179736. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-olefinek polimerizációjára
5 179736 6 ma, amely reakció közben képződik. Az z-olefinek sztereospecifikus polimerizációjához alkalmas katalizálorkomponensek előállításánál az így kapott adduklumot, a halogéntartalmú titán-vegyülettel való reagáltatás előtt, olyan vegyülettel reagáltatjuk, amely az adduktumból az alkohol vagy fenol csoporttal reagálni cs azt az adduktumból eltávolítani képes. Ilyen vegyidet például valamely alumíniurn-trialkil, a szilicium-tetraklorid, az alumínium-triklorid vagy a benzoil-klorid. Más esetekben előnyösebb, ha az adduktumot közvetlenül a titán-vegyülettel reagáltatjuk aktív hidrogénatomtól mentes elektrondonor-vegyület jelenlétében, vagy az elektrondonor-vegyületet komplex alakban reagáltatjuk az adduklummal, azzal a megszorítással, hogy a katalizátoron kötött elektrondonor-vegyület mennyisége 2 óra hosszat 80 °C-on titántetrakloriddal történő extrakció után legalább 0,5 mól és legfeljebb 3 mól elektrondonorvegyület/grammatom titán. A katalizátor fontos tulajdonsága tehát, hogy 50 súly%-nál, célszerűen 20 súlyzónál kevesebb olyan titán-vegyíiletet tartalmazzon, amely 80 °C-on titántetrakloriddal extrahálható, azaz nem kötött titán-vegyület. Ha a hordozóanyagot hidrogénhalogeniddel előkezeljük, akkor olyan katalizátort állíthatunk elő, amely nemcsak a kiindulási hordozóanyag szerkezetét tartja meg, hanem nagyobb mennyiségben tartalmaz 80 C-on titán-tetrakloriddal nem extrahálható titán-vegyületet. Ez olyan előny, amellyel a katalizátor halogén/Ti mólaránya csökkenthető és ennek megfelelően azonos katalizátoraktivitás mellett alacsonyabb halogéntartalmú polimerek állíthatókelő. A halogénezőszerrel való reakció előtt a hordozóanyagot elektrondonor-vegyülettel kezelhetjük, vagy az elektrondonor-vegyület a halogénezési reakció közben lehet jelen, vagy a hordozóanyagot a halogénezési reakció lezajlása után reagáltatjuk az elektrondonor-vegyülettel. A ClMgOC2H5 vegyületből kiindulva az adduktumokat ismert módszerekkel állítjuk elő. Az egyik előnyös változat szerint vízmentes hidrogén-halogenidet vagy ennek alkohollal vagy fenollal képzett keverékét CIMgOC2H5-tal reagáltatjuk, esetleg a reakciót a ClMg02H5 vegyülct előállítása közben folytatjuk le. A reakciót általában valamely közömbös szénhidrogénes szuszpenzióban (hexán, heptán stb.) szobahőmérsékleten vagy még enné! is alacsonyabb hőmérsékleten végezzük, a felső hőmérséklethatár a szénhidrogén oldószer forráspontja. A reakciót a vízmentes hidrogén-halogeniddel szobahőmérsékletnél alacsonyabb hőmérsékleten, például 0 °C-on végezzük. A ClMgOC2H5 vegyület OC2H5-csoportjára számítva célszerűen 1 mól vízmentes hidrogén-halogenidet alkalmazunk. A titán-vegyületnek és a magnézium-dihalogenid alkohollal vagy fenollal képzett adduktumának reakcióját elektrondonor-vegyület jelenlétében folytathatjuk le, vagy az elektrondonor-vegyületet az adduktummal előreagáltatjuk, vagy az elektrondonor-vegyületet az adduktum képzése közben adagoljuk a reakcióelegyhez, vagy az elektrondonor-vegyületet a ClMgOC2H5 vegyülettel az adduktummá való átalakítás előtt reagáltatjuk. A komplex alakban jelenlevő elektrondonor-vegyület