180000. lajstromszámú szabadalom • Eljárás éghető kőzetek telepeinek földalatti elgázosítására
13 180000 14 ki gázokat, mint amilyen arányban oda lenyomtuk a kompressziós ütem alatt. A kutak egy példaszerinti együttműködése az amikor a már összeköttetésben levő kutak működési ciklusainak hossza és fázisa is megegyezik, a nyomásnövekedés ütemével együtt. Ez egyúttal azt eredményezi, hogy lényeges gázmennyiség nem megy át egyik generátor teréből a másik generátor terébe, az egy kúton lejutó gázok átalakulva ugyanazon a kúton keresztül kerülnek a felszínre. Ennek az együttműködésnek előnye az egyes termékgáz frakciók jól elkülöníthetősége. Hátrányos tulajdonságaik akkor jelentkeznek, ha az együttműködő kutak nem egyforma öregek. Ilyen esetben a fiatalabb generátor kútjaiban az áramlási sebességeket jelentősen alacsonyabb értéken kell tartani mint az öregebb kútjaínál. A fiatalabb generátorok kútjai nincsenek kihasználva, de kevesebb az áramlási veszteség. A másik példa szerinti megoldási módszernél a működési ciklusok hossza és fázisa megegyezik, de a kutaknál az áramlási sebességeket közel megegyező nagyságúra választjuk. Ez egyforma öreg generátorok esetében nem jelent lényeges változást a független működéshez viszonyítva. Ha az együttműködő generátorok életkora jelentősen eltér, az egyúttal a térfogatuk szempontjából is jelentős eltérést jelent. Ilyen helyzet esetén a fiatalabb generátorok teréből jelentős gázmennyiség áramlik ót az idősebb generátorok terébe. Ez előnyös lehet abból a szempontból, hogy a generátorok között levő készleteket gyorsabban gázosítja el a generátorrendszer. Az együttműködtetés példaszerinti megoldására jellemző lehet a működési ciklusok egyezése mellett az, hogy a kutak egy részét elsősorban vagy teljes egészében csak a kompressziós ütem alatt, másokat nagyobbrészt vagy teljes egészében csak az expanziós ütem alatt működtetünk. Emellett természetesen az együttműködő generátorok rendszerében vannak mindkét ütemben működő kutak. Az együttműködő generátorrendszer ilyen jellegű üzemeltetésével, ha az elöregedett leállítás előtt álló generátorokat csak a kompressziós ütemben működtetjük, illetve az expanziós ütem alatt egyáltalán nem, vagy csak igen kis mértékben engedünk ki gázt, akkor elérjük, hogy a leállított kutak felmelegedett kőzeteinek hőjét hasznosítjuk, azok leállítása előtt. A telep leművelésének egy példaszerű leművelése módszere lehet, az a megoldás is, amelynél az öregedő generátor pereméhez közel telepítjük az újabb kutakat, vagy a szárítási zónába telepítjük a kutakat. Ebben az esetben a rendszer működtetése úgy történik, hogy az aktív zónába levő kutakat csak az expanziós ütemben működtetjük, míg a passzív zónában levő kutakat elsősorban a kompressziós ütem alatt működtetjük. Ebben az esetben a 21 passzív zónába lenyomott elgázosított anyag a kompressziós ütem alatt ugyanúgy keresztül halad a 22 reakció zónán, a 23 lepárlási és a 24 száradási zónán, mind az eredeti függetlenkutas generátor esetében, miközben a nyomás állandóan növekszik, mert az aktív zónák valamelyikében levő kutak ez alatt zárva vannak. Az expanziós ütem alatt a passzív zónában levő kutak zárva vannak, és az aktív zóna 23 lepárlási vagy 24 száradási zónájában levő kutak nyitva vannak, így a kutakon a 22 reakció zónán keresztül haladó átalakult elgázosító anyag, a 23 lepárlási zónából kiáramló lepárlási gázok és a 24 száradási zónából vízgőz áramlik ki. Az eredeti szerkezetű függetlenkutas generátorhoz képest a termékgázok több szempontból mutatnak eltérést. A termékgázok nem oszlanak frakciókra, így a gázban nincs átalakulatlan elgázosítóanyag frakció. A száradásból adódó vízgőz nem halad át a 22 reakció zónán, így nem alakul át szénmonoxiddá és hidrogénné, hanem vízgőz formában kerül a felszínre. A lepárlási gázok is eredeti formában krakkolás nélkül kerülnek ki a kútból. Ennél a megoldási módnál az elgázosítási mező leművelése úgy történik, hogy az aktív zónától a passzív zónában a legtávolabbi kutakon keresztül azok környezetét beiszapoljuk azért, hogy a fedőkőzet fellazulása miatt ne kerüljön ki a felszínig a fedőkőzet repedezettsége, és a generátorrendszer terét lehatároljuk. Ahogyan az elgázosítás a mezőben előrehalad, úgy létesítünk új kutakat a száradási zónában vagy közvetlenül a generátor határvonalán kívül úgy, hogy a generátor az előrehaladás során rövid idő alatt elérje. A függetlenkutas földalatti generátornak széles alkalmazási területe van, de az alkalmazás helyétől függően különbözőek az alkalmazás módjai is. Ezért az egyes helyeken való alkalmazást példákon keresztül ismertetjük. Használható az eljárás például lignitek, égőpalák, barnaszenek elgázosítására, melyek általában nagy permeabilitással rendelkeznek, száradáskor erősen zsugorodnak. Ha a lepárlási gázok a vékony repedésekbe jutnak, azokat eltömik. Ilyen telepekben minden különleges megszorítás nélkül használható a függetlenkutas generátor. Minden más módszernél előnyösebben alkalmazható például lágyuló, duzzadó, sülő szenekre, feketeszenekre, szintén minden változtatás nélkül. Alacsony égéshőjű szeneknél vastag telep esetében alacsony fűtőértékű gázok termelésére van lehetőség. Ugyanígy alacsony fűtőértékű olajpalák esetében is lehetőség van a generátorok üzemeltetésére illetve alkalmazására. A kimerült olajkutak esetében a termelés szintén lehetséges, de az átlagosnál nagyobb nyomás szükséges. Ebben az esetben a földalatti generátor működése ugyanolyan elven működik. A működésre jellemző, hogy a kőzet porozitása nem tömörödik el, és a generátor nem határolódik el egy kerület mentén. A telep elgázosítás gazdaságossága függ attól, milyen mélységben és milyen vastag telepet kell elgázosítani. Egészen vékony 20—30 cm vastag is elgázosítható a függetlenkutas generátorral, de nem gazdaságos. Vékony telepeknél az elgá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
