179735. lajstromszámú szabadalom • Javított eljárás alfa-L-aszparagil-lfenil-alanin metilészterek előállítására

179735 4 eltávolítjuk a védőcsoportot (2. reakcióegyenlet). Erre a célra bármely, amino-védőcsoport eltávolítására al­kalmas módszer megfelel. Az ilyen módszerek például a katalitikus hidrogénezés és az ásványi savakkal vagy bázisokkal végzett kezelés. A védőcsoportot, előnyösen a formilcsoportot célszerűen savas hidrolízissel távolít­­juk el. Ezt a hidrolízist például híg vizes sósav-oldatban valósíthatjuk meg. Az a-L-aszparagil-L-fenilalanin át­alakulása általában nagyon magas, azaz 95% körüli vagy annál jobb hatásfokú a kezelt N-védett a-L-aszpa­­ragil-L-fenilalaninra vonatkoztatva. Az ilyen kezelés megvalósítható vizes ecetsav-sősav oldatban is. Ezután az a-L-aszparagil-L-fenilalanint kicsapással és a folyékony és szilárd halmazállapotú anyagok elválasz­tásával nyerhetjük ki. A kicsapást például pH-beálIítás­­sal végezhetjük, amikor a védőcsoportot savas oldatban már eltávolítottuk. Az anyalúgban maradó nemkívánatos fő mellékter­mék a ß-L-aszparagil-L-fenilalanin, ha prekurzorát el­visszük, kezeléssel, Így hidrolízissel L-aszparaginsavvá és L-fenilalaninná alakítható, ezeket visszavezethetjük az eljárás korábbi lépéseibe. Kis mennyiségű ß-L-aszpara­­gil-L-fenilalanin azonban bevihető a találmány szerinti eljárásba anélkül, hogy ez hátrányos lenne, minthogy az «-APM hidrogénhalogenidje lehetővé teszi, hogy megfelelő módon elválasszuk ettől a nemkívánt izomer­től vagy észtereitől. A találmány szerinti eljárás esetében lehetőség van arra is, hogy az a-L-aszparagil-L-fenilalanint in situ állítsuk elő a reakcióelegyben az N-védett a-L-aszpara­­gil-L-fenilalanin alkalmazásával vagy az a-L-aszparagil­­-L-fenilalanint a reakcióelegyben képezzük anélkül, hogy szükség lenne az elválasztására. Ebben az utóbbi esetben használható különösen előnyös N-védett a-L­­-aszparagil-L-fenilalanin az N-formil-a-L-aszparagil-L­­-fenilalanin. Szakember számára világos, hogy a reakcióelegynek 1 mól a-L-aszparagil-L-fenilalaninra számítva legalább 1,0 mól metanolt kell tartalmaznia, de alkalmazhatók nagyobb mennyiségek is. Belátható az is, hogy a reakcióelegyben alkalmazott anyagok és az a-L-aszparagil-L-fenilalanin koncentrá­ciói és mennyiségei a gyakorlatban nem tarthatók be, ha kedvezőtlen keverési problémák támadnak. Ha az a-L-aszparagil-L-fenilalanint in situ kell elő­állítani, azt találtuk, hogy előnyös, ha kisebb mennyi­ségű hidrogénhalogenidet adunk a reakcióelegyhez, majd a reakcióelegyet körülbelül 65 °C hőmérsékletre melegítjük és azután lehűtjük. így az N-védett a-L­­-aszparagil-L-fenilalanin a-L-aszparagil-L-fenilalaninná alakul hidrolízissel. A melegítést követően további vizes hidrogénhalogenid-oldatot adhatunk a reakcióelegyhez, hogy a fentiekben megadott reakcióelegy keletkezzen, és az a-APM szilárd hidrogénhalogenidje képződjön. A reakcióhőmérséklet elérheti a reakcióelegy forrás­pontjának a hőmérsékletét. Előnyös, ha a reakció­hőmérséklet körülbelül 5 °C és körülbelül 50 °C közötti, különösen körülbelül 20 °C és körülbelül 40 °C közötti. Bár a legelőnyösebb reakcióhőmérséklet szobahőmér­séklet körüli, meg kell jegyezni, hogy magasabb hőmér­sékletek