179761. lajstromszámú szabadalom • Eljárás munkadarabok, főleg hőingadozásokkal szemben nagy ellenállóképességű kokillák öntésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 179761 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYT HIVATAL Bejelentés napja: 1979. II. 16. (MA—3111) Elsőbbség«: ?978. II. 24. (P 28 07 930.3) Német Szövetségi Köztársaság Közzététel napja: 1982. IV. 28. Megjelent: 1984. III. 31. Nemzetközi osztályozás: B 22 C 9/06 NSZOj Fej találó: Caspers Karl-Heinz mérnök, Nürnberg, Német Szövetségi Köztársaság Szabadalmas: Maschinenfabrik Augsburg— Nürnberg Aktiengesellschaft, Nürnberg, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás munkadarabok, Tőleg hőingadozásokkal szemben nagy ellenállóképességű kokillák öntésére 1 A találmány tárgya eljárás munkadarabok, főleg hőingadozásokkal szemben nagy ellenállóképességü kokillák öntésére. A találmány célja a nagy hőterheléseknek kitett munkadarabok, különösen a kokillák kifáradási szilárdságának növelése. A találmánnyal célunk továbbá, hogy az anyag- és munkaidő pazarlását megakadályozzuk, amikoris kokiilánként lényegesen több kiöntés válhat lehetővé. A találmánnyal megoldandó feladat ennek megfelelően olyan eljárás létrehozása, amellyel lehetővé válik munkadíhiboknak, főleg kokilláknak olyan gyártása, hogy azok hőingadozással szembeni ellenállóképessége a nagy hőterhelésnek kitett körzetekben anélkül növelhető, hogy drága anyagok, vagy körülményes gyártás alkalmazása során komoly költségek keletkeznének. 1 A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottuk meg, hogy az olvadék nitrogén-oldódását ötvözőelemek összehangolt és vezérelt kombinációjával növeljük, valamint az öntőformának az öntendő munkadarab, illetve kokilla hőingadozásokkal szemben ellenálló felületeivel szemben fekvő körzeteiben az öntőforma részeit, illetve a magot nitrogénleadó anyagból alakítjuk ki. Az ilyen eljárás azzal az előnnyel jár, hogy viszonylag olcsó alapanyagok és csekély részarányai drágább ötvözőelemek felhasználása mellett munkadarabok, főleg kokillák úgy gyárthatók, hogy azok meghatározott körzetekben a nagy igénybevételekhez ezeknek az igénybe-2 vételeknek váltakozó hőfeszültsége r^én alkalmazkodhassanak. Ezidáig az eljárások a jelen találmánnyal ellentétben azt tűzték ki célul, hogy az egész munkadarabban megfelelő ötvözőelemek hozzáadásával a hővezetési 5 tényezőt növeljék. Mivel azonban a hővezetési tényező ötvözéssel alig befolyásolható, viszont ezáltal a munkadarab kifáradási szilárdsága többnyire csökken, az ilyen intézkedések alkalmatlannak bizonyultak. A találmány szerinti eljárás ezzel szemben azt az előnyt nyújtja, hogy speciálisan a nagy hőterhelésű szakaszokban hőingadozásokkal szemben nagy ellenállóképességű szakaszok jönnek létre. Ennek következtében a hővezetési képesség ugyan kissé csökken, ami a hőmérsékleti gradiens enyhe növekedését eredményezi. Ezt a kellemetlen mellékhatást azonban a találmány szerinti intézkedésekkel elért hőingadozásokkal szembeni ellenállóképességnövekedés messze kiegyenlíti. Ezt különösen azokban a körzetekben érhetjük el, amelyekben a találmány szerint a legmagasabb hőmérsékleti gradiensek várhatók. K A találmány célszerű foganatosítási módja szerint az ötvözőelemeket vanadium, wolfram, titán nyomelemekből 0,25—0,40 súlyszázalékban, valamint molibdénből, nióbból, krómból 1,6—1,8 súlyszázalékban, válamint nitrogént 90—130 milliomodrészben választjuk, ahol ez a nitrogén fizikailag kötött 1200—1700 milliomodrész nitrogént tartalmazó felszenítési grafitból származik, valamint az elegyben a h'ulladékvas részarányát” 60— 70 súlyszázalékra választjuk. A nevezett nyomelemek csekély súlyrészarányával az 10 15 20 25 30 179761
