179825. lajstromszámú szabadalom • Eljárás akusztooptikai célokra felhasználható paratellurit egykristályok kialakítására alkalmas minőségű, adott esetben adalékolt, nagyszilárdságú tellulradioxid előállítására

5 179825 6 Ezzel az eljárással 99,999%-osnál nagyobb tisztaságú fémtellúrt állíthatunk elő, amiből a következő oxidációs lépésben legalább 99,999%-os tisztaságú tellúrdioxidot készíthetünk. Kiindulási anyagként tetszés szerinti eredetű szeny­­nyezett tellúrdioxidot felhasználhatunk. A szennyezett tellúrdioxid például a találmány szerinti oxidációs mű­veletben ammóniumhidroxidos kicsapással elkülönített anyag, vagy a paratellurit egykristály húzásakor kép­ződő szennyezett hulladék lehet. A „szennyezett tellúr­dioxid'’ megjelölésen az egykristályok húzásakor kép­ződő tégelymaradékokat és egyéb maradékokat és hulla­dékokat is értjük, amelyek tisztasága egyes esetekben ugyan még megfelelhet a követelményeknek, de kis mennyiségük és bizonytalan tisztasági fokuk miatt cél­szerűbb ezeket a többi szennyezett tellúrdioxiddal együtt kezelni. A hidrazinos kezelést szobahőmérsékleten végezzük, és a szennyezéseket szintén szobahőmérsékleten csapjuk le. A kivált fém — szemcseeloszlását figyelembe véve — G3 üvegszűrőn szűrhető. A találmány szerint előállított, nagy tisztaságú tellúr­­dioxidhoz kívánt esetben adalékanyagokat adhatunk. Kísérleteink során megállapítottuk, hogy a nem vegy­értékváltó fémek oxidjai, így a MgO, CaO, Al203 stb. kedvezően módosítják a kristálynövekedés körülménye­it, elsősorban a tellúrdioxid olvadék viszkozitásának megváltoztatása révén. Ugyanekkor ezek a fémoxidok kisebb mértékben beépülnek a kristályrácsba, és így kedvezően módosíthatják a kész paratellurit egykristály fizikai-kémiai tulajdonságait. A nem vegyértékváltó fémoxidok ezt a kedvező hatásukat a tellúrdioxid­­tartalomra vonatkoztatva 10~4—3.10-2 súly% kon­centráció-tartományban fejtik ki. A találmány egy elő­nyös foganatosítási módja szerint tehát az előállított tiszta tellúrdioxidhoz egy vagy több nem vegyértékváltó fém oxidját (előnyösen alkáliföldfém-oxidokat) adunk 10-4 és 3.10-2 súly% közötti mennyiségben. A fém­oxidok optimális koncentrációtartománya a fémoxid fizikai-kémiai jellemzőitől (például ionrádiusz, meg­oszlási tényező az olvadt és a szilárd tellúrdioxid között stb.) függően változik. Magnéziumoxid esetén az opti­mális koncentráció 1CU4—5.10~3 súly% lehet. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korláto­zása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 1. példa Kiindulási anyagként az ALUTERV—FKI-től be­szerzett, desztillációs úton tisztított, 99,995%-os tiszta­ságú fémtellúrt használunk fel. 200 g fémtellúrt achát mozsármalomban finom porrá őriünk. Keverővei és hő­mérővel ellátott, 2 literes lombikba 1000 ml 2 : 1 hígí­­tású cc. salétromsavat töltünk (a hígított salétromsav körülbelül 40%-os), és a frissen őrölt fémtellúrt 1 g-os részletekben, folytonos keverés közben adagoljuk a sav­hoz, ügyelve arra, hogy a reakcióelegy hőmérséklete ne haladja meg a 35—40 C°-ot. Az utolsó fémtellúr­­részlet elreagálása után az elegyet keverés közben 80 C°-ra melegítjük, majd a kivált