180015. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szimbólumtárcsa előállítására és fényelektromos rajzoló berendezés
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 180015 * SZOLGALATI TALÄLMÄNY Nemzetközi osztályozás : Bejelentés napja: 1979. IX. 21. (MA—3206) NSZOj G 03 F 1/00 B 43 L 13/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1982. V. 28. á' Megjelent: 1984. V. 31. SW .^abadslml 7« Feltalálók : Szabadalmas : Binder Gyula vegyészmérnök, (10%), Borbély István kiemelt szakmunkás, MTA Központi Fizikai Kutató (15%), Forgács Béla gépészmérnök, (25%), Kertes Róza villamosmérnök, Intézete, Budapest (10%), Rényi István villamosmérnök, (10%), Szabó Zsolt villamosmérnök, (20%), Zsembery Jenő gépészmérnök, (10%), Budapest Eljárás szimbólumtárcsa előállítására és fényelektromos rajzoló berendezés 1 A találmány tárgya eljárás szimbólumtárcsa előállítására és fényelektromos rajzoló berendezés. Mint ismeretes, az elektronikában használatos nyomtatott áramköri kártyák széleskörű elterjedésével egyre nagyobb minőségi és mennyiségi igényeket támasztanak a kártyák gyártásához nélkülözhetetlen mesterfilmekkel szemben. A mesterfilmek készítéséhez elterjedten alkalmaznak olyan rajzoló berendezéseket, ahol a rajzoló eszköz meghatározott keresztmetszetű fénysugár. A rajzoló berendezés a fénysugarat előállító fotofejből és az azt X—Y síkban meghatározott program szerint mozgató és működtető egységekből áll. A fotófej tartalmazza a vetítő berendezést és annak tárgysíkjába program szerint különböző nyílásokat (szimbólumokat) elhelyező — többnyire revolver elven működő — mechanizmust. A fotófej álló helyzetében a megvilágítás meghatározott ideig történő bekapcsolásával betű, szám, forrszem, rajzjel stb. hozható létre, míg a fénysugárnak a fényérzékeny anyaghoz képest történő relatív elmozdításával vonalakat lehet előállítani. Ahhoz, hogy jó minőségű ábrát kapjunk a fényérzékeny anyagon az éles leképzés mellett a legfontosabb követelmény a helyes megvilágítás. Bár az ebben a technikában használatos fényérzékeny anyagok nagy megvilágítási terjedelemmel rendelkeznek, a jó képélesség és megfelelő feketedés biztosításához elengedhetetlen, hogy a kép egész területét érő fénymennyiség határozottan haladja meg a küszöbértéket, de a túlexpozíció legfeljebb háromszoros legyen. Megfelelő optikai leképző szervvel és optimális megvilágítással jó minőségű állóképeket viszonylag egyszerűen 2 lehet előállítani. Jelentős problémák lépnek fel azonban az ismert megoldások szerint a vonalak kialakításánál. Az egyik probléma abból adódik, hogy kör alakú szimbólum alkalmazása esetén a megvilágítási idő egy maximális értékről nulláig csökken. A kör alakú megvilágító szimbólummal létrehozott fényfoltnak a mozgás irányába eső középponti szelvénye mentén a fényérzékeny anyag maximális ideig kap fényt, tehát megvilágítása maximális, míg a mozgás irányára merőleges átmérő két érintési pontjáig a megvilágítás értéke nulláig csökken. Emiatt nem biztosítható egyenletes fénymennyiség eloszlás a rajzolt vonal teljes keresztmetszetében. Ha a fotófejben az X, Y elmozdulási iránnyal párhuzamos oldalú, négyzet alakú megvilágító szimbólumokat alkalmazunk és ezeket csak az X, Y irányokba mozgatjuk, akkor az egyenletes megvilágítási idő a vonal teljes keresztmetszetén biztosítható. Ebben az esetben azonban csak függőleges, illetve csak vízszintes vonalak rajzolhatok. Egy másik probléma abból adódik, hogy különböző szélességű vonalak rajzolására van szükség, melyeket különböző méretű fényfoltok elmozdításával célszerű előállítani. A méretek aránya akár 1: 10 is lehet. A különböző szélességű vonalak rajzolásakor, állandó fényintenzitás, illetve rajzolási sebesség mellett a fényérzékeny anyagot érő fénymennyiség ennek arányában változik. (Fénymennyiség=fényintenzitás X megvilágítási idő.) További problémát jelent, hogy a fotófej a fényfoltot nemcsak X vagy Y, hanem egyidejűleg X és Y irányokba 10 15 20 25 30 180015
