179884. lajstromszámú szabadalom • Létesítmény tejelőtehenek kötetlen tartásához, valamint istállóépület, különösen a létesítményhez
MAHYAR SZABADALMI 179884 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY n Bejelentés napja: 1980. VII. 24. (1846/80) Nemzetközi osztályozás: NSZOj A 01 K 1/00 E 04 H 5/00 Közzététel napja: 1982. IV. 23. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1984. 111. 31. A1' Szabadalmi Tár. ■ / ML__TULAJpOtj£>/ Feltalálók: Szabadalmas: Szigethi Árpád agrármérnök, Budapest 42% Köves Árpád tervezőmérnök, Kaposvári Szarvasmarhatenyésztő Veszprémvarsány 30% Harsányi Lehel agrármérnök, Budapest 14% Közös Vállalat, Kaposvár Farkas Gyula oki. könyvvizsgáló, Kaposvár Ú5% Perényi Károly agrármérnök, Veszprém 3,5% Igali György agrarmérnök, Kaposvár 3,5% dr. Juhász Sándor jogász, Pécs 3,5% 4 Létesítmény tejelőtehenek kötetlen tartásához, valamint istállóépület, különösen a létesítményhez 1 A találmány tejelő tehenek kötetlen tartására szolgáló létesítményre vonatkozik, amelynek fedett, pihenőbokszos istállója ; fedettjászlas külső etetőtere, valamint karámja van. A találmány tárgyát képezi a különösen a létesítmény részeként, de más célokra is alkalmazható istállóépület, amelynek tetőszerkezete és ólfalai vannak; hosszúsága a szélességét meghaladja, benne hosszirányú közlekedőút van, és a közlekedőút mentén annak hossztengelyére keresztirányban mindkét oldalon egymás mellett pihenőboxok vannak. Ismeretes, hogy korábban a tejtermelő (tejhasznú) teheneket komfortos, esetenként klimatizált, zárt istállóépületekben tartották, amelyeknek mind a beruházási, mind az üzemeltetési költségei rendkívül magasak voltak. Újabban világszerte arra törekszenek a szakemberek, hogy a tejtermelő (tejhasznú) tehenek tartásában — szakítva a szarvasmarhák ma már felessé vált óvását szem előtt tartó hagyományokkal — előtérbe állítják az intenzív anyagcseréjű típusok természetszerű, a környezet extremitásait azonban ésszerű mértékben tompító körülmények között való elhelyezését. Az ilyen törekvéseket alátámasztják a tejtermelő tehén komfortérzetére vonatkozó újabb környezeti-biológiai kutatások és felismerések, a takarékos beruházásokra ösztönző ökonómiai megfontolások, és a kényszerítő erejű költségkorlátozások. E megfontolások alapján kialakított egyik ismert, kötetlen tartású tehenészeti létesítménynél az istálló egyik oldalán helyezkedik el a karám, amelynek az istállóval 2 átellenes oldalán helyezkednek el az etetőjászlak. Az istálló és az etetőjászlak közötti terület burkolatlan talaj. E létesítménynél az istálló és a karám közvetlenül kapcsolódik egymáshoz, vagyis az állatok szabadon közle- 5 kedhetnek e két egység között. E megoldás hátránya, hogy a burkolatlan kifutót az állatok csapadékos időben sem tudják kikerülni, és a felázott talajtól a tehenek tőgye szennyeződik, ami állathigiéniai és tőgyegészségügyi szempontból káros. 10 Egy másik ismert megoldásnál az istálló és karám térbelileg el vannak választva egymástól, s közöttük burkolt felhajtóút, pl. betonút van, amelyet kerítések választanak el az istállótól, illetve a karámtól. A kerítésbe — pl. elektromos rendszerrel — nyitható és zárható ka- 15 púk vannak beépítve. E megoldás hátránya, hogy az állatokat külön munkaművelettel kell kihajtani az istállóból a karámba, majd visszahajtani az istállóba. Az állatok és a telepet kiszolgáló gépek (pl. etető- és trágyaeltávolító gépek) közlekedési útvonalai keresztezik egy- 20 mást, így a kiszolgálás körülményes, munkaigényes és költséges. A létesítmény beruházási költségigénye is igen magas. Végül az állatok mozgása kötött, így optimális biológiai igényeiknek megfelelő tartástechnológia nem biztosítható. 25 A szarvasmarhatartó létesítmények (telepek) különféle részmegoldásai (burkolt karám, burkolt etetőtér, fedett jászlak stb.) önmagukban ismertek, és például az alábbi szakirodalmi nyomtatványokból ismerhetők meg- Tomory László: „Mezőgazdasági építészet” (Mű- 30 szaki Könyvkiadó, Budapest, 1963), valamint Szlavez 179884
