179739. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sé berendezés talaj vízháztartásának javítására
az alkatrészutánpótlás, -szállítás és -raktározás gondjai nehezítik. A homoktalajok hátrányos tulajdonságai következményeinek kiküszöbölésére irányuló próbálkozások harmadik csoportjának a gyökérzóna vízellátását javító eljárások tekinthetők. Futóhomokos területen például a szántás alatt, a gyökérzónában két-három szervesanyagrétegből álló, yíztartó rétegei alakítanak ki. Ez a módszer nagy munkáigénye.ssége miatt nem tudott elterjedni. Egy másik, ilyen módszer reverzibilis drénrendszer kiépítése. A talajban húzódó yízelvezető csőhálózatot felhasználva aszályos időszakiján vizet nyomnak vissza a drénezett talajtartományba. _A megoldás hátránya, hogy a dréncsövek rendszerint a gyökérzóna alatt vannak, és a visszajuttatott víz a kapilláris vízemelés és a gravitáció hatására mozog, a nagyrésze még sűrű csőhálózat esetén sem jut el a gyökérzónáig. Ismeretes olyan javaslat is, amely két, egymással párhuzamos vízzáró membrán közé helyezett csővezetékhálózaton keresztül kívánja a víz- és táperő-ellátást megoldani. A javaslat hátránya, hogy — technológiai nehézségén túlmenően — nem vesz) figyelembe a csapadékos időszakokban jelentkező víztelenítési igényt, aminek következménye a nagykíterjedésű vízzáró membrán esetén a gyökérzet tartósan kétfázisúvá válása, a növényzet fulladása lehet. A találmány feladata, hogy olyan megoldást szolgáltasson, amelynek segítségével njvgy vízbefogadóképességű, gyengén yagy közepesen yíztartó talajokban — általában homoktalajokban — növénytermesztési szempontból kedvező vízháztartás biztosítható, s ezáltal a talajon a mezőgazdasági terméseredmények jelentősen növelhetők. A találmány azon a felismerésen alapul,, hogy a homok nagy hézagtérfogatát, s ebből következő jó vízvezető és -tároló képességét, valamint adott esetben a termesztési terület domborzati adottságait kihászhálhatjuk a növénytermesztéshez mindenkor optimális vízszint fenntartásához és ezzel a vízháztartás szabályozásához, amennyiben a talajfelszín alatt vízzáró, vagy kvázi-vízzáró fenékből és oldalfalakból álló te'nyészedényeket hozunk létre, s az ezekbe bekerülő víz elvezetését, valamint adott esetben a vízutánpótlást az oda bekerülő csapadék mennyiségének és az adott növénykultúra vízigényének függvényében szabályozzuk. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek az a lényege, hogy a termesztési terület alatt a talajban kvázi-vízzáró, vagy vízzáró anyagból lejtéssel kiképzett fenéklemezzel és felmenő oldalfalakkal rendelkező tenyészmedencét vagy -medencéket készítünk, amelyben oda csapadék formájában bekerült vagy/és mesterségesen, pl. öntözéssel bejuttatott vizet tartunk vissza. Az eljárás egy előnyös foganatosítási módja szerint a tenyészmedence vagy -medencék legalacsonyabban fekvő tartományából vagy tartományaiból a talaj mindenkori víztartalma és/vagy a mindenkori termesztett növénykultúra vízigénye függvényében eszközölt vízelvezetéssel, és — adott esetben — legmagasabban fekvő tartományába víz betáplálásával a termesztési terület alatt a talajban a vízszintet szabályozzuk, célszerűen a termesztett növénykultúra igényeinek megfelelő alsó és felső határérték között tartjuk. Egy további találmányi ismérvnek megfelelően a tenyészmedencét vagy -medencéket 0,1—3,0%o lejtéssel rendelkező