180004. lajstromszámú szabadalom • Bitumen tartalmú vizes emulziók és eljárás ezek előállítására

3 180004 4 Bitumenszerű anyagként, mely a találmány szerinti vizes emulzió fő komponense, természetes bitument, nyersolaj desztillálása után kapott kátrányt, vagy oxidált bitument és hasonlókat alkalmazhatunk. A bitument általában a penetrációs értékével jellemezhetjük, melyet 5 az a mélység (mm) határoz meg, ameddig egy 100 g-mal terhelt tű 25 °C-on 5 sec alatt az anyagba behatol (ASTM—D—551). A bitumen másik jellemzője a lá­gyulási hőmérséklet, melyet Ring és Ball módszere sze-' rint határozunk meg (ASTM—D—3626). A találmány szerinti eljárásban előnyösen olyan bitumen anyagokat alkalmazunk, melyek penetrációs értéke 100—300 és lágyulási hőmérséklete 95—25 °C. A gyökös blokk kopolimereket konjugált diénekből és vinilaromás szénhidrogénekből, közelebbről buta­­diénből és sztirolból állítjuk elő. A fenti blokk kopoli­­merek legalább három blokk kopolimer elágazást tar­talmaznak. Minden elágazás az egyik végén egy dién po­limer és egy vinilaromás-polimer szegmenst tartalmaz. Az elágazás másik vége a többi hasonló elágazáshoz kapcsolódik. Ilyen gyökös blokk kopolimerek például a 3 281 383 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett eljárás szerint állíthatók elő. A gyö­kös blokk kopolimerek négy elágazást tartalmazhatnak, csillag alakú szerkezetben. Az egyes elágazásokban a diénpolimer szegmensek és a vinilaromás-polimer szeg­mensek, valamint a gyökös blokk kopolimerben a dién és a vinilrészek összmennyisége széles határok között változhat. Általában a dién mennyisége 50—70 súly%, a vinilaromás szénhidrogén összmennyisége 50— 30 súly%. A fenti gyökös blokk kopolimerek molekula­­súlya 50 000 és 300 000 között változhat, és általában 75 000—250 000. A találmány szerinti vizes emulzióban alkalmazott gyökös blokk kopolimerek mennyisége ál­talában 2—20 súly%, előnyösen 5—15 súly%, a bi­tumen és a kopolimer súlyára vonatkoztatva. A találmány szerinti kompozícióban alkalmazott emulgeálószerek kationos emulgeálószerek, közelebbről valamely, legalább 10 szénatomos alifás vagy aliciklikus aminnak (mono-, di- vagy poliamin vagy ezek keveréke) 40 szerves vagy szervetlen savval, például ecetsavval, só­savval, kénsavval vagy foszforsavval való semlegesítése­kor kapott emulgeálószerek. A semlegesítést az emul­zióban végezzük. Amiként faggyú-zsírsavakból szár­mazó diaminokat (ahol az alkillánc 16—18 szénatomot 45 tartalmaz), amido-aminokat és gyantasavak imidazol­­származékát, valamint hasonlókat alkalmazhatunk. Az aminok semlegesítésére felhasznált savat áruk, hozzá­férhetőségük szerint választjuk meg. Előnyösen olyan savakat alkalmazhatunk, melyek ára alacsony, és me­lyek nem nagyon illékonyak. Fentiek alapján előnyösen sósavat alkalmazhatunk. A találmány szerinti kompozícióban alkalmazott emulgeálószerek mennyisége széles határok között vál­tozhat. Általában olyan legkisebb mennyiségű emul­­geálószert alkalmazunk, mellyel megfelelő stabilitású emulziót tudunk előállítani. Ugyanakkor nagy mennyi­ségű emulgeálószer alkalmazásával az emulzió törését késleltethetjük. Általában az emulzió teljes súlyára szá­mítva 0,05—2 súly%, előnyösen 0,1—1 súly% emul­­geálószert alkalmazunk. Bitumen és gumi-tartalmú vizes emulzió előállítására a találmány szerinti eljárást az jellemzi, hogy a felhasz­nált amin összmennyiségének 40—70 súly%-át adjuk a bitumen-gumi keverékhez, az amin fennmaradó meny­nyiségét a savval a vizes fázishoz adjuk. A bitumen-gumi keverék teljes mennyisége sem abban az esetben nem emulgeálható, ha