alkalmazása esetén nő az a-APM képződésének sebessége, hátrányos azonban, hogy bomlási reakciók is lejátszódnak és nő az a-APM-hidrogénhalogenid oldhatósága. Másrészt alacsonyabb hőmérsékletek ese­tén csökken az a-APM képződési sebessége, csökkennek 5 10 15 20 25 30‘ 35 40 45 50 55 60 65 a lebomlási reakciók és több szilárd a-APM-hidrogén­­halogenidet kapunk. Mindezeket figyelembevéve kell kiválasztani a koncentrációkhoz a leggazdaságosabb hőmérsékletet. A találmány szerinti eljárás során végbemenő reakció esetén az I képletű, a továbbiakban diészternek nevezett és a II képletű, a továbbiakban aszparagi(észternek ne­vezett nemkívánatos melléktermékek keletkeznek. Ezen a két nemkívánatos mellékterméken kívül a reak­cióelegy tartalmazhat észterezetlen a-L-aszparagil-L­­-fenilalanint és kis mennyiségű [i-analógokat is, ha ezt az izomert tovább vittük. A kívánt termékhez és a melléktermékekhez vezető reakciók mind egyensúlyi reakciók. A 3 933 781 számú amerikai egyesült államok­beli szabadalmi leírásban szereplő eljárás során az el­választott a-APM kitermelése általában körülbelül 25— 30% a-L-aszparagil-L-fenilalaninra számítva. Azt találtuk, hogy a találmány szerinti eljárás esetén az elválasztott a-APM kitermelése magas, így például szobahőmérséklet közelében végezve a reakciót körül­belül 55—60% a kitermelés a-L-aszparagil-L-fenilala­­ninra számítva. Ez az ismert eljárásokkal elérhető ki­termelések figyelembevételével különösen meglepő. A szilárd a-APM-hidrogénhalogenidet a szilárd és folyékony halmazállapotú anyagok elválasztásával nyer­hetjük ki. Gyakorlatilag az összes egyéb vegyület az anyalúgban marad és hidrolizálható, kinyerhető és/vagy visszavezethető az előző reakciókhoz. Az elválasztott sót ezután lényegében tiszta a-APM-mé alakíthatjuk például a 3 798 207 és 3 933 781 számú amerikai egye­sült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett mó­don. A találmány szerinti eljárást részletesen szemléltetjük az alábbi példákkal, anélkül azonban, hogy a találmány oltalmi körét azokra korlátoznánk. A vékonyrétegkromatográfiás elemzésekhez használt anyagok és eljárások az alábbiak: A) lemez: szilikagél F üveglemezen, gyártja Brink­­man instrument In., Westbury, N. Y. 11 590. B) Oldószerrendszerek: 1. kloroform metanol ecetsav desztillált víz 2. n-propanol desztillált víz metanol hangyasav 64 térfogatszázalék 30 térfogatszázalék 2 térfogatszázalék 4 térfogatszázalék 70 térfogatszázalék 10 térfogatszázalék 10 térfogatszázalék 10 térfogatszázalék C) Detektálásra használt porlasztható oldatok : 1. 100 ml n-butanol és 3 ml jégecet elegyében feloldott 0,3 g ninhidrin, 2. 100 ml desztillált vízben feloldott 1 g káliumjodid és 1 g oldható keményítő. D) Eljárások: A minta felvitele és a kromatogram megfelelő oldó­szerrendszerrel végzett kifejlesztése után a lemezt 30 percen át szárítottuk levegőn, ninhidrines porlasztás, a lemezt ninhidrin-oldattal bepermeteztük, és 15 percen át tartottuk 100 °C hő­mérsékletű kemencében, keményítő-jodidos porlasztás, a lemezt 15 percre t-butil-hipoklorittal telített kamrába helyeztük, majd 30 percen át levegőn szárítottuk és azután bepermetez­tük frissen készített keményítő-jodidos oldattal. 2

Next

/
Thumbnails
Contents