lalajfelszínű szérűén mi'ntegy 35%, vagy azt meghaladó hézagtérfogatú és mintegy 20 cm-es kapilláris sávval rendelkező talajban az átlagos talajfelszíp-eséssel lényegében párhuzamos, a talajfelszín alatt 80—120 cm mélységben húzódó fenéklemezzel, és a talajfelszín alatt felső végükkel célszerűen mintegy 50 cm mélységben húzódó felmenő oldalfalakkal alakítjuk ki. Af „adott esetben” megjelölés úgy értelmezendő, hogy amennyiben vízforrás — pl. természetes vízfolyás vagy tó — rendelkezésre áll, onnan a vízbetáplálást célszerű végrehajtani — természetesen az elvezetett vizet is oda, mint recipiensbe célszerű visszavezetni —, azonban csak a tfíz szabályozott elvezetésével is jelentős mértékű vízháztartás-javítás (vjzszintszabályozás) biztosítható, vízbevezetés pipikul is javul a talaj vízháztartása (a tenyésjtmedéncében csapadékból tárolt víztömegnek köszönhetően. Egy további találmányi ismérv szerint a tenyésztnedence vagy -medencék kvázi-vízzáró fenéklemezét és felmenő oldalfalait vízben szuszpendált agyagásványoknak a talajban kiképzett résekbe történő bejuttatásával — célszerűen besajtolásávaí — alakítjuk ki ; előnyösen 40—70 kg/m3 aktivált bentonitot, 110—80 kg/m3 agyagot tartalmazó, mintegy 1150—1200 kg/m3 térfogatsúlyú, célszerűen legfeljebb 0,1 mm-es szemcséket tartalmazó szuszpenziót használunk. Az eljárás foganatosítására szolgáló berendezésnek az a lényege, hogy a talajfelszín alatt mintegy 80— 120 cin mélységben liúzcVcló, lejtéssel — célszerűen a talajfelszín esésével lényegében párhuzamos lejtéssel — rendelkező, vízzáró, vagy kvázi-vízzáró anyagú fenéklemezből és ahhoz csatlakoztatott, ugyancsak vízzáró vagy kvázi-vízzáró anyagú felmenő oldalfalakból a termesztési terület alatt kialakított egy vagy több tenyészmedencéje van, amely felmenő oldalfalak felső vége a talajfelszín alatt — célszerűen mintegy 50 cm körüli mélységben — húzódik, mimelleft a tenyészmedehee vagy -medencék legmélyebben fekvő részében legalább egy vízkivezető cső van elhelyezve, amelyhez a vízkivezetés szabályozására alkalmas szerkezet, például tolózár vagy hasonló van csatlakoztatva. A berendezés egy kiviteli alakjára az jellemző, hogy a tenyészmedehce legmàgasàbban fekvő részében vïzbevçzetô cső van elhelyezve, amelyhez a vízbevezetés szabályozására alkalmas szerkezet, például szivattyú, vagy/és tolózár van csatlakoztatva. Célszerű, ha egy-égy tenyészmedence, vagy tenyészmedencerész alapterülete növénytermesztési tábla-méretű, mintegy I—100 ha, előnyösen 5— 40 ha között van. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a következők: viszonylag kisvolumenű, mintegy három-öt év alatt megtérülő beruházással az évi összes csapadék talajba kerülő részének zöme — minimális veszteséggel — a növénytermesztéshez hasznosítható, miáltal egyenletes, magas termésátlag érhető el. Á növénytermesztők számára az optimális vízellátás nem jelent problémát: mindössze egy (vagy több) kisnyomású feltöltő szivatytyút kell működtetni, tenyészmedencénként a talajvízszintet észlelni, s esetenként a víztelenítő tolózárakat kezelni. Egyetlen ember több száz hektár vízgazdálkodását képes szabályozni. A növényzet gyökérzónájában a víz- és tápanyagigényt optimálisan és takarékosan úgy lehet kielégíteni, hogy a növényvédelmi és növényápolási, valamint betakarítási munkák semmiféle akadályoz5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
