180101. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-szubsztituált- bisz- karbamil- szulfid- származékok előállítására
9 108101 10 na varivestis Muls.) negyedik lárvaállapotú, Tendergreen-fajtájú babon 27+3 °C hőmérséklet és 50+5%-os relatív páratartalom mellett tenyésztett lárváit használjuk. A kísérleti vegyidet kihordásához a törzsszuszpenziót olyan mértékben hígítjuk vízzel, hogy a végső formulázásban a hatóanyag koncentrációja 500 ppm legyen. Cserepekben nevelt, egységes magasságú és korú Tendergreen-fajtájú babnövényeket forgó asztalon helyezünk el, majd 0,7 kg/cm2 légnyomáson működtetett, DeVilbiss-gyártmányú szórópisztollyal 100—110 ml végső formulázást permetezünk a növényekre. E 25 másodpercen át tartó kezelés eredményeképpen a növények csuromnedvesek lesznek. A kontrollként használt, ugyancsak fertőzött növényekre kísérleti vegyületet nem tartalmazó, acetonból, vízből és felületaktív anyagból álló oldatból ugyancsak 100—110 ml-t hordunk ki. Megszáradás után a leveleket külön-külön 9 cm átmérőjű, megnedvesített szűrőpapírral kibélelt Petri-csészékben helyezzük el, majd a csészéket lezárjuk azt követően, hogy egy-egy csészébe öt véletlenszerűen kiválasztott lárvát helyeztünk, A lezárt csészéket ezután 27+3 °C-on tartjuk 3 napon át. Bár a lárvák 24—18 órán belül elfogyasztják a levelet, nem adunk nekik friss táplálékot. A még ingerlés hatására sem mozgó (hosszirányban) lárvákat elpusztultaknak tekintjük. Háziléggyel végzett kísérlet 4—6 napos, kifejlett házilegyeket (Musca domestica L.) — amelyeket a Chemical Specialities Manufacturing Association előírásai (lásd a McNair-Dorland Co. new-yorki kiadó gondozásában 1954-ben megjelent, úgynevezett Blue Book 243—244. oldalán) szerint 27+3 °C és 50+5%-os relatív páratartalom tartása mellett tenyésztünk — használunk kísérleti állatként. A legyeket széndioxiddal végzett altatás útján mozgásképtelenné tesszük, majd 25 mozgásképtelen egyedet — hímeket és nőstényeket egyaránt — olyan kísérleti ketrecbe helyezünk, amelyben egy mintegy 125 mm átmérőjű, szokásos kialakítású etetőrács van megfordítva egy papírral borított felület fölé helyezve. A kísérleti vegyületeket ez esetben olyan végső készítmény formájában hordjuk ki, amelyeket a törzsszuszpenzió 10 súly%os cukoroldattal 500 ppm hatóanyagot tartalmazó szuszpenzióval való hígítása útján kapunk. A végső formulázásból 10 ml-t olyan csészébe öntünk, amelybe 25 mmX25 mm-es kockaalakú abszorbens gyapotpámát helyeztünk. Ezt a csalétket tartalmazó csészét helyezzük el ezután az etetőrács alatt az említett papírfelület közepén, még azt megelőzően, hogy az elaltatott legyeket a ketrecben szabadon engedtük volna. Ezt követően a ketrecbe zárt legyeknek megengedjük, hogy 24 órán át 27+3 °C-on és 50+5%-os relatív páratartalom mellett a csalétekből szabadon táplálkozzanak. Azokat a legyeket tekintjük végül elpusztultaknak, amelyek nem múl atnak mozgást még bökdösés útján való ingerlés hatására sem. Atkák elleni lombozatpermetezés Kísérleti állatként kifejlett és lárvaállapotú takácsatkákat (Tetranychus urticae Koch) — amelyeket Tendergreen-fajtájú babon 80+5%-os relatív páratartalom tartása mellett tenyésztünk — használunk. Egy törzstenyészetből fertőzött leveleket helyezünk két olyan babnövény elsődleges leveleire, amelyek 150—200 mm magasak és mintegy 6 cm-es átmérőjű agyagcserepekben növekednek. A fertőzött levelekről 150—-200 atka — amely mennyiség elegendő a kísérlethez — jut át a nem fertőzött növényekre 24 órán belül. E 24 órás periódus eltelte után a fertőzött leveleket eltávolítjuk a babnövényekről. A kísérleti vegyületek végső formálását úgy készítjük el, hogy a törzsszuszpenziót olyan mennyiségű vízzel hígítjuk, hogy végül 500 ppm hatóanyagot tartalmazó vizes szuszpenziót kapjunk. A cserepekben növekedő növényeket (cserepenként egy növényt) ezután forgó asztalon helyezzük el, majd DeVilbiss-gyártmányú, 2,8 kg/cma légnyomáson működtetett permetezőpisztollyal 100—100 ml kétszítményt permetezünk ki. E 25 másodpercen át tartó kezelés eredményeképpen a növények csuromnedvesek lesznek. Kontrollként acetont és felületaktív anyagot az előzőekben említett permetlével azonos mennyiségben tartalmazó, de hatóanyagot nem tartalmazó vizes oldatból 100 — 110 ml-t permetezünk néhány fertőzött növényre. A permetezés után a növényeket 80+5% relatív páratartalmú helységben tartjuk 6 napon át, majd a mortalitást megvizsgáljuk. E célból a kísérleti növény levelein mikroszkóp alatt megfigyeljük a még mozgó egyedeket. A bökdöséses ingerlés után még megmozdulni képes egyedeket élőknek tekintjük. A fentiekben ismertetett kísérletek eredményeit az alábbi I. táblázatban foglaljuk össze. A fekete levéltetű, Prodenia eridania, mexikói babbogár, házilégy és takácsatka elleni peszticid hatást az alábbiakban ismertetett módon értékeljük : A = kiváló hatás B = részleges hatás C = nincs hatás Emlősökkel szembeni toxieitás vizsgálata Az előzőekben ismertetett kísérleti vegyületek közül néhányat olyan kísérleteknek vetünk alá, amelyekben meghatározzuk perorális toxicitásukat emlősökkel szemben. Kísérleti állatként patkányt használunk. A kapott eredményeket mg hatóanyag/ testsúlykg dimenzióban az 50%-os mortalitáshoz szükséges mennyiségben kifejezve (azaz tulajdonképpen az LD50-ben kifejezve) adjuk meg. Mindezen kísérletek eredményeit tehát az alábbi I. táblázat tartalmazza. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 5
