179825. lajstromszámú szabadalom • Eljárás akusztooptikai célokra felhasználható paratellurit egykristályok kialakítására alkalmas minőségű, adott esetben adalékolt, nagyszilárdságú tellulradioxid előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 179825 SZOLGALATI TALALMANY Bejelentés napja: 1980. II. 20 (391/80) Közzététel napja: 1982. IV. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1984. III. 31. Nemzetközi osztályozás: C 01 G 57/00 Feltalálók: Raksányi Kund oki. vegyész (30%), Ötsi László vegyésztechnikus (25%), dr. Voszka Rudolf matematika—fizika szakos tanár (15%), dr. Földvári István oki. vegyész (30%), Budapest Szabadalmas: Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Kutató Laboratóriumai, Budapest Eljárás akusztooptikai célokra felhasználható paratellurit egykristályok kialakítására alkalmas minőségű, adott esetben adalékolt, nagy tisztaságú tellúrdioxid előállítására 1 A találmány tárgya új eljárás akusztooptikai célokra felhasználható paratellurit (a-Te02) egykristályok kialakítására alkalmas minőségű, adott esetben adalékolt, nagy tisztaságú tellúrdioxid előállítására. Az eddig ismert egykristályok közül transzverzális hanghullámokra a paratellurit rendelkezik a legnagyobb M2 akusztooptikai kölcsönhatási együtthatóval. Ezen túlmenően a paratellurit egykristályok az akusztooptikai felhasználás szempontjából rendkívül kedvező fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek; nevezetesen az egykristályok kemények, levegő és vízgőz hatásának ellenállnak, és a teljes látható spektrumtartományban fényáteresztőek. Ezért a paratellurit egykristályokat széles körben alkalmazzák akusztooptikai célokra, például lézerdeflektorként, lézer modulátorként stb. A paratellurit egykristályok akusztooptikai felhasználhatóságát jelentős mértékben befolyásolja az egykristály növesztéséhez alapanyagként felhasznált tellúrdioxid (Te02) minősége. A szakirodalom adatai szerint [Jap. J. Appl. Phys. 9, 441 (1970); Rev. Elect. Commun. Lab. 19, 886 (1971); Mat. Res. Bull. 7, 721 (1972); J. Electron. Mater. 1, 155 (1972); J. Cryst. Growth 20, 82 (1973)] akusztooptikai minőségű paratellurit egykristályok 99,98—99,9999%-os tisztaságú tellúrdioxid alapanyagból állíthatók elő. Egyértelműen megállapították, hogy az alapanyag tisztaságával változnak az egykristály növesztésének paraméterei [Jap. J. Appl. Phys. 9, 441 (1970)]; a platina szennyezés pedig jellegzetes, erős fényszórást eredményez [J. Cryst. Growth 20, 82 (1973)], így rontja a paratellurit egykristály akuszto-2 optikai jellemzőit, sőt adott esetben a paratellurit egykristályt akusztooptikai célokra felhasználhatatlanná teszi. Az egykristály-növesztésre alkalmas minőségű tellúr- 5 dioxid előállítására a jelenlegi gyakorlat szerint fém tellúrt használnak, ami nagy tisztaságú anyagként áll rendelkezésre. Az oxidációt hideg, kevéssé higított (30%-os) salétromsavval [Kristall u. Techn. 4, 221 (1969); J. Cryst. Growth 20, 82 (1973)] vagy tömény 10 salétromsav és tömény sósavoldat 1 : 3 arányú elegyével végzik [Mat. Res. Bull. 7, 721 (1972)]. Ha oxidálószerként 20%-osnál hígabb salétromsavat vagy meleg (60 C°-nál magasabb hőmérsékletű) tömény salétromsavat használnak fel, saját tapasztalataink szerint teljes 15 oxidáció nem érhető el. A keletkező bázisos tellúrnitrátot, vagy a 30%-osnál hígabb salétromsav felhasználásakor keletkező tellúrdioxidot az oldat bepárlásával különítik el, és 500 C°-on kiizzítva alakítják tellúrdioxid-porrá [Kristall u. Techn. 4, 221 (1969)]. Egy má- 20 sik ismert eljárásmód szerint a salétromsavas oldatból ammóniumhidroxidos kicsapással választják le a tellúrdioxidot, majd a szilárd terméket szűrik és 500 C°-on kiizzítják [Kristall u. Techn. 4, 221 (1969); Mat. Res. Bull. 7, 721 (1972)]. Az oxidáció teljessé tétele érdekében 25 egyes esetekben a salétromsavas oldatból elkülönített tellúrdioxidot oxigén-atmoszférában izzítják, illetve szinterelik [J. Cryst. Growth 20, 82 (1973); Bull. Chem. Soc. Japan 48, 144 (1975)]. Gyakorlati szempontból egyik ismert eljárás sem ki- 30 fogástalan. Noha a sósav-salétromsav elegy oxidáló 179825
