179826. lajstromszámú szabadalom • Rejtett burkolatrögzítés
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALALMANY Bejelentés napja: 1980. II. 20. (394/80) Közzététel napja: 1982. IV. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1984. III. 31. 179826 Nemzetközi osztályozás: Feltaláló: Szabadalmas: Somogyi László oki. építészmérnök, Budapest Építéstudományi Intézet, Budapest Rejtett burkolatrögzítés 1 A találmány rejtett burkolatrögzítés előregyártott burkoló elemeknek épületek, főleg külső határoló falaira való fölerősítésére. A rögzítés a burkoló elemek szélei mentén elhelyezett és kívülről hozzáférhető egy vagy több segédelem, valamint menetes rögzítő csavar útján történik. A rögzítő csavar a teherhordó falszerkezetben kialakított és legalább egy részében utószilárduló kötőanyaggal kitöltött lyukba van beültetve. A rögzítő csavar szára köldökcsap jellegű csavartartó hüvelybe van behajtva. A burkoló elem és a teherhordó falszerkezet között adott esetben hő- és/vagy hangszigetelő réteget is tartalmazó légjárat van szabadon hagyva. A teherhordó falszerkezetben készített lyukba célszerűen az utószilárduló kötőanyaggal való beragasztás útján fogadó idom és a fogadó idom a csavartartó hüvelyt befogadó, annak pontos beállíthatóságát szolgáló szabályozó persely van beültetve. A szabályozó perselynek a csavartartó hüvely által kitöltetlenül hagyott része utószilárduló habarcscsal van kitöltve. Az így pontosított helyzetű csavartartó hüvelybe a burkoló elemek szélei mentén levő segédelemek helyzetét megszabó rögzítő csavar be van csavarva. Az utóbbi évtizedben alakult ki az épületek külső határoló falainak olyan nagyméretű táblákkal való beborítása, amelyeket közvetlenül vagy közvetve a teherhordó falszerkezetre erősítenek rá. A nagyméretű tábláknak esztétikus megjelenésűeknek gyorsan és biztonságosan elhelyezhetőeknek, továbbá az időjárási hatásokkal szemben ellenállóaknak kell lenniök. Az ismert homlokzatburkolatok egyik része szilikát-2 ipari termékekből, másik családjuk műanyag vagy fémlapokból készül. A teherhordó falszerkezetre való rögzítés többnyire csavarok, ritkábban csapok segítségével történik. Ismertek olyan burkolatok is, ahol a lapokat ragasztással vagy sajátságos fogadó idomokba való bepattintással lehet rögzíteni. A rögzítéshez minden esetben tartóvázra van szükség. Számos más megoldás is ismert, ahol a rögzítés szintén tartóváz alkalmazását kívánja meg. Ezek a módszerek emiatt gazdaságtalanok. Nem kedvezőek a tapasztalatok a ragasztással való fölerősítési módoknál sem, mivel munkaidényesek, a kötési idő alatt pedig az elemeket ideiglenesen meg kell támasztani. Az ún. „szerelt” — s mint ilyen korszerűnek számító — homlokzatburkolatok tartóvázat igénylő sajátossága ma már egyértelműen kedvezőtlennek mondható. A tartóváz önmaga más feladat betöltésére alkalmatlan, a rögzítés sok élőmunkát kíván, drága, bonyolult és megbízhatósága is sok esetben vitatható. Műszakilag sem kedvező azonban, hogy a burkolati elemeket legtöbb esetben át kell fúrni, a falakhoz való rögzítés pedig dűbelezést kíván, ami nemcsak sok munkával jár, hanem az elhelyezés pontosságáról sem lehet megnyugtatóan gondoskodni. A pontosság fokozására alkalmasak ugyan az ún. szekunder tartóvázak, ezek találkozó éleinél azonban szinte soha nem lehet az illesztési egyenetlenségeket, hézagokat, síkbeli eltéréseket stb. kiküszöbölni. Emiatt többnyire ún. hézagtartó lécek alkalmazására van szükség, ami a burkolat szerkezetét még tovább drágítja és bonyolítja. 5 10 15 20 25 30 179826