bázisós tellúrnitrát csapadékot G3 üvegszűrőn leszűrjük. A csapadékot tö­mény salétromsavval mossuk. A szűrletet vízzel 1 : 2 arányban hígítjuk, felforraljuk, a levált csapadékot le­szűrjük, és tömény salétromsavval mossuk. A tiszta csa­padékokat egyesítjük. A szűrlet pH-ját tömény vizes ammóniumhidroxid-oldattal 4-re állítjuk, és a kivált szilárd anyagot leszűrjük. Az így nyert csapadék már nem elegendően tiszta, ezért kristálynövesztési célra csak a későbbiekben ismertetésre kerülő tisztítási eljárás után használható. A tisztítási eljárásban 127 g szennyezett tellúrdioxid­­ból (kristálynövesztési tégelymaradék, tellúrdioxid gyár­tási hulladéka stb.) indulunk ki. A szennyezett tellúr­dioxidot 600 ml tömény vizes sósavoldatban keverés közben feloldjuk, és az oldatot G3-as üvegszűrőn szűr­jük. A szűréssel eltávolított oldhatatlan platinát és más fémszennyezőket analitikai célra feltárhatjuk. A szűrle­tet vízzel a hidrolízis határáig hígítjuk, majd 1 g hid­­razinkloridot adunk hozzá. Szelén szennyezést tartal­mazó minták esetén először vörös csapadék, majd a tel­­lúr leválásának megindulásával fekete csapadék képző­dik. A csapadékot G3-as üvegszűrőn kiszűrjük, majd a szűrlethez 100 ml 70%-os hidrazinkloridot adunk. A csapadék formájában kivált fémtellúrt leszűrjük, víz­zel kloridmentesre mossuk, és szárítószekrényben 120 Cc-on szárítjuk. Az így kapott tiszta, száraz fém­tellúrt alapanyagként felhasználhatjuk a tellúrdioxid előállításában. A tömény salétromsavval mosott csapadékot kvarc­edénybe töltjük, a kvarcedényt izzítókáiyhába helyez­zük, és a csapadékot elszívás közben lassan 450 C°-ra melegítjük. A felmelegítés sebessége 7 C°/perc. Ezután a tellúrdioxidot levegőáramban 12 órán át 650 C=-on izzítjuk. Kristálynövesztési célokra alkalmas, 99,999%-os tisztaságú tellúrdioxidot kapunk. 2. példa 160 g, kristálynövesztésre alkalmas minőségű tellúr­dioxid porhoz 1,2 mg (3.10 3 mól%) szárított magné­ziumoxid port adunk. A porkeveréket 40 mm átmérőjű, 40 mm magas platinatégelybe töltjük, és a porkeverék­ből egykristályt növesztünk. Az adalékolt alapanyagból növesztett egykristályban az ultrahang elnyelődését, illetve szóródását okozó kris­tályhibák száma kisebb, mint a hasonló körülmények között adalékolatlan anyagból növesztett kristályokban. Ennek megfelelően az adalékolt kristály akusztooptikai hatásfoka jobb, mint az adalékolatlan kristályé, amit azzal jellemezhetünk, hogy azonos módon elektródok­kal felszerelve, a Schaffer—Bergmann elhajlítási képben egy adott hangfrekvencia környékén levő rezonancia­helyen, azonos hangenergiával gerjesztve, az adalékolt kristályban átlagosan 50%-kal nagyobb a megfigyelhető elhajlítási foltok száma. Szabadalmi igénypontok Eljárás akusztooptikai célokra felhasználható para­tellurit egykristályok kialakítására alkalmas minőségű, adott esetben adalékolt, nagy tisztaságú tellúrdioxid elő­állítására fémtellúrnak 35—45%-os, előnyösen 40%-os salétromsavval hidegen végzett oxidációja és a képző­dött bázisos tellúrnitrát elkülönítése és hevítése útján, azzal jellemezve, hogy a fémtellúr — amit adott esetben 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents