179912. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliéter antibiotikum előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 179912 £ Bejelentés napja: 1981.1. 27. (171/81) Elsőbbsége: 1980.1. 28. (115, 656) Amerikai Egyesült Államok Nemzetközi osztályozás: NSZO3 C 12 P 19/44 A 61 K 31/72 C 12 R 1/485 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1982. IV. 28. Szabadalmi Tár <v/) HIVATAL Megjelent: 1984. V. 31. Feltalálók: Kästner Ralph Emil mikrobiológus, Indianapolis, Indiana Hamill L. Robert biokémikus, Greenwood, Indiana, Amerikai Egyesült Államok Szabadalmas: Eli Lilly and Company, Indianapolis, Indiana, Amerikai Egyesült Államok Eljárás poliéter antibiotikum előállítására 1 2 A találmány tárgya új mikrobiológiai eljárás a narasin antibiotikum előállítására. A narasin ismert poliéter antibiotikum, hatásos Grampozitív baktériumok, anaerob baktériumok, gombák ellen, használható antikokcidiális hatóanyagként, valamint kérődzőkben a tápanyag-hasznosítás javítására. Előállítását a Streptomyces aureofaciens NRRL 5758 vagy Streptomyces aureofaciens NRRL 8092 számú törzsek fermentációjával, előzőleg leírták a 4 038 384 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban, valamint Berg és munkatársai a Journal of Antibiotics 31,1—6 (1978). A találmány tárgya új eljárás a narasin antibiotikum előállítására egy újonnan felfedezett, DeBoer és munkatársai által Streptomyces lydicus NRRL 12 034 számmal jelölt törzs tenyésztésével, vagy ennek narasintermelő mutánsával, használható szénforrást, nitrogénforrást és szervetlen sókat tartalmazó tenyésztáptalajban, süllyesztett, levegőztetett fermentációs körülmények között mindaddig, míg az említett táptalajban az 20 említett organizmus megfelelő mennyiségű narasint termel, és tetszés szerint izoláljuk az említett narasint a tenyészléből. Az eljárás magas hozammal eredményezi a narazint. A találmányban szereplő, a narasin előállítására használt mikroorganizmust olyan talajmintából izoláltuk biológiailag tiszta tenyészet formájában, melyet Dél- Amerikában Surinam államban, a Surinam folyónál gyűjtöttek, és azonosítási célokra a tenyészetnek az A—39 861.3 számot adtuk. Az A—39 861.3 számú tenyészetet a DeBoer és munkatársai által Streptomyces lydicusnak leírt törzshöz tartozónak azonosítottuk, azon az alapon, hogy egyszerre tenyésztettük. A Streptomyces hygroscopicus, 5 Streptomyces endus, Streptomyces platensis és Streptomyces lydicus törzseket a Shirling és Gottlieb által leírt módszereket és táptalajokat használva [Methods of Characterization of Streptomyces Species, Intem. Bull, of Systematic Bacteriol. 16, 313—340. (1966)] együtt 10 b zonyos kiegészítő vizsgálatokkal. A kapott jellemzők alapján a Streptomyces lydicus fajt találtuk a legközelebbi rokonságban. Az A—39 861.3 számú tenyészet és a Streptomyces lydicus típustenyészet közötti fő különbség a szénhidrát-hasznosításban van, valamint a 15 S reptomyces lydicus magasabb nátrium-klorid tűrőképességében, valamint abban áll, hogy az A—39 861.3 tenyészet bizonyos táptalajokon fehér légmicéliumot fejleszt. A színek nevét az ISCC—NBS módszer szerint határoztuk meg (K. L. Kelly és D. B. Judd., „The ISCC— NBS Methods of Designating Colors and a Dictionary of Color Names”, U.S. Department of Commerce Circ. 553, 1955., Washington, D.C.). A zárójelben levő számok a Tresner és Backus színsorozatra utalnak 25 [II. D. Tresner and E. J. Backus, „System of Color Wheels for Streptomycete Taxonomy”, Appl. Microbiol. 11, 335—338 (1956)]. A színek élregiszter jeleit aláhúztuk. A Maerz és Paul 30 színblokkokat [A. Maerz és M. R. Paul, „Dictionary of 179912
