melyik betegség jöhet szóba, vagy valószínűéitheto, aszerint, hogy a 14 jelme­­áő melyik címén /címein/ jelentkezik érzékelhető fényáteresz­­^ é s • Az elmondottak érvényesek arra az esetre is. ha az adat­tároló eszközt például a megfelelő gyógyszerek kiválasztására használjuk fel, azzal a különbséggel, hogy ilyenkor egy-egy adatkártya nem tünetet, hanem betegséget vagy egyéb gyógysze­­relési szempontot jelent, az egyes címek vagy cimegyüttesek pe­dig az egyes gyógyszereknek felelnek meg. A találmány szerinti adattároló eszköz gyakorlati alkalma­zása úgy történik, hogy például betegségmegállapitásnál a 9 tá­masztóbakkal ellátott 4* tartólapot a 4 tartólap alól 180°-kal hátraforgatjuk, majd a beteg egyes tüneteinek megfelelő 1 adat­kártyákat kézzel vagy a 20 segédeszközzel kihúzzuk és a 4’ tar­tólap 9 támasztóbakjára felfektetve a 6 ütközőig hátrahajtjuk. Az összes aktuális tünetkártya kihúzása és hátraforgatása után a 3 dekódoló kártyát is ráforgatjuk a kihúzott 21 tüneteçyütes­­re és a kártyákat a 20 segédeszköz betüzésével rögzítve es pon­tos fedésbe hozva fény felé tartva megállapítjuk, hogy a 3 de­kódoló kártya négyzethálójának melyik kockáiban észlelhető f ényáteresztés. A kockák beazonosítása után a fényáteresztés mértékéből nemcsak az egyes betegségek valószinüségére lehet következtetni, hanem a valószínűség mértékére is. A helyes di­agnózist az sem befolyásolja lényegesen, ha egy-két kártyát té­vesen kihúzunk, mivel a fénygátló elmeken is átjön bizonyos mértékű fény. A beazonosítás után a kártyák az 5 tengely körül a 8 ütközőig visszaforgatva, tehát mintegy legyezőszerüen ösz­­szecsukva ismét rendezett állapotba kerülnek es máris felhasz­nálhatók a következő páciensnél. A találmány szerinti adattároló eszköz alkalmazására ve­gyünk két konkrét példát: 1. példa: Reumatológiai betegségek megállapitása diagnosztikai adattároló eszközzel A tünetkártyaként alkalmazott 1 adatkártyák általános és kórtörténeti információt hordozó lapjai közül kiforgatjuk az 5 tengely körül a ="FÉRFI" és a "FIATAL"; a tünetek közül a "NAGYIZÜIETI MONARTHRITIS" tünetlapot; a bőrjelenségek közül a "H30RIASIS" kártyát és a nyálkahártya tünetek közül a "URET­HRITIS" feliratú lapot. A kiforgatott kártyákat a 20 segéd­eszközzel összeillesztve és pontosan fedésbe hozva a 14 jelme­ző 49-es kódszámú területén mindkét nyíláson átjön a fény, az 51-es kódszámú területen viszont csak egy nyíláson keresztül. A beazonosítással megállapítható tehát, hogy az adott betegnél az adott tünetek legnagyobb valószinüseggel a Reiter-kór mel­lett szólnak, de felmerül kisebb valószínűséggel a Postdysen­­tériás arthritis lehetősége is, ami pl. már egy erre irányuló laboratóriumi vizsgálattal esetleg kizárható. 2. példa: Reumás betegségek és ehhez kapcsolódó más betegségek illetve állapotok gyógyszerelése a találmány szerin­ti» gyógyszerelési adattároló eszközzel A kártyakötégből kihúzzuk a "RHEUMATOID ARTHRITIS" beteg­séget képviselő lyukkártyát, majd mivel a beteg cukorbetegség­ben és akut nyombélfekélyben is szenved egyidejűleg, azért a "DIABETES MELLITUS" és "ACUT UICUS" feliratú kártyákat is ki-5

Next

/
Thumbnails
Contents