179692. lajstromszámú szabadalom • Kifejezett pólusú villamos szinkrongép forgórész
13 ]'9692 27 rétegben levő szegmensekével. A 35 réteg után következő rétegben levő szegmensek (a rajzon nincsenek ábrázolva) a 28 réteg szegmenseivel stb. egy'oeescen helyezkednek el, vagyis a forgórész 1 koszorúján levő rétegekben levő szegmensek minden hetedik réteg után azonos elrendezésben helyezkednek el. Ily módon a fentiekben ismertetett forgórészkoszorú szegmensei oly módon rétegződnek — figyelemmel az egyes szegmensek közötti hézagokra, hogy a koszorú kerületén elrendezett 3,-34ú hornyok — melyek adott számú horonycsoportot alkotnak — az ezen rétegekben levő egymás melletti hornyok egymástól mért távolsága egyenlő, vagyis egymástól T, távolságban vannak. Ugyanakkor a különböző horonycsoportok között szintén azonos távolság van, amely viszont T2 távolsággal egyenlő, s ez a távolság nagyobb, mint a T, távolság, vagyis amely az egy csoporton belüli hornyok között van. Ezekbe a hornyokba kerülnek az azonos pólusok, s ezek mindegyike szimmetrikus a saját mágneses tengelyére. Ezáltal a pólusok mágneses tengelyeinek az 1 koszorú kerületén történő elosztása azonos a hornyok elosztásával. így mód van arra, hogy a T3 és T2 távolságok megfelelő megválasztásával a kifejezett pólusú szinkrongép villamos EMK görbéjének horony-felharmonikusait a rétegekből előállított forgókoszorú segítségével elnyomjuk anélkül, hogy a forgórészen különböző kialakítású, ill. típusú pólusokat kellene elhelyezni. A forgórészkoszorú szegmensekből felépített és a fentiekben részletesen leírt rétegezése esetén — amikoris kb. négy pólusosztással kell számolni — továbbá az egyes rétegekben levő szegmensek találkozási helyének megfelelő eltolásával — amelynek mértéke a pólusok között fél pólusosztás a következő réteg szegmenséhez viszonyítva — a koszorút alkotó rétegek felépítésénél öt szegmenstípust lehet alkalmazni, szemben azzal a két szegmenstípussal, amelyeket akkor alkalmaznak, amikor olyan koszorút kívánnak kialakítani, amelyben a hornyoknak a koszorú kerületén számított egymáshoz képesti távolsága azonos. Ezért a 4 és 7 szegmenseken kívül (lásd ehhez a 2. és 5. ábrákat) — amelyekben a kivágások egymástól azonos T, távolságban vannak — járulékos 5, 6 és 8 szegmensek vannak beépítve (lásd: 3., 4., 6. ábrákat) szükségszerűen, s ezekben két egymás mellett levő horony T2 távolságban van egymástól ; ez a távolság eltér a T, távolságtól. Abban az esetben, hogyha az azonos hosszúságú szegmensekben levő egymással szomszédos rétegek egymáshoz viszonyított eltolása egy pólusosztással egyenlő, a járulékos és a forgórészkoszorú kialakításához szükséges szegmenstípusok száma kevesebb lehet. Például: ha a forgókoszorú külső rétegében levő szegmensek száma megfelel a 27 réteg (lásd a 7. és 8. ábrákat) szegmensei számának, akkor a koszorú következő rétegeiben levő szegmensek száma a további 29, 31, 33, 27 stb. rétegekben levő szegmensek száma szerint periódusosán ismétlődik. Ez esetben a koszorú rétegeiben három szegmenstípust alkalmazunk, mégpedig a 4, 5 és 6 szegmenseket (lásd a 2., 3. és 4. ábrákat), vagyis a szegmensek típusainak száma két olyan szegmenstípussa! nő, ahhoz a rétegeit forgórészkoszorúhoz képest, amelyben a hornyok egyenlően vannak elosztva és amelyben a rétegrendszer kialakításához csak a 4 szegmensek (lásd a 2. ábrát) szükségesek, illetve elégségesek. Ha viszont ■j koszorú külső rétegében levő szegmensek elrendezése a 28 rétegben levő szegmensek elrendezésével egyezik (lásd a 7. 