az amin teljes mennyiségét a fenti ke­verékhez adjuk, sem abban az esetben, ha a vizes fá­zishoz adjuk. A találmány szerinti eljárás további jellemzője, hogy az alkalmazott bitumen-gumi keverék nagy viszkozitású és ily módon oldószer felhasználása nélkül emulgeál­ható. Ismert, hogy blokk kopolimemek bitumenhez való 10 hozzáadásakor a bitumen viszkozitása erősen megnö­vekszik. Ugyanakkor az emulgeálandó bitumen-gumi keverék viszkozitásának általában az emulgeálás hő­mérsékletén 400 centipoisenál alacsonyabbnak kell len­nie; ellenkező esetben az emulgeáláshoz oldószert kell 15 alkalmazni. A találmány szerinti eljárásban ugyanakkor oldószer alkalmazása nélkül, az emulgeálás hőmérsék­letén, mely általában 140—190 °C, olyan bitument és gyökös blokk kopolimert tartalmazó keverékek is al­kalmazhatók, melyek viszkozitása elérheti az 5000 centi- 20 poise értékét. Előnyösen olyan bitument és gyökös blokk kopolimert tartalmazó keverékeket alkalmazha­tunk, melyek viszkozitása az emulgeálás hőmérsékletén 1000—2000 centipoise. A felhasznált víz mennyisége a vizes emulzió viszko- 25 zitásának kívánt értékétől függ. A felhasználás hőmér­sékletén túl magas viszkozitású emulzióval nem köny­­nyű dolgozni, másrészről az olyan emulzió, melynek viszkozitása túlságosan alacsony, a felhasználási helytől elfolyhat. Általában az emulzió teljes súlyára vonatkoz- 30 tatva 25—55 súly%, előnyösen 30—40 súly% vizet al­kalmazhatunk. A vizes fázis egy savat is tartalmaz, mégpedig olyan mennyiségben, amely a vizes fázisban, illetve a bitument és a gyökös blokk kopolimert tartalmazó keverékben 35 levő amin semlegesítésére elegendő. A sav mennyiségé­nek elég magasnak kell lenni ahhoz, hogy az emulzió stabilitását biztosítsa. Az amin diffúziója a micellák felületén át aránylag lassú folyamat és több napot ve­het igénybe. Abban az esetben, ha az alkalmazott sav mennyisége nem kielégítő, az emulzió, mely az előállí­tás során stabilnak tűnik, néhány nap múlva szétválik és a nem semlegesített amin-vegyület kiválik. A savat általában az amin semlegesítéséhez szükséges 1,2-2- szeres mennyiségben alkalmazzuk. A találmány tárgyát az alábbi példákkal illusztráljuk anélkül, hogy a találmányt a példákra korlátoznánk. A példákban megadtuk az emulzió-micellák középmére­tét, a bitumen emulzió ülepedési indexét, mely jellemzi a tárolási stabilitását, valamint megadtuk a törési sebes- 50 ségét. A törési sebességet a törési index határozza meg. A törési index a 10 g emulzióhoz adandó szillcium-di­­oxid g-száma az emulzió töréséhez. Minél alacsonyabb a törési index, annál magasabb a törési sebesség. Ez az érték nem lehet túl alacsony (nem stabil emulzió), illetve 55 túl magas (túl stabil emulzió). A törési indexnek álta­lában 25 és 100 közöttinek kell lennie. A törési sebesség meghatározható oly módon is, hogy meghatározzuk azt az időt, mely az emulzió töréséhez szükséges a felvitel után. Ez a sebesség az atmoszferikus körülményektől is 60 függ: általában 20—90 perc. 1. példa Egy bitument, melynek penetrációs értéke 200 és lá- 65 gyuláspontja 42 °C, butadién-sztirol gyökös blokk ko­polimer sztirol-t nyisége vonatke 0,3 si gyúzsír: lyára v< pott ke (Brooki A ka son és 0,075 sí savat (s juk. A \ és vizes jellemz — m — ül — te — te a) Ö gyökös de a ki kolloid 0,88 sú zsírsav tártain mérsék fázis sí nek cs. b) E butadii rékét ; kopoli diamir A feni de oly: 1,2 sú A vize rék és turnén ban. 2. pi Egy pontja rel (n kevert kalma koztat 0,4; zsírsav vonat í viszko viszko A k kolloii 0,1 sú (sűrű; A vize réket A biti emulz 2

Next

/
Thumbnails
Contents