mennyisége az adduktumban általában 1 mól alkoholra vagy fenolra számítva 0,05—1 mól. A titán-vegyület és a hordozóanyag vagy a hordozóanyagnak alkohollal vagy fenollal képzett adduktuma közötti reakciót úgy végezzük, hogy a hordozóanyagot a folyékony titán-vegyületet vagy ennek valamely közömbös szénhidrogénben készült oldatát tartalmazó folyékony reakcióközegben szuszpendáljuk. A reakciót előnyösen úgy végezzük, hogy reakcióközegként a folyékony titán-vegyületet alkalmazzuk. A reakció hőmérséklete általában szobahőmérséklettől 150 °C-ig terjed. A titán-tetrakloriddal történő reakciót forrásponthőmérsékleten vagy ennél alacsonyabb például 80—120 3C közötti hőmérsékleten, célszerűen 1 lOés 135 C között végezzük. A szilárd reakcióterméket a folyékony reakcióközegtől vagy a titán-vegyület feleslegétől olyan hőmérséklettartományban választjuk el, amelyben a titán-tetrakloriddal 80 °C-on extrahálható szennyező titán-vegyület a reakcióközegben oldva marad és a reakcióközeggel együtt eltávolítható. Ha a reakcióközegként magát a titán-tetrakloridot alkalmazzuk, akkor a szilárd terméket 80 °C-náI magasabb hőmérsékleten választjuk le. Ennél alacsonyabb hőmérséklet is alkalmazható, ha a titán-tetraklorid mennyisége elegendő az alkalmazott titán-vegyület feleslegének kioldására is. Célszerűen a kezelést titán-tetrakloriddal egyszer vagy többször megismételjük. A reakcióelegytől elkülönült szilárd terméket valamely közömbös szénhidrogénnel (hexán, heptán stb.) mossuk, ezáltal a reagálatlan titán-vegyület utolsó nyomait is eltávolíthatjuk. Az elektrondonor-vegyület és a hordozóanyag közötti reakciót — ha az elektrondonor-vegyületet a titánvegyület előtt reagáltatjuk — rendszerint úgy végezzük, hogy a hordozóanyagot az elektrondonor-vegyületet tartalmazó szénhidrogénben szuszpendáljuk és a reakciót szobahőmérséklettől 100 °C-ig terjedően, előnyösen 40—80 °C hőmérséklettartományban folytatjuk le. A folyékony reakcióközegtöl elkülönült szilárd reakcióterméket szénhidrogénnel mossuk, majd a titánvegyülettel reagáltatjuk. A hordozóanyagot és a halogénezőszert oly módon reagáltatjuk, hogy a halogénezőszerből vagy ennek oldatából álló folyékony közegben szuszpendált hordozóanyagot szobahőmérséklettől 150 °C-ig terjedő hőmérsékleten visszük reakcióba. A reakcióelegyből elkülönült szilárd terméket ezután mossuk és egy elektrondonor-vegyülettel és/vagy egy titán-vegyülettel reagáltatjuk. Az elektrondonor-vegyületet — mint már említettük — azonban a halogénezési reakció közben is adagolhatjuk. A CIMgOC2H5 vegyület előállításánál — amely a gyakorlatban megegyezhet a hordozóanyag előállításával — úgy járhatunk el, hogy a megfelelő fémorganikus magnézium-vegyületet orto-kovasav-etilészterrel kicserélési reakcióba visszük. A megfelelő fémorganikus vegyület in situ is előállítható, ha fém magnéziumot és szerves halogenidet reagáltatunk. A kicserélési reakció közben a fémorganikus vegyület legalább egyik szerves csoportját átvisszük az orto-kovasav-etilészter-csoportra és az orto-kovasav-etilészter legalább egyik OC2H5-csoportját a magnézium-atomhoz kapcsoljuk. A legcélszerűbb eljárásmód, ha egy lépésben a fém 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
