179844. lajstromszámú szabadalom • 2,6-di(rövidszénláncú)-alkil-n (metoxi-izopropoxi-metil)-2 kloraceatanilidet tartalmazó herabicid készítmények
3 179844 4 célszerűen kovasav vagy xilol és egy felületaktív anyag, célszerűen ligninszulfonsavas sók, naftalinszulfonsav-formaldehid kondenzátum sói, laurilszulfonsavas, alkilbenzolszulfonsavas sók, alkenilfenoxi-polietoxi-etanolok, polioxietilezett zsíralkoholok, alkil-aril-szulfonsavas sók kíséretében, célszerűen nedvesíthető porozószer vagy emulziós koncentrátum alakjában. A hatóanyag előállítása úgy türténik, hogy a megfelelő II általános képletű dialkilanilint — ahol R, és R2 jelentése a fenti — formaldehiddel reagáltatunk, majd a képződött metilén-anilin-származékot víztelenítjük, ezt követően pedig a kapott III általános képletű azometinszármazékot először klóracetilkloriddal, majd a megfelelő alkoxipropanollal reagáltatjuk. A metilén-anilin származék képződésénél a formaldehidet enyhe feleslegben alkalmazzuk és a kapott metilénanilint vákuumdesztilláció közben vízmentesítjük. A klóracetilkloriddal történő reakció során xilolos közegben hűtés mellett adagoljuk a reagenshez a megfelelő azometin oldatát, ügyelve arra, hogy a hőmérséklet legfeljebb 30 °C-ig emelkedjen. A megfelelő alkoxipropanollal történő alkoholízist szintén környezeti hőmérsékleten végezzük és a reakcióelegyet ezen a hőmérsékleten az átalakulás befejezéséig keverésben tartjuk. A kapott hatóanyagból ismert módon növényvédelemben felhasználható készítményeket állítunk elő. A készítményeket nedvesíthető por vagy emulgeálható koncentrátum alakjában készítjük el. A nedvesíthető por készítmény előállítása során az olajos halmazállapotú hatóanyagot nagy fajlagos felületű szintetikus kovasavra adszorbeáltatjuk, majd szokásosan alkalmazott nedvesítő és diszpergáló szerekkel való homogenizálás után őröljük. A felhasználható diszpergálószerek például a ligninszulfonsavak sói és a naftalinszulfonsav-formaldehid kondenzátum sói, míg a nedvesítő szerek laurilszulfonsavas, alkilbenzolszulfonsavas, izobutil-(izohexil)-naftalin-szulfonsavas nátriumsók vagy az olajsav-metil-taurid nátriumsója. A nedvesíthető porkészítmény összetétele a következő lehet : Hatóanyag Vannisperse CB (diszpergálószer) Leonil DB (nedvesítőszer) Wessalon S (kovasav) 20—40 s% 5s°/„ 3 s% ad 100 s% Az emulgeálható koncentrátumok előállítása során az olajos halmazállapotú hatóanyagot xilolban oldjuk. A xilolos hatóanyag oldathoz ionos és nemionos emulgeálószereket vagy ezek keverékét adagoljuk. Az anionos és nemionos tenzidek sorából a találmány szerinti készítmények előállításánál az alábbiak alkalmazhatók: alkilfenoxi-polietoxi-etanolok polioxietilezett zsíralkoholok polioxietilezett növényi olajok polioxietilén-glicerin-zsírsavészterek alkilarilszulfonsavas sók alkoxi-polietoxi-etanolfoszfátok (Atlox-készítmények). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 Az emulgeálható koncentrátum összetétele például: Hatóanyag Atlox 4851 B (tenzid) Atlox 4855 B (tenzid) Xilol 45—50 s/0 10 s% 10 s% ad 100 s% A készítmények növényvédelemben való felhasználásakor 1 hektárra számítva 0,5—2,25 kg hatóanyagot veszünk. A kijuttatáshoz alkalmazott vízmennyiség hektáronként körülbelül 500 liternek felel meg. A találmány szerinti hatóanyagok kijuttatását közvetlenül a haszonnövények elvetése és a talaj takarása után végezzük. Kísérleti úton megállapítottuk, hogy a lokálisan túladagolt hatóanyag sem okoz a haszonnövényeken maradandó károsodást. A találmány további részleteit a kiviteli példákban mutatjuk be: 1. példa A hatóanyag előállítása Reaktorba bemérünk 135 kg (1 mól) 2-metil-6-etil-anilint és 246 kg (280 liter) xilolizomer-elegyet. Homogenizálás után az anilint háromszor 30—30 kg (75 liter) 40%-os vizes formaldehid oldattal (1,2 mól) az ellenáram elve szerint reagáltatjuk. A formaldehiddel való kezelést 1 óra hosszat 80 °C-on végezzük, majd a kapott reakcióelegyet 1 óra hosszat ülepítjük és elválasztjuk. A formaldehiddel történő harmadik reagáltatás után kapott termékelegyet egy másik, víztelenítő reaktorba visszük át és azeotropos vákuumdesztillációnak vetjük alá 90 °C-on vízleválasztó feltét felhasználásával. A műveletet addig folytatjuk, míg a reaktorban levő reakcióelegy szabad 2-metil-6-etilanilin-tartalma 2% alatti értékre csökken, illetve a víz desztillációja megszűnik. A víztelenítés befejezése után a kapott gázkromatográfiai úton azonosított azometin-származékot közbenső tárolótartályba engedjük, vagy közvetlenül az acilezéshez szállítjuk. A klóracetilező reaktorba előkészítjük 125 kg (88 liter) (1,1 mól) klóracetilklorid és 88 kg (100 liter) xilolizomer elegyét. Állandó keverés és hűtés közben hozzáadagoljuk az előzőekben elkészített azometinszármazék oldatát olyan ütemben, hogy a reakcióelegy hőmérséklete 20—* 30 °C között maradjon. Beadagolás után az elegyet még 30 percig 20—30 °C-on keverjük. A klóracetilezett reakcióelegyet az alkoholízis reaktorba adagoljuk előre bekészített 450 kg (470 liter) (5 mól) l-metoxi-2-propanolhoz. Állandó keverés és hűtés mellett a hőmérsékletet 20—30 °C között tartjuk. A beadagolás befejezése után a reakcióelegyet megadott hőmérsékleten 8 óra hosszat keverjük és az alkoholízist befejezzük. A nyers reakcióelegyhez 600 liter vizet adunk, így kétfázisú elegyhez jutunk. A kívánt terméket tartalmazó xilolos oldat a felső fázis, az alsó vizes fázisban található a reagáltatásnál feleslegben használt 1-metoxi-propanol. Az alsó vizes fázist leválasztjuk és regeneráljuk. A xilolos fázisból vízzel az alkoholt és a savat kimossuk, esetenként 600—600 liter mosóvizet használunk. Az utolsó savnyomok eltávolítása céljából 2—4 kg nátriumkarbonátot oldunk fel a mosóvízben. 2
