179941. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ipari gázok tisztítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 179941-Bejelentés napja: 1977. II. 22. (CE—1122) Nemzetközi osztályozás: Elsőbbsége: 1976. II. 23. (WP C 10 k/191 435) Német Demokratikus Köztársaság NSZOj B 01 D 53/14X 1 \ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1982. V. 28. Megjelent: 1984. V. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Beise Hans oki. mérnök, Berlin, Schlicht Burkhard oki. mérnök, Berlin, Thiele Manfred mérnök, Berlin, Dr. Gross Manfred mérnök, Freiberg/SA., Minak Hans-Peter oki. mérnök, Freiberg/SA., Dr. Schingnitz Manfred mérnök, Freiberg/SA., Dr. Wehner Klaus mérnök, Leuna, Dr. Burk Werner mérnök, Halle-Neustadt, Német Demokratikus Köztársaság VEB Chemie- und Tankanlagenbau- Kombinat, Fürstenwalde, Német Demokratikus Köztársaság Eljárás ipari gázok tisztítására 1 A találmány tárgya eljárás különösen vízgőzt, savas és semleges kémhatású kénvegyületeket és/vagy hosszúszénláncú színhidrogéneket tartalmazó ipari gázok — különösen földgáz vagy szintézisgáz — oldószeres tisztítására. 5 A legismertebb eljárások egyike ipari gázok savas kémhatású komponenseinek, elsősorban a H2S-nek és C02-nek eltávolítására és az alkanol-aminos mosás, amelynél mono-, di- vagy trietanol-amint külön-külön vagy együttesen vizes oldatban használnak abszorbens- 10 ként (lásd: Franik, H.: Erdgasaufbereitung, VEB Deutscher Verlag für Grundstoffindustrie, Leipzig, 1964. 30. old.). Az is ismeretes, hogy savas kémhatású kénvegyületek eltávolítására alkanol-amin-elegyeket és glikolokat víz- 15 zel együtt használnak (lásd : Ullmann : Encyklopädie der technischen Chemie, 3. kiad. 6. kötet, 740. old.) oly módon, hogy 10—30 súly% mono-, di- vagy trietanol-amint, 45—85 s% dietilén-glikolt és 5—25 s% vizet tartalmazó oldószerelegyet alkalmaznak (lásd: Franik, 20 H. : Erdgasaufbereitung, 38. old.). Ezzel az oldószereleggyel a kénhidrogénnel és a széndioxiddal együtt bizonyos mértékig a víz is eltávolítható. Ipari gázok savas kémhatású komponenseinek eltávo- 25 lítására ismeretes továbbá egy olyan eljárás, amelynél oldószerként alkanol-aminok és tetrahidro-tiofén-1,1- -dioxid vizes oldatát használják [lásd: van Dajk, W. G. I. , Tönis, J. G.: Das Shell-Sulfinól Verfahren, Erdöl und Kohle, Erdgas, Petrochemie 19. köt., 6. sz., 404— 30 2 406 old. (1966)]. Az itt alkalmazott oldószer 45—65 s% diizopropanol-amint, 20—40 s% tetrahidro-tiofén-1,1- -dioxidot (szulfolánt) és 10—40 s% vizet tartalmaz (1 769 340. sz. német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságra hozatali irat). Ismeretesek olyan eljárások is, melyeknél vizes mono- és dietanol-amin oldatokat, valamint szulfolánt használnak (1 554 122. sz. német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságra hozatali irat). Ismeretes továbbá egy olyan eljárás is, amelynél a savas kémhatású komponensek eltávolítására oldószerként N-szubsztituált e-kaprolaktám-származékot használnak (83 630. sz. német demokratikus köztársaságbeli szabadalmi leírás). Ezt az eljárást elsősorban ott alkalmazzák, ahol C02-ot, H2S-t és merkaptánokat kell eltávolítani. Ismeretes ennek az eljárásnak olyan változata is, amelynél N-metil-e-kaprolaktám és vizes alkanol-aminok elegyét alkalmazzák. Ezeknek a normál hőfoktartományban kivitelezett eljárásoknak az a hátránya, hogy egyeseknél (etanol-aminos eljárás, szulfolános eljárás, N-metil-e-kaprolaktámos eljárás) a vízgőzharmatpont lecsökkenése nem történik meg a savas komponensek — mint C02 és H2S —- eltávolításával egyidőben, vagy más eljárásoknál (glikol-aminos eljárás), illetőleg nem következik be egyidőben a savas kémhatású szerves kénvegyületek kielégítő mértékben való eltávolítása. Ezért a tulajdonképpeni kéntelenítési művelet után a komplex tisztítás érdekében még egy gázszárítási és egy finom tisztítási műveletet is be kell iktatni. Jellemző az ismert eljárásokra, hogy abban az eset-179941
