179839. lajstromszámú szabadalom • Eljárás több telepes félmeredek és meredek dőlésű szénelőfordulások leművelésére
3 179839 4 — A nehéz fizikai munka gépesítése az említett feltételek mellett körülményes és például a mecseki település zavartsága, földtani viszonyai mellett a legtöbb esetben nem is lehetséges. — A nehéz fizikai munka, a balesetveszély stb. miatt a bányaüzemek létszám- és munkaerőellátási gondja egyre fokozódik, a létszám csökkenése pedig a termelés csökkenését vonja maga után. A találmány által megoldandó feladat a hagyományos bányaművelés hátrányainak kiküszöbölése és olyan eljárás kidolgozása, amely lehetővé teszi több félmeredek vagy meredek dőlésű széntelepből álló szénelőfordulás gazdaságos és biztonságos kitermelését vékony szénrétegekből álló telepek esetén is. A kitűzött feladatot a találmány értelmében azáltal oldjuk meg, hogy a legalsó (legfekübb) telep alatti fekükőzetben kiképzett feküvágatokból kiinduló és az egyes szénrétegekben végződő fúrólyukakat készítünk, a szenet ezen fúrólyukakon keresztül feljuttatott hidromonitor segítségével vízsugárral jövesztjük és a keletkező szénzagyot ugyanezen fúrólyukakon keresztül a feküvágatok szállítószintjére, majd a feldolgozás helyére vezetjük. A találmány értelmében a fúrólyukakat függőleges síkban legyezőszerűen rendezzük el, és a fúrólyukak sűrűségét célszerűen úgy választjuk meg, hogy a feküvágattól legtávolabbi telepterületen max. 100—120 m2- re, a legközelebbi telepterületen 30—40 m2-re jusson egy fúrólyuk. A találmány egyik célszerű foganatosítási módja értelmében egyidőben több egymás melletti fúrólyukban elhelyezett hidromonitort egymással szemben működtetünk, amelynek révén tovább növelhető a termelés koncentrációja és az egy fúrólyukra eső jövesztés hatósugara. A találmány szerinti eljárás alkalmazásának főbb előnyei a következők: — Elmarad a balesetek jelentős része, mivel a szénben végzett emberi munka gyakorlatilag megszűnik; — A vékonyabb rétegek kitermelésével nő a szénvagyon kihasználása. A növekedés a földtani vagyonhoz képest minimálisan 10%, maximálisan 20—25% is lehet, míg a jelenlegi kihasználáshoz viszonyítva minimálisan a 25%-ot, maximálisan pedig az 50%-ot is elérheti. Népgazdasági szempontból ez az előny különösen jelentős kokszolható, minőségi szenet adó bányaüzemek esetében ; — Az eljárás révén nő a termelés gazdaságossága és egyszerűbbé válik a bányaüzem kiépítése, mivel nincs szükség csapás menti vágathajtásra, valamint fejtési munkahelyek és fronthomlok kialakítására a széntelepben, emellett a szállítószinten csak a keresztvágatok és a feküvágatok, légszinten pedig csak a keresztvágatok ésegyún. főfeküvágat képezik a bányaművelés vágatrendszerét. — Az új termelési eljárás élőmunka-igénye lényegesen kisebb, mint az ismert termelési módoké. Alkalmazása magasszinten képzett szakembereket igényel, ugyanakkor kevés és könnyű fizikai munkát jelent. A találmány szerinti eljárás minden félmeredek és meredek dőlésű szénelőfordulásnál, de bizonyos körülmények között (például igen vastag szériíelepek esetén) lapos és szintes szénelőfordulásnál is alkalmazható. A találmány szerinti széntermelési eljárás a hagyományos bányaművelés több hátrányos következményét teljesen megszünteti, a fennmaradó hátrányokat pedig jelentősen mérsékli. A találmány szerinti eljárást részletesebben rajz alapján ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti fúrólyukas termelési eljárás feltárási rendszerét mutatja, csapásirányban, vázlatosan; a 2. ábra a fúrólyukak elhelyezkedését tünteti fel egy függőleges síkban vett metszetben. Amint az az 1. ábrán látható, a találmány szerinti széntermelési eljárás vágatrendszere, különösen légszinten, lényegesen egyszerűbb, mint a hagyományos módon termelő bányaüzemeké, mivel itt csak a legfekübb feltáró feküvágatra és keresztvágatokra van szükség. Az ábrán a szaggatott vonal a légszinten kiképezett vágatokat, a folyamatos vonal pedig a szállítószinten kiképzett vágatokat jelzi. Eszerint a függőleges 1 aknából a légszinten 2 főkeresztvágat, a szállítószinten pedig 5 főkeresztvágat indul ki. A 2 főkeresztvágatra merőlegesen, a legfekübb kőzetben kialakítva húzódik a főfeltáró 3 feküvágat, amelyre merőlegesen 4 keresztvágatok vannak kialakítva. Elasonló a szállítószinti vágatrendszer kialakítása is, de ott a 4' keresztvágatokat több, egymással párhuzamos 6 feküvágat köti össze. Széntermelő emberi munkavégzésre csak a szállítószinti feküvágatokban kerül sor, amelyek szellőztetése ezen 3', ill. 6 feküvágatok és a légszinti 4 keresztvágatok közötti ún. 8 léggurítókkal van megoldva. Az ábrán szabálytalan, különböző vastagságú 7 vonalakkal a szénelőfordulás egyes széntelepeit jelöltük. Az ezek között elhelyezkedő pontozott rész a mellékkőzeteket jelenti. A bányaművelés rendszerét adó feküvágatok száma a széntelepes rétegcsoport vastagságától és a széntelepek, szénrétegek számától, valamint ezek egymáshoz viszonyított helyzetétől függ. A mecseki szénmedencében például a széntelepes rétegsor 200 és 600 m között változik, ezért a termelő szinten 4—7 feküvágat óhajtására van szükség. Ezekből a szilárd fekükőzetben kiképzett feküvágatokból kiindulva készítjük a fúrólyukakat, amelyeken keresztül azután a kitermelés történik a hidromonitorok segítségével. A hidromonitorok lényegében irányítható fúvókával rendelkező olyan szerkezetek, amelyek a fúrólyuk felső végén mintegy 0,2—1,5 m3/min térfogatáramú nagynyomású (4—20 MPa) vizet lövellnek a szénfalra, amely szénzagyként a fúrólyukon keresztül lejut a szállítószinti feküvágatokba, ahonnan továbbszállítása az aknáig és a külszíni osztályozóig mechanikusan vagy hidraulikusan történik. A fúrólyukak hossza a technikai felszereltségtől függ, de a Mecsekben például 60—70 m hosszú fúrólyuk is elegendő. A fúrólyukak átmérője egy fúrólyukén belül is változhat, de általában az átharántolt szénrétegek számától és vastagságától függ. Legtöbb esetben 300—400 mm elegendő, de esetenként 600 m 0 is szükséges lehet. A fúrólyukak sűrűségét célszerű általában úgy megválasztani, hogy a feküvágattól legtávolabbi telepterületen maximum 100—120 m2-re, a legközelebbi telepterületen pedig 30—40 m2-re jusson egy fúrólyuk. Ëbbèn az esetben a fúrólyukak egymástól való csapásirányú távolságú' 20 m, függőleges síkban történő elrendezésük pedig legyezőszerű. Ez utóbbit szemlélteti a 2. ábra, 5-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
