179788. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új karbapeném-származékok előállítására
19 179788 20 halogénezett szénhidrogén, mint kloroform vagy metilénklorid; amidok, mint dimetilformamid vagy hexametilfoszforsavtriamid; dimetilszulfoxid; éterek, mint dietiléter, diizopropiléter, di-n-butiléter, tetrahidrofurán vagy dioxán; észterek, mint etilacetát, n-butilacetát; ketonok, mint aceton vagy metiletilketon. Ezeket az oldószereket alkalmazhatjuk önmagukban vagy egymással kombinálva. A reakció hőmérsékleten nem kritikus, a (III) általános képletű vegyidet — ahol R,, R2 és R3 jelentése a fenti —, illetve a diazoalkán, valamint az oldószer minőségétől függően változhat. A reakciót azon a hőmérsékleten kell végrehajtani, melyen a PS—6 vagy PS—7 antibiotikum még szemmelláthatóan nem bomlik. Ez a hőmérséklet általában nem magasabb 60 °C-nál, és előnyösen 0—40 °C, legelőnyösebben 5 °C-kal alacsonyabb vagy magasabb a szobahőmérsékletnél. Amennyiben szükséges, adhatunk a reakcióelegyhez promotort, mint trimetilamin, trietilamin, piridin vagy diciklohexilkarbodiimid. A fenti feltételek mellett a reakció 1—24 órán, általában 3—12 órán belül befejeződik. A (III) általános képletű vegyülettel — ahol Rj, R2 és R3 jelentése a fenti —, illetve a kisszénatomszámú diazoalkánnal reagáló PS—6 vagy PS—7 antibiotikumot nem szükséges feltétlenül izolálni, reakcióba vihetjük a PS—6 vagy PS—7 antibiotikumok termelésére képes törzs tenyésztési táptalaját, vagy a mikrobasejteknek a tenyésztési táptalajtól történő elválasztása után visszamaradó táptalaj szűrletet is. Szintén alkalmazható az előzőekben megadott tisztítási módszerekkel részben tisztított nyers PS—6 vagy PS—7 antibiotikum. Részben tisztított termék például az aktív szénről — mellyel a szűrt táptalajt kezeltük — kapott koncentrált eluátum; a szűrt táptalajnak Diaion HP—20 (Mitsubishi Chemical Industries Ltd.)-szal történő kezelése után a Diaion HP—20-ról nyert koncentrált eluátum; valamely eluátumnak aktív szénnel sómentesített koncentrátuma, melyet úgy kapunk, hogy a Diaion HP—20-ról kapott koncentrált eluátumot QAE-Sephadex-en (Pharmacia Fine Chemicals) adszorbeáljuk, majd erről nátriumkloridot tartalmazó foszfát-pufferban végzett gradiens-koncentrációval végezzük az eluálást; metilénkloriddal benzalkóniumklorid jelenlétében kapott koncentrált extraktum; kloroformmal Crown-vegyületek jelenlétében kapott koncentrált extraktum; butanollal 3,5 pH-értékű közegben alacsony hőmérsékleten kapott koncentrált extraktum. A kapott PS—6 vagy PS—7 antibiotikumot a reakcióelegyből önmagukban ismert módszerekkel izolálhatjuk. A reakció befejeződése után például vizes közegbe öntjük, hogy a vízoldható melléktermékeket eltávolítsuk. Előnyös vizes közegként semleges puffer alkalmazása, hogy a pH érték semleges maradjon. Ebből az elegyből azután valamely kevéssé poláros szerves oldószerrel extraháljuk a PS—6 vagy PS—7 antibiotikum észtereit. A poláros szerves oldószer vízzel nem elegyedő, mint például etilacetát, benzol vagy kloroform. Adagolhatunk az elegyhez valamilyen sót, például nátriumkloridot vagy ammóniumszulfátot, hogy az extrakciót a kisózó hatás révén elősegítsük. Vízmentes nátriumszulfáton történő szárítás után az észter az oldószeres fázisból önmagában ismert módszerrel izolálható. Ilyen módszer például a gél-szűrés Bio-Beads S—X3 (Bio-Rad Laboratories), vagy Sephadex LH—20 (Pharmacia Fine Chemicals) alkalmazásával; vagy az adszorpciós kromatográfia, melynek során hordozóként szilikagélt, alúmíniumoxidot vagy Florisil-t (Floridin Co.) használhatunk. Ezeket a módszereket alkalmazhatjuk megfelelő kombinációban vagy többször ismételve. Az így kapott észtert valamely oldószerből, mint például benzol, toluol, xilol, etilacetát, dietiléter, metilénklorid, kloroform, hexán és petroléter, történő átkristályosítással tisztítjuk. Ezeket az oldószereket alkalmazhatjuk önmagukban vagy egymással kombinálva. Az alkalmazott petroléter forráspontja 30—60 °C. A fenti módszerrel előállított észterek közül elsősorban a PS—6 vagy PS—7 antibiotikum (Ha) általános képletű tritilészterét — ahol a képletben R, és R2 jelentése a fenti — használjuk. Ezek az észterek sokkal stabilabbak, mint az (I) általános képletű PS—6 vagy PS—7 antibiotikum — ahol a képletben Rx, R2 és R3 jelentése a fenti — ennek következtében könnyebben izolálhatok. Az észtereknek szintén erős baktériumellenes és í-1 akta máz gátló hatásuk van, míg például a penicillin tritilésztere nem rendelkezik baktériumellenes hatással. Ez valószínűleg annak tulajdonítható, hogy a PS—6 vagy PS—7 antibiotikum tritilészteréből a vizsgálati közegben vagy in vivo a tritil -csoport könnyen lehasítható. A (Ha) általános képletű tritilészter— ahol R, és R2 jelentése a fenti — fontos intermedier más gyógyászati szempontból alkalmas származék előállítására, mivel a tritil-csoport nagyon aktív és könnyen lehasítható. A PS—6 és PS—7 antibiotikumok tritilésztereinek fizikai-kémiai és biológiai tulajdonságait az alábbiakban részletezzük. I. PS—6 antibiotikum-tritilészter A PS—6 antibiotikum-tritilészter fizikai-kémiai tulajdonságai 1. Ultraibolya (UV) abszorpciós spektrum >SOH=315,0 nm 2. Színreakciók Ehrlich-reagens reakció pozitív Jód-klórplatinasav reakció pozitív Ninhidrin reakció negatív 3. Vékonyréteg-kromatográfia Az alábbi lemezeken a felsorolt oldószerek alkalmazásával a következő Rf értékeket kapjuk: DC-Fertigplatten Kieselgel 60 F254 (E. Merck Co., Inc.) benzol/aceton (2/1) Rf=0,37 benzol/etilacetát (1/8) Rf=0,34 A PS—6 antibiotikum-tritilészter biológiai tulajdonságai 1. Mikrobaellenes hatásspektrum A PS—6 antibiotikum-tritilészter szélesspektrumú mikrobaellenes hatással rendelkezik, erős hatású különböző baktériumokkal szemben, például a Staphylococ-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 10
