179819. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fonatos gyürük, különösen gumiabroncsok peremeihez használt drótgyűrűk előállítására
3 179819 4 megoldások, valamint a kísérletek eredményeinek kiértékelése alapján arra a következésre jutottunk, hogy a fontos drótgyűrűk előállításakor egyidejűleg a következő komplex követelményeket kell kielégíteni ahhoz, hogy a technika állásából eredő hátrányokat kiküszöbölhessük. A burkolóhuzalt úgy kell felvezetni, hogy benne csavarófeszültség ne keletkezzék. A burkolóhuzalból kialakított meneteket nagy pontossággal kell egymás mellé helyezni és a felvezetés során a huzalban kisméretű huzalfeszültséget kell ébreszteni. Biztosítani kell az optimális peremkarika kialakítás érdekében, hogy a menetemelkedési szög tetszőlegesen megválasztható legyen, továbbá ugyancsak tetszőlegesen megválaszthatónak kell lennie a huzal átmérőjének. Azt találtuk, hogy az előzőekben ismertetett és egyidejűleg fennálló követelmények közül az első, vagyis a burkolóhuzal csavarófeszültség keletkezése nélkül történő felvezetése a huzalcséve mozgásával a későbbiekben még ismertetésre kerülő módon van összefüggésben, míg az összes többi feltétel kielégíthetősége a peremkarika elhelyezésével, illetve mozgatásával van összefüggésben. Felismertük azt, hogy ez utóbbi feltételek egyidejűleg csakis akkor valósíthatók meg, ha a maggyűrű meghajtott, mégpedig az adott feladathoz legmegfelelőbbnek ítélt peremkarika kialakításához szükséges fordulatszámmal. Ennek a felismerésnek a gyakorlatban való alkalmazásakor azonban műszaki nehézségek lépnek fel. A meghajtani kívánt gyűrű alakja ugyanis állandóan változik, mégpedig aszerint, hogy egy adott pillanatban mennyi burkolóhuzalt vezettünk már fel a felületére. Ez azt jelenti, hogy a gyűrű átmérő méretei is állandóan változnak. Ebből az következik, hogy ha a maggyűrűt például meghajtott görgővel próbáljuk forgatni, úgy a maggyűrű szögsebessége időről időre változna. Tekintettel azonban arra, hogy a burkolóhuzal felvezetésekor a felvezető elemek állandó sebességgel mozognak, a változó szögsebességgel mozgó maggyűrűre csak változó menetemelkedéssel lehetne huzalt felvezetni. Ez viszont könnyen belátható módon az előállítandó termék minőségének szempontjából nem engedhető meg. További, elvileg lehetséges megoldás, hogy a változó méretű gyűrűt görgők segítségével úgy hajtjuk meg, hogy szögelfordulása állandó legyen. Ebben az esetben a görgőket a gyűrű két oldalán, a gyűrű szimmetriakörének síkjában kell elhelyezni. Ennél a megoldásnál azonban az a nehézség merül fel, hogy a maggyűrűn kis emelkedési szöggel elhelyezkedő burkoló huzalra a hajtó görgőknek időről időre fel kell lépniük. Tekintettel azonban arra, hogy az emelkedési szög kicsi, továbbá a huzalt csak nagyon kis erők tartják a maggyűrű felületén (különösen akkor, ha például csak egyszer van burkolóhuzal a maggyűrűn körbevezetve), így a görgő egy bizonyos úthosszon maga előtt tolja a burkoló huzalt, vagyis megváltoztatja emelkedési szögét. Ebből viszont az következik, hogy a következő menetben a drótszál keresztezni fogja a torzult részt. Felismertük — és ez a felismerés a találmány szerinti eljárás alapja — hogy a fenti hiányosságok úgy küszöbölhetők ki és a kitűzött feladat csak úgy oldható meg, ha a forgatni kívánt gyűrűt palástjának két oldalán, egymástól viszonylag távol eső pontokon