179777. lajstromszámú szabadalom • Folyadékmintákban alkalmazható kisérleti eszköz, főleg diagnosztikai célokra
3 179777 4 rációját a vizsgált mintában. Ilyen kísérleti eszközöket, illetve reagenskombinációkat ismertetnek például a 3 123 443 (Clinistix): 3 212 855 (Ketostix); 3 814 667, 3 164 534 és 2 981 606 (Diastix); továbbá a 3 092 465. 3 298 789. 3 164 534 és 2 981 606 (Dextrostix) számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban. Rendszerint a diagnosztikai célokra szolgáló reagenskészítményekhez. például a ..mártsd be — olvasd le'’ típusú tesztcsíkokhoz a gyártó cégek mellékelnek nyomtatott formában részletes használati utasítást, amelyet szigorúan követni szükséges megfelelő pontosság elérése céljából. Különösen gondosan kell eljárni abban az esetben, ha az észlelhető válasz színváltozás. A tesztcsíkkal való összehasonlítás céljából mellékelnek egy színskálakártyát, és a legtöbb esetben a kísérleti eszköz kvantitatív meghatározásra csak akkor használható, ha a létrejött színváltozást a színmintakártyáva! a mintába való bemerítés után a gyártó cég által előírt meghatározott idoperiódus elteltével hasonlítjuk össze, mivel a színképződés mértéke függ az időtől. Az előírt várakozási időt tehát pontosan be kell tartani — túl korai leolvasás, illetve összehasonlítás esetében ugyanis a színváltozás még túl kis mértékű lehet, míg túl késői leolvasás, illetve összehasonlítás esetében a színelv áltozás már túl intenzív vagy akár egy közeli árnyalatú zavaró szín is megjelenhet. így tehat ha a színváltozást a színmintakártyával túl korán vagy túl későn hasonlítjuk össze, akkor pontatlan eredményt kapunk. Intenzív kutatást folytattunk abból a célból, hogy a leolvasás pontos időpontjának kritikus jellegét (ami egyrészt kényelmetlen, másrészt eleve magában hordozza pontatlanság veszélyét) kiküszöböljük. Elsősorban olyan megoldásra törekedtünk, amelynek esetében az észlelhető válasz képzése automatikusan megszűnik egy előre megállapított idő elteltével, és amelynek esetében a válasz viszonylag hosszú tárolási időkön át stabil marad. Más szavakkal, olyan megoldást kerestünk, amelynek esetében a színmintakártyával való összehasonlítást a kísérletet végrehajtó tetszés szerinti időpontban, illetve a minta és a kísérleti eszköz érintkeztetése utáni távoli időpontban hajthatja végre. A szakirodalom szerint egy tetszőleges időpontban leolvasható kísérleti eszköz nagy előrehaladást jelentene a technika jelenlegi állása szerint ismert kísérleti eszközökhöz képest. Eddig azonban még senkinek nem sikerült megfelelő megoldást találnia. Sikerült tehát megoldást találnunk a technika állása szerint ismert kísérleti eszközök előbbiekben ismertetett hátrányainak kiküszöbölésére. így találmányunk tárgya új kísérleti eszköz. A találmány szerinti eszköz a találmány értelmében egyrészt egy reagenskombinációból, azaz reagensrendszerből — amely érintkezéskor a kimutatandó komponenssel kölcsönhatásba lép (azaz a kimutatandó komponens és a reagenskombináció kölcsönösen hatnak egymásra) észlelhető választ adva —, másrészt egy inhibitorkombinációból, illetve inhibitorrendszerből áll, amely a kimutatandó komponenst tartalmazó mintával érintkezve egy előre meghatározott időperiódus elmúlását követően megakadályozza a reakciórendszer és a kimutatandó komponens közötti további kölcsönhatást. A találmány szerinti eszköz a találmány értelmében hordozómátrixból és az abban levő találmány szerinti kompozícióból