179776. lajstromszámú szabadalom • Földalatti biztosító tartószerkezet, főleg bányavágatok és alagutak részére
— gépi befeszítő szerkezetek helyigénye jelentős ; a vágathajtási ciklusban történő beépülés sohasem zavarmentes; a berendezések sohasem szolgáltatják azt a technikai hatásosságot, amely beruházási költségeiktől, élőmunkaráfordításaitól várható. Ez vonatkozik a legtöbb gépesített vágati pajzsbiztosításra is. Ezeket a hátrányokat küszöböli ki a jelen találmányban ismertetett szerkezet; megoldást ad a vágatbiztosító rácsívek aktív beépítésére, a főtetartók előtűzésére, a tartók utólagos befeszítésére és olyan — betonfalazatba beépülő — vasalást jelentenek, amelyeknek gazdaságossága lényegesen jobb az ismert megoldásokhoz képest. Az új megoldás lehetővé teszi az ívek megfelelő távolságtartását és a közbenső mezőben elhelyezkedő rácstáblák, vagy más béléselemek az ismert módszerekkel szemben gyorsabb és teherbíróbb megfogását is. A találmány szerinti megoldást példaképpen egy zárt, elleníves vágatszelvényre adaptált változatban ismertetjük. Az 1. ábra a biztosított vágatszelvény rajza a vágattengely irányából. A 2. ábra az alsó tartóívek kötéséről készült nézeti, ill. részbeni metszetrajz. A 3. ábra a 2. ábrán feltüntetett szerkezet X—X metszetrajza. A 4. ábra az alsó és felső ív, valamint a hosszgerenda csomópontjának megoldását szemlélteti a vágat felőli nézetben, ill. részben metszetben. Az 5. ábrán a 4. ábra csomópontjának m—n metszetét tüntetjük fel. A példaképpen ábrázolt zárt, elleníves biztosítószerkezet tartóelemei a vágatszerkezet síkjában az lb felső tartóívekből és la alsó tartóívekből állnak, ezekhez a vágattengely irányban az 5 hosszgerendák és az 5a főtegerenda csatlakozik. A felső és alsó tartóívek a vágatszelvény szimmetriasíkjában osztódnak. A végükön azonos formájú 2 kötőelem van kiképezve. A kötőelemek közrefogják a 4 rövid összekötődarabokat. Az 5 hosszgerendák, vagy az 5a főtegerendák csuklópontjában a 2 kötőelemek a 4a hosszú összekötő darabokkal kapcsolódnak, ezeknek végkiképzése a 4 rövid összekötő darabbal azonos, hosszméretük a hosszgerendák szélességi méretének megfelelően növekszik. A 2 kötőelemek belsejében a 4, ill. 4a összekötő darabok a tartóívek középvonalában eltolhatok. Rögzítésükre a 3 feszítőék szolgál. A 3 feszítőék csatlakozó felületeit a 2 kötőelemben a 3a ékvájatok, az összekötő darabokban a 4b vájatok alkotják. Ezekből a tartóívek folyamatos tangenciális előfeszíthetősége érdekében legalább 2-2 db van kiképezve, távolságuk a 2 kötőelemben tt, a 4, ill. 4a összekötő darabban t2; ha t,—t2 a 3 feszítőék lejtőmagasságával egyenlő, a vájatok az ismert nóniusz osztásúak, vagyis változó ékpozíciókban folyamatos haladó-feszítő mozgás kifejtésére képesek. Az egymással párhuzamos síkú lb és la tartóívek viszonylagos stabilitását és egyszersmind az lb felső tartóívek előtűzését az 5 hosszgerendák és 5a főtegerenda segítségével oldjuk meg, úgy, hogy a köztük levő csomóponti kapcsolatot állíthatóan nyomatékmerewé képezzük ki. Ebből a célból az 5 hosszgerenda egyik végén a 7 véglemezek a 4a hosszú összekötő darabokat fogják közre, széleiken a 6a csuklótámasz és a 8 ék vájata van kiképezve. A hosszgerenda másik végén ezekhez illeszkedően a 6 csuklópont és a 9 toldat helyezkedik el. Az 5a főtegerenda kiképzése az 5 hosszgerendáva! elvben azonos, pusztán a 4a hosszú összekötődarab helyzete 90 -kal elforgatott. Bizonyos kőzetféleségeknél az üregnyitás utáni kőzetmozgások igen nagymérvűek lehetnek. A kőzetkörnyezet és a falazat megkívánt együttdolgozását csak úgy lehet biztosítani, ha a tartóelemeket tetszőleges időpontokban a kívánt mértékben folyamatosan lehet be-, ill. utánfeszíteni. A találmány szerinti megoldás ennek a feltételnek maradéktalanul eleget tesz, mert: — a vájvég irányába előretűzött 5 hosszgerenda és 5a főtegerenda, a hozzájuk kapcsolt lb felső tartóívekkel vágattalp kitisztítása előtt előfeszíthető a 8 ékek, ill. a 3 feszítőékek segítségével; — az la alsó tartóívek betétele után a zárt tartóívrendszer bármely csatlakozási pontja a 3 feszítőékekkel utánfeszíthető, a váltakozó ékhelyzetek biztonsága mellett még arra is van lehetőség, hogy a feszítés meglazításával utólagos engedékenységet valósítsunk meg. Az engedékenység növelése még olyan módon is lehetséges, hogy a hosszirányú gerendák bármelyikét nyomaték felvételére nem képes egyszerű távtartó rúddal, közcsavarral, vagy fészkével helyettesítjük. További előnyök jelentkeznek az ismert megoldásokhoz képest a műveletek gyorsaságában: az ékelés és az egyes elemek összeszerelése igen kis időigényű művelet. A nóniusz osztásokkal elérhető tetszőlegesen nagy tangenciális elmozdulások olyan átmérőkülönbségeket reprezentálhatnak, amelyek a béléselemek hozzáférhető gyors beépítését is szolgálják amellett, hogy a tartószerkezet minden helyzetében megfelelő teherbírású, kilazulásmentes, a kidőlések ellen is megfelelően biztosított. Természetszerűleg a példaképpen bemutatott szerkezet függőleges aknák biztosítására is használható. Szabadalmi igénypontok 1. Föld alatti biztosító tartószerkezet, amely előfeszített, főleg bányászati és alagútépítési üregek biztosítására szolgáló, a vágatszelvény síkjában elhelyezkedő ívelt tartókból, valamint a vágattengely irányában, köztük levő hosszgerendákból álló — előnyösen, rácsos tartószerkezet azzal jellemezve, hogy több darabból összeállított, végeiken azonos kiképzésű kötőelemeket (2) tartalmazó tartóívekből (lb, la), valamint hosszgerendákból (5), ill. főtegerendából (5a) áll, melyeknek csatlakozási helyén legalább egy irányban feszített összekötő darabok (4, 4a) vannak, s ezeken meghatározott távolságban (t^ a feszítőék (3) befogadására alkalmas vájatok (4b) a kötőelemek (2) megfelelő ékvájatainak (3a) távolságával (tt) nóniusz osztásúak. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