8. ábrákat), akkor a következő rétegekben levő szegmensek rendre a 30, 31, 34, 30 stb. rétegek szegmenseinek elrendezési sorrendjét és helyzetét periódusosán követik. Ebben az esetben a koszorú rétegeinek szegmenseit két szegmenstípus alkotja, mégpedig a 7, 8 szegmensek (lásd az 5. és 6. ábrákat), vagyis növekszik a szegmensek típusszáma az olyan rétegelt forgórészkoszorú szegmenstípusaihoz viszonyítva, amelyben a hornyok egyenlő távolságban vannak egymástól kialakítva. Könnyén bizonyítható, hog; ha a forgórészkoszorú rétegeiben levő szegmenseket rövid szegmensekben választjuk meg, akkor a járulékos szegmenstipusok száma is csökkenés irányában érvényesül. így például, ha olyan szegmenseket választunk ki, amelyek hosszúsága három pólusosztásnak felel meg, akkor az egymással szomszédos rétegek szegmensei között levő eltolásnál két járulékos szegmenset (négy helyett tehát kettőt) alkalmazunk fél pólusosztással, s alkalmazunk ugyanakkor egy olyan járulékos szegmenset (tehát kettő helyett egyet), ahol az egymással szomszédos rétegek szegmensei között az eltolás egy pólusosztás mértékének felel meg. A hoíony-felharmonikusok elnyomását abban az esetben is el lehet érni, ha a különböző csoportokhoz tartozó pólusok közötti távolságot kisebbre méretezzük, mint az egy csoporton belüli pólusok közötti távközt. A találmány erre az esetre is ad megoldást a horony-felharmonikusok elnyomása vonatkozásában, mégpedig úgy, hogy a forgórész-rétegekből felépített koszorún levő azonos pólusokat egyenlő ménékben elosztva alkalmazzuk. Ebben az esetben a forgórészkoszorú rétegeiben levő szegmensek oly módon vannak elrendezve, amint annak egy részletét a 9. ábrán bemutatjuk. Itt nyolc egymást követő 36, 37, 38, 39,40, 41, 42, 43 és 44 réteget látunk, amelyek a rajz síkjában kiterített koszorún helyezkednek el, míg a 10. ábrán a forgórészkoszorú egy olyan részét látjuk, amelyen a homíokfeíület van ábrázolva és megfelel a 9. ábrabeli koszorúrétegek külső felületét bemutató rajzon látható szerkezeti elemeknek. Minden egyes rétegben levő szegmens radiális irányban a 8. ábrán látható szegmenshez viszonyítva eltolt helyzetben van. Ez esetben a forgórészkoszorú kerülete mentén kialakított hornyok helyzete azonos a pólusok elrendezésével. A 9. ábrán látjuk a 4545—4540 és 45t—457 hornyok kialakítását, amelyekbe a rajzokon nem ábrázolt pólusok vannak beépítve. A 45J4—4540 hornyok egyazon csoporthoz tartoznak és egymástól azonos T3 távolságban vannak egymástói, míg a 45 j—457 hornyok egy másik csoporthoz tartozó hornyok, és — hasonlóan az előbbihez — egymástól ugyancsak T3 távolságban helyezkednek el. Az egymás mellett levő 4540—45] hornyok közötti (különböző csoportok között) T4 távolság kisebb, mint a T3 távolság. A 4534—4540 hornyok és a 451—457 hornyok elrendezését a 10. ábrán külön jelöltük. Mint az előző példákban már kifejtettük, a forgórészkoszorú szegmenseinek egyes rétegei, amelyeknek hossza körülbelül négy pólusosztással egyenlő, az egymással szomszédos rétegek szegmenseinek eltolása esetén az eltolás értéke egy csoporton belül fél pólusosztásnak felel meg, vagyis ez az érték TV'2-veI egyenlő. A 36—44 rétegekben (lásd a 9. és 10. ábrákat) levő szegmensek helyzete a forgókoszorú hornyaihoz viszo-5 10 15 20 25 30 35 40 45 5C 55 60 65 7
