179740. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízálló ragasztók előállítására rovarcsapdákhoz
3 179740 4 lyeknek oldásához oldószereket kell alkalmazni, cellulózacetátot vagy poiivinilacetátot. Az alkalmazott polimerek mólsúly tartománya 5 ezer fölött kezdődik. A ragasztónál öregedés gátlókat is alkalmaz, melyeknek illatanyagai, gőztenziója zavarólag hat a feromon tiszta illatanyagára. Ezen kompozíciók a víz hatására elvesztik ragasztóképességüket, ezért a rovarcsapdák befogadóképessége esős időben, valamint öntözés alatt nullára csökken. Az így készített ragasztós rovarcsapdák a napfény hatására beszáradnak. Az 1 398 227 sz. angol szabadalom leírása szerint a ragasztó készítéséhez gyantákat vagy gyantaésztereket használ. Ennek oka az, hogy az általa alkalmazott polimerek hidegfolyását fékezze. De a polimerek lágyan tartásához ismert lágyítókat alkalmaz, melyek illatanyaga zavarja a feromon gőztenziójának tiszta illatát és fő hátrányuk, hogy a napfény hatására a gyanták gyorsan beszáradnak. Az alkalmazott lágyítószerek a meleg hatására a felületre kimigrálódnak és ezzel már lecsökkentik a fogóképességet, a víz hatására pedig elvesztik ragadóképességüket. Mindhárom szabadalmi leírás által készített ragasztó hátrányos tulajdonsága, hogy nem vízálló, valamint az, hogy a ragasztó készítésénél egyik sem alkalmaz szilikonpolimert. A hímnemű rovarok párkeresési aktivitása esőben, öntözés ideje alatt sem csökkent, sőt egyes esetekben fokozódott a repülés. Az eső, illetve az öntözővíz a ragasztó felületét megduzzasztotta, a ragasztóhatás csökkent, általában az eredeti tapadóképesség tizedére esett vissza. A kedvező tulajdonsággal rendelkező ragasztó előállítására vonatkozó kísérletek során azt tapasztaltuk, hogy bizonyos mólsúlyű poliizobutilénből és szilikonpolimerekből kitűnő tulajdonságú ragasztókat tudtunk előállítani. A kiváló tapadó tulajdonságokkal rendelkező ragasztó szaga, illata — mely az eredeti polimerből származott — riasztó hatással volt a rovarokra. A poliizobutilének közül ragasztók készítésére számításba jöhettek az 50—150 ezer mólsúlyú polimerek. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy ezen tartományból csak a 280—350 mólsúlyú poliizobutilének jöhettek számításba, ezek semleges hatása nem zavarta a csapda funkcióját. A szilikon polimerekből csak a 2 ezertől 18 ezerig levő mólsúlytartományban szereplők használhatók fel. Kísérleteink során bebizonyosodott, ha 50—300 sr. 280—350 mólsúlyú célszerűen 300 mólsúlyú poliizobutiíént, 1—5 sr. 11—18 ezer mólsúlyú, célszerűen 15 ezer mólsúlyú szilikonkaucsukot, 5—20 sr. 3—6 ezer mólsúlyú, célszerűen 4 ezer mólsúlyú szilikonpolimert, 0,5—7 sr. aerosilt (szilíciumdioxid) vagy azbeszthidrolizátumot (szilodex), célszerűen 3,5 sr. szilíciumdioxidot, 0,2—3 sr. ismert színezőfestéket, 0,5—4 sr. ismert antioxidanst (hidrochinont) alkalmaztunk, kitűnő tulajdonsággal rendelkező, nem száradó, csapóvízálló, időjárásálló, feromonillatot áteresztő ragasztót kaptunk. Az ezzel a ragasztóval készített rovarcsapdák kitűnő hatásfokkal dolgoztak. A befogadó képességük a korábban alkalmazottakkal szemben többszörösére nőtt. Az új ragasztó kitűnően kenhető vagy szórható papír, műanyag stb. felületre. A találmány szerinti eljárással előállított ragasztóanyagra be lehetett helyezni a feromont tartalmazó kapszulát vagy akár magát a feromont be lehetett keverni az anyagba és a papír stb. felületre tetszőleges vastagságban felvive összefüggő filmet képezett. A találmány tárgya tehát eljárás feromon sex-csapdákra alkalmas vízálló, napfény és hőálló ragasztók előállítása 280—350 mólsúlyú poliizobutilének, vagyis izobutilének felhasználásával és/vagy szilikonokkal, amely szerint a poliizobutilénhez és/vagy szilikonokhoz számított 0,5—7 sr. aerosilt és/vagy azbeszthidrolizátumot célszerűen 3,5 sr. aerosilt 11—18 ezer mólsúlyú szilikonkaucsukot célszerűen 15 ezer mólsúlyt és/vagy 20 mólsúlyú szilikonolajat és/vagy 0,1—2 sr. ismert pigmentet adagolunk és/vagy 0,001—3 sr. feromont és/vagy 0,5—3 sr. ismert stabilizátort alkalmazunk, ill. adagolunk. Az anyagot 120 C°-ra felmelegítjük vagy nagy fordulatszámú keverőreaktoron át áramoltatjuk, üveglapra felvive, 180°-os szögben 40 C° hőmérséklet mellett sem csúszik le. Az eljárást az alábbi példákkal mutatjuk be részletesen: 1. példa A keverőreaktorba 36 sr. 2500 mólsúlyú szilikonolajat adagolunk, majd 1 sr. 15 ezer mólsúlyú szilikonkaucsukot állandó keverés közben. A hőmérsékletet 50 C°-ra emeljük. Egy másik keverőreaktorba 42 sr. 300 mólsúlyú poliizobutilént adagolunk, majd 20 sr. 2000 mólsúlyú poliizobutilént adagolunk. A hőmérsékletet 120 C°-ra emeljük. Állandó keverés közben 1 sr. ismert pigmentet adagolunk. Ezután 3 sr. aerosilt adagolunk hozzá állandó keverés közben. A keverést 40 percig folytatjuk. Amikor homogén lesz az anyag, a hőmérsékletet lecsökkentjük 18—20 CD-ra. Állandó keverés közben 0,01—3 sr. feromont adagolunk. A fentiek szerint előállított ragasztó kitűnően kenhető, 18 C°-on fólia, papír, fa felületekre jól tapadó ragasztófelületet lehet létrehozni. 2. példa Az 1. példában leírt módon járunk el. 100 sr. 280— 350 mólsúlyú poliizobutilénhez 60 sr. 2000 poliizobutilént adagolunk. Felmelegítjük 50 C°-ra, majd 70 sr. 2000 mólsúlyú szilikonpolimert adagolunk, azután 21 sr. 15 ezer mólsúlyú szilikonpolimert adagolunk és a hőmérsékletet 120 C -ra emeljük. Majd keverés közben 4 sr. azbeszthidrolizátumot adagolunk, majd 0,6 sr. hidrochinont. Kb. 1 óra hosszat keverjük. Az anyagot lehűtjük 30 C°-ra és tubusokba csomagoljuk. Az így készített kompozíció zsírszerű konzisztenciájú, üveglapon 35—40 C°-on sem csúszik meg. 3. példa Az 1. példában leírt módon járunk el. 100 sr. M (metil) szilikonpolimert 50 Cc-ra melegítünk. Elkeverünk benne 7 sr. K18-as bayszilon szilikonpolimert, majd a hőmérsékletet 70 C°-ra emeljük. Ez-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