áll: Folyadékmintában egy adott komponens kimutatására mintát a találmány szerinti eszközzel i érintkeztetjük, majd a találmány szerinti eszközt és a mintát egy előre meghatározott időn át inkubáljuk és végül a jelentkező választ megfigyeljük. A találmány kiterjedt a diagnosztikai kémia legtöbb 5 területén alkalmazott kísérleti eszközökre, így oh an ismert és jelenleg széleskörűen alkalmazott reagensrendszerekre, mint a pH és más ionkoncentrációk meghatározására szolgáló eszközökre, valamint olyan bonyolultabb reagensrendszerekre, mint a testnedvek 10 komponenseinek meghatározására használtakra. ígv például olyan ismert diagnosztikai kísérleti eszközök, mint az alvadt vér, glükóz, bilirubin, vérben levő karbamid nitrogénje, baktériumok által termelt karbamid. urobiiinogén, koleszterin vagy fehérje meghatározására 15 szolgáló eszközök mind-mind módosíthatók a találmány alapját képező kitanitás szerint. A találmány tehát azon a felismerésen alapul, hogy ha előre meghatározott idő elteltéve! a kimutatandó komponens és a reagensrendszer közötti kölcsönhatást 20 megszakítjuk, akkor akár ismert, akár új reagensrendszerek rendkívül előnyösen hasznosíthatok a legkülönbözőbb diagnosztikai célokra. így ha egy reagensrendszerre adott észlelhető válasz nagyságát rögzítjük, akkor a kölcsönhatás eredményeképpen kialakuló 25 szín intenzitása nem nő. illetve nem csökken: illetve a kölcsönhatásban képződő vagy éppen a kölcsönhatásban eltűnő, ibolyántúli fényre érzékeny termék mennyisége állandó marad. Az itt ismertetett és a találmány alapját alkotó fel- 30 ismerés gyakorlati megvalósítására olyan inhibitorrendszert hasznosítunk, amely fizikailag gátolja meg a további kölcsönhatást, gélt. polimert vagy keményített felületet képezve és ezáltal a reagensrendszer és a kimutatandó komponens közötti fizikai érintkezést egy 35 előre meghatározott idő eltelte után megakadályozva. Számos járható út van abban az esetben, ha a reagensrendszer és a kimutatandó komponens közötti kölcsönhatást fizikailag megakadályozó inhibitorrendszett, azaz keményedő vagy gélesedő inhibitorrendszert 40 kívánunk alkalmazni. Az alkalmazható gélesedó vagy keményíthető anyagok közé tartoznak azok, amelyek szobahőmérsékleten gyors reakcióra képesek és amelyek a kimutatandó komponenst tartalmazó mintává! való érintkezéskor kezdenek reagálni vagy ekkor vannak iniciálva. Ezeknek az inhibitor-kompozícióknak olyan sebességgel kell keményedniük vagy gélesedniük, hogy viszonylag rövid idő eltelte után meggátolják észlelhető válasz képződését. Ugyanígy megfelelő, ha a gélesedett vagy megkeményedett inhibitor meggátolja vagy megelőzi a további színváltozást vagy az észlelhető válasz más változását. Az ilyen inhibitorrendszerekre jellegzetes példaként megemlíthetjük a polimerizálható vagy térhálósítható vízoldható polimereket, epoxid-poliamin keverékeket, vízzel reakcióba lépni képes poliizocianátokat, hidroxilionokkal polimerizálható, adott esetben helyettesített akrilátésztereket, különböző fémvegyületek [például borátok, vanadátok, króm(III)- és titániIV)-vegyületek] és polivinilalkohol keverékeit, nátrium-karboximetil-cellulóz és alumínium(III)-vegyületek keverékeit, polifenol-tipusú vegyületek (például rezorcin, pirokatechin, floroglucin, festékek és diazóniumvegyületek) és polivinilalkohol keverékeit, polivinilalkohol és dimetilol-karbamid ammónium-klorid katalizátorral alkotott keverékét, dimetilol-karbamid hidroxialkil-cellulózok-
