179796. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzoxazol- és benztiazol-származékok előállítására, és az azokat hatóanyagként tartalmazó gombaölőszer

3 179796 4 A) eljárás A (II) általános képletű 3,4-diszubsztituált benzoxa­­(tia)zolonokat — ahol R,, R2 és X jelentése a fenti — úgy állítjuk elő, hogy egy megfelelő (III) általános kép­letű 3-szubsztituálatlan benzoxa(tia)zolont — ahol R( és X jelentése a fenti — alkilezőszerrel (például dimetil­­-szulfát, dietil-szulfát, metil-bromid, etil-bromid, metil­­-jodid, etil-jodid) alkilezünk 0—150 °C hőmérsékleten, bázis (például kálium-terc-butoxid, nátrium-metoxid, nátrium-etoxid, nátrium-hidrid) jelenlétében, közömbös oldószerben (például benzol, toluol, xilol, tetrahidrofu­­rán, dioxán, éter vagy ezek elegyei), vagy bázis (például nátrium-metoxilát, nátrium-etoxilát, nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid) jelenlétében, oldószerben (például bu­tanol, etanol vagy ezek elegye), vagy bázis (például nát­rium-hidroxid, kálium-hidroxid) jelenlétében, oldószer­ben (például víz, vízzel elegyedő szerves oldószer, mint metanol, etanol, dioxán vagy ezek elegyei) V2—10 óráig. B) eljárás A (II) általános képletű 3,4-diszubsztituált benzoxa­­(tia)zolonokat úgy állítjuk elő, hogy valamely (II) álta­lános képletű 2-(alkil-tio)-benzoxa(tia)zolt — ahol R3 rövidszénláncú alkilcsoportot (például metil-, etil-, pro­­pil-, butilcsoportot) jelent és Rf és X jelentése a fenti — alkilezőszerrel (például metil-bromid, etil-bromid, me­­til-jodid, etil-jodid), dimetil-szulfát, dietil-szulfát, metil­­-p-toluolszulfonát, etil-p-toluolszulfonát) alkilezünk 0— 100 °C hőmérsékleten, közömbös oldószer (például ben­zol, toluol, xilol, etanol, metanol, víz, dioxán, tetrahid­­rofurán, éter vagy, elegyeik) jelenlétében vagy nélkülük, V2—15 óráig, majd a kapott megfelelő kvaterner sót vizes nátrium-hidroxid- vagy kálium-hidroxid-oldattal elbontjuk. C) eljárás Az (V) általános képletű 3,4-diszubsztituált benz­­tiazolonokat — ahol R, és R2 jelentése a fenti — úgy állítjuk elő, hogy valamely (VI) általános képletű 2-nit­­rozo-imino-benztiazolt — ahol Rt és R2 jelentése a fen­ti — melegítés útján (50—200 °C hőmérsékleten), nitro­géngáz fejlődése közben elbontunk, közömbös oldószer (például toluol, xilol) jelenlétében vagy anélkül. D) eljárás A (II) általános képletű 3,4-diszubsztituált benzoxa­­(tia)zolonokat úgy állítjuk elő, hogy valamely (VII) álta­lános képletű anilinszármazékot — ahol Rx, R2és X je­lentése a fenti — foszgénnel reagáltatunk 0—100 °C hő­mérsékleten, közömbös oldószerben (például víz, dioxán, benzol, toluol, xilol vagy elegyeik), bázis (például nát­rium-hidroxid, kálium-hidroxid, piridin, metil-amin, etil-amin, ammónia, piperidin vagy anilin) jelenlétében 10 perctől 3 óráig, majd a bázis hidrokloridsóját leszűr­jük és az oldószert lepárlással eltávolítjuk. E) eljárás A (VIII) általános képletű 3,4-diszubsztituált benzoxazolonokat — ahol R, és R2 jelentése a fenti — úgy állítjuk elő, hogy valamely (IX) általános képletű amino-fenol-származékot — ahol R3 és R2 jelentése a fenti — ásványi savval (például sósav) szobahőmérsék­leten (0—25 °C), oldószerben (például dietil-éter, meta­nol, etanol, benzol) reagáltatva a megfelelő sóhoz ju­tunk, majd a sót karbamiddal melegítjük 100— 200 3C-on, közömbös oldószerben (például 1,3-bután­­diol) 1—5 óráig, a reakciókeveréket ásványi savval meg­savanyítjuk, a savas keveréket alkalmas szerves oldó­szerrel (például dietil-éter, kloroform, benzol, toluol, xilol) extraháljuk, a kivonatot megszárítjuk és az oldó­szert lepároljuk. F) eljárás A (X) általános képletű 3,4-diszubsztituált benz­­oxa(tia)zoltionokat — ahol R3, R, és X jelentése a fen­ti — úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő (II) általános képletű 3,4-diszubsztituált benzoxa(tia)zolont foszfor­­-pentaszulfiddal 60—150 °C hőmérsékleten melegítjük közömbös oldószerben (például piridin, benzol, toluol, xilol, kloroform, tetraklór-metán vagy ezek elegyei) megfelelő ideig (például 1—10 óra), majd a reakcióke­veréket szűrjük és az oldószert lepároljuk. G; eljárás A (X) általános képletű 3,4-diszubsztituált benzoxa­­(tia)zoltionokat úgy állítjuk elő, hogy valamely (XI) ál­talános képletű 2-(alkil-tio)-benzoxa(tia)zolt — ahol R], R2 és X jelentése a fenti — 100—250 °C hőmérsék­leten melegítünk közömbös oldószer (például nitro­­-benzol, diklór-benzol) jelenlétében vagy anélkül, szük­ség esetén katalizátor (például metil-jodid, metil-bromid, jód, bróm) jelenlétében, megfelelő ideig (például 1— 10 óra). HI eljárás A (X) általános képletű 3,4-diszubsztituált benz­­oxa(tia)zoltionokat úgy állítjuk elő, hogy valamely (IV) általános képletű 2-(alkil-tio)-benzoxa(tia)zolt alkilezőszerrel (például dimetil-szulfát, dietil-szulfát, metil-p-toluolszulfonát, etil-p-toluolszulfonát, metil­­-jodid, etil-jodid, metil-bromid, etil-bromid) 0—100 °C hőmérsékleten, közömbös oldószer (például benzol, toluol, xilol, etanol, metanol, víz, dioxán, tetrahidrofu­­rán, dietil-éter vagy elegyeik) jelenlétében vagy ezek nél­kül V2—10 óráig alkilezve megfelelő kvaterner sót ka­punk, majd a sót vizes nátrium-hidrogén-szulfid vagy nátríum-szulfid oldatban elbontjuk. I) eljárás A (X) általános képletű 3,4-diszubsztituált benz­­oxa(tia)zoltiont úgy állítjuk elő, hogy a (VII) általános képletű anilinszármazékot mólekvivalens vagy fölös mennyiségű tiofoszfénnel keverjük el 0—50 °C hőmér­sékleten, bázis (például nátrium-hidroxid, kálium­­-hidroxid) jelenlétében, közömbös oldószerben (például víz, benzol, toluol, xilol vagy ezek elegye), a keveréket V2—3 óráig keverjük, vizet adunk hozzá, a keveréket szerves oldószerrel (például benzol, kloroform, dietil­­éter, toluol) extraháljuk, a kivonatot vízzel mossuk, szárítjuk és az oldószert lepároljuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents