179910. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hízottsertések özofágeális gyomorfekélyének megelőzésére
3 179910 4 Próbálkoztak ezen felül az abszolút vízigény kielégítésével (Kovács, F. L.: Magyar Állatorvosok Lapja, 1975, 5. szám, 325—328), a takarmánynak bizonyos szemcsenagyságra való darálásával (Fekete, L., Kovács, F. L., Márai, G.: Magyar Állatorvosok Lapja, 1980, különszám 82—87) nagymennyiségű A-vitamin (Bokori, L, Tamás, L: Magyar Állatorvosok Lapja, 1980, 7. szám, 439—442) és U-vitamin (Tamás, J., Hegedűs, M., Bokori, J.: Magyar Állatorvosok Lapja, 1977, 10. szám, 620—625) adagolásával. Ezek az ismert megoldások a sertés gyomorfekély kártételeit nem, vagy csak részben szüntetik meg; nem bizonyult azonban megfelelőnek az az általános hatású additív anyag sem, melyet több szerző is ajánlott abrakhoz keverve alkalmazni (Kovács, F. : Magyar Állatorvosok Lapja, 1969, 7. szám, 347—350; Tamás, J., Hegedűs, M., Bokori, J.: Magyar Állatorvosok Lapja, 1977, 10. szám, 620—625). Kísérleteket végeztünk a sertések özofágeális gyomorfekélyének réz(II)-aszpirináttal való megelőzésére és gyógyítására. Kísérleteink során meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy a takarmányhoz választottmalac kortól folyamatosan adagolt, testsúlykilogrammonként 5—10 mg réz(II)-aszpirinát alkalmazása teljesen meggátolja a gyomorfekély kialakulását, anélkül, hogy a sertésekre bármiféle káros hatást fejtene ki, májukban felhalmozódna. Általánosan elterjedt az a nézet, hogy a réztartalmú anyagok az emberek és a háziállatok szervezetére káros hatással vannak. így igen meglepő és nem várt eredménynek tekinthető az a tény, hogy a réz(II)-aszpirinát a sertések gyomorfekélyére kifejtett gyógyító és megelőző hatása mellett semmiféle káros mellékhatást nem okoz. Kísérleteinkhez használt réz(II)-aszpirinát [Cu2(aszpirinátU, vagy tetrakisz- [i.-acetil-szalicilát-diréz(TI) ismert vegyület, melyet Sorenson módszerével (Chemical and Engineering News, Vol. 52., No. 14, 1974) állítottunk elő. Találmányunk tárgyát képezi továbbá egy eljárás sertések özofágeális gyomorfekélyének megelőzésére szolgáló premix előállítására, oly módon, hogy 1—3, előnyösen 2 súlyrész réz(II)-aszpirinátot a premixek előállításánál szokásos anyagokkal és adalékokkal keverünk össze. A réz(II)-aszpirinát tartalmú premixet előnyösen 1% mennyiségben adagoljuk a sertések takarmányához. A találmány szerinti megoldást a következő példákkal kívánjuk szemléltetni a korlátozás szándéka nélkül. 1. példa Réz(Il)-aszpirinát előállítása A Sorenson által ismertetett módszerrel (Chemical and Engineering News, Vol. 52., No. 14,1974) járunk el. 30 g (0,165 mól) acetil-szalicilsavat feloldunk 200 ml vízben 0 °C-on 50%-os nátrium-hidroxiddal úgy, hogy a pH az oldás során ne emelkedjen 11 fölé, sőt lehetőleg a 11-et is ritkán érje el. Az oldási idő 45—60 perc; az oldat végső pH-ja körülbelül 8,7. Az így kapott, jól kikevert acetil-szalicilsav nátriumsóhoz 10—15 perc alatt hozzáadjuk 56,5 g (0,330 mól) réz(II)-klorid-dihidrát 500 ml vízzel készített oldatát. A kapott kék színű csapadékot szűrjük, kétszer 500 ml vízzel, majd kétszer 400 ml acetonnal, végül 300 ml dietil-éterrel mossuk és a szűrőtölcséren száradni hagyjuk. Két nap múlva a port 50 °C hőmérsékleten 6—7 órát szárítjuk, 31,3 g anyagot kapunk (90,6%). Az anyagból vett minta 300 °C-on sem olvad el, de hevítés hatására megbámul. Összegképlete Ö36H2sOl6ÖU2. A továbbiakban a réz(I])-aszpirinát adagolásával hízósertéseken végzett kísérleteinket ismertetjük. 2. példa Az előkísérletet a Gorzsai Állami Gazdaságban végeztük 15 db kísérleti és 15 db kontroll hízósertésen. Azt akartuk megállapítani, hogy a réz(II)-aszpirinát jól keverhető-e sertések takarmányához, eredményesen használható-e és a zsigeri szervekben (például a májban) észlelhető elváltozást okoz-e. A vegyületet 5 mg/testsúlykilogramm dózisban alkalmaztuk. Megállapítottuk, hogy a réz(II)-aszpirinátot a sertések takarmányához akár vivőanyaggal, akár közvetlenül is jól hozzá lehet keverni. Az adagolást 3 hónapig folytattuk. A kísérleti csoport 4,2 dkg-mal jobb napi súlygyarapodást ért el, és 1 kg súlygyarapodáshoz 18 dkg-mal kevesebb takarmányt használt fel, mint a kontrollcsoport. A gazdaság vágóhídján a hízósertéseket levágattuk és gyomrukat és zsigeri szerveiket ellenőriztük. A kísérleti csoportnál nem, a kontroll egyedek egy sertésénél volt jól látható az özofágusz tájékán gyógyuló fekély. A sertések májából mintát vettünk, amit mikroelem tartalomra az Országos Állategészségyügyi Intézet vizsgált meg. A májban Cu” és Cu++ ionból káros felhalmozódás nem volt ; a kapott értékek a WHO/FAO által megadottak alatt voltak. 3. példa Következő kísérletünkben 30 db sertésből álló kísérleti és 15 sertésből álló kontrollcsoportot alkalmaztunk. A hízósertések azonos tartási és takarmányozási körülmények között voltak elhelyezve. A 25 kg átlagsúlyú kísérleti hízócsoportnak az 5 mg/ testsúly kilogramm mennyiségű rézaszpirinátot adagoltunk 102, illetve 120 napon át. A hizlalás befejeztével a sertéseket 105 kg-os súlyban a gazdaság vágóhídján levágattuk és megvizsgáltuk. A kísérleti csoportnál gyomorfekélyt nem, míg a kontrollok között 6,6%-ban az özofáguszon jól körülhatárolt fekélyt, és 20%-ban hegesen gyógyuló fekélyt találtunk. A kísérleti sertések 1 kg súlygyarapodáshoz 67 dkg-mal kevesebb takarmányt használtak fel, mint a kontroll csoport. 4. példa Következő vizsgálatunkhoz 57 db kísérleti és 46 db kontroll hízót alkalmaztunk. Az adagolt réz-aszpirinát mennyisége ez esetben is 5 mg/testsúlykilogramm volt. A vágás alkalmával a kísérleti csoportnál özofágeális fékélyt nem, de 3,6%-náI hegesen gyógyult fekélyt találtunk. A kontroll állatok 10,8%-ában özofágeális-, 15,2%-ában peptikus-, és 4,3%-ában hegesen gyógyult fekélyt tapasztaltunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