fogjuk meg, mert így a burkolóhuzalból képezett menet esetleges torzulása csak olyan kis méretű, hogy az anyag rugalmassága folytán azonnal visszatér eredeti helyzetébe, amint a torzító hatás megszűnik. Annak a találmány szerinti intézkedésnek, hogy meghajtott magkarikával kell dolgoznunk, az előnyei, vagyis az a lehetőség, hogy a burkolóhuzal felvezetés számára tetszőleges menetemelkedést létesítsünk és tetszőleges vastagságú huzalból dolgozzunk, úgy realizálhatók tehát, hogy a maggyűrű forgatását ugyancsak a találmány szerinti módon végezzük. A találmány szerinti eljárás lényege tehát, hogy a burkolóhuzal felvezetése közben a burkolandó magkarikát meghajtjuk, úgy, hogy előre meghatározott periódusonként egymással szembenlevő pontokon megfogva húzással továbbítjuk és a maggyűrű kerületi sebességét a periodicitással állítjuk be. A találmány szerinti eljárás révén elérhető, hogy tetszőleges áttételi arányt lehet teremteni a fonatréteget képező drótszál mozgása és a maggyűrű mozgása között, vagy — ami ezzel egyenértékű — tetszőleges emelkedési szöggel lehet a fonatrétegeket felépíteni, úgy, hogy a drótszálakban bizonyos mértékű húzófeszültség keletkezzék, ami viszont a fonat tömörsége miatt lényeges. A találmány szerinti eljárás foganatosítására szolgál az ugyancsak a találmány tárgyát képező berendezés. A találmány szerinti berendezés lényege, hogy a fonatréteget képező drótszál csavarásmentes felvezetésére alkalmas felvezető szerve van és rendelkezik olyan egységgel, amely biztosítja a maggyűrű előre meghatározott és állandó értékű fordulatszámát, valamint egy tetszőleges maggyűrűhöz tartozó fordulatszám egyszerű eszközökkel történő beállítását. A találmány szerinti berendezésnek önmagában ismert tartó és működtető szervein kívül a maggyűrű továbbítására szolgáló cserélhető betétei vannak, amelyek tartószervei csukló körül oldalirányban eimozdíthatóak, valamint a maggyűrű görbületének követését biztosító vezérlőpályákkal és tapintószervekkel vannak ellátva; továbbá á burkolóhuzal felvezetésére fogaskerék-koszorút, ahhoz csuklósán kapcsolódó felfüggesztett huzaltartó orsót tartalmazó mechanizmusa van. A találmány szerinti berendezés előnyös kiviteli alakjánál a cserélhető betétek tartószervei tartóbakok és ezek összehangolt oldalirányú elmozdíthatóságát egymásba kapcsolódó fogaskerekek biztosítják. A maggyűrű továbbításához szükséges szorítóerőt célszerűen léghengerek biztosítják. A találmány szerinti berendezés jobb megértését szolgálják az ábrák és a berendezés működését is közelebbről az ábfák kapcsán szemlélhetjük. Az 1. ábra a berendezés elölnézeti képe, a 2. ábra pedig a berendezés oldalnézeti képe. Az 1. ábrán látható az 1 fogaskerékkoszorú, a 2 huzaltartó cséveorsó, a 4 csévetartó tengely, a 3 csévetartó villa, a 6 csőtengely és 7 tartóbak, mely elemek az 5 burkoló huzal hordására és felvezetésére szolgálnak. A maggyűrűre vezetjük fel az 5 burkolóhuzalt. A 8 maggyűrű két oldalán vannak elhelyezve all tárcsák, a 9 cserélhető betétek — melyek a 8 maggyűrű mozgatását végzik — a 10 tapintó csapok — melyek a 13 vezérlőpályák alakját másolják le — a 12 tartóbakok, a 14 rudak, a 15 nyomórugók — melyek a 10 tapintó csapokat nyomják a 13 vezérlőpályákhoz —, a 16 rugótartó csészék, a 17 csőtengelyek, a 27 menesztő csapok és 28 lánckerekek. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
