179680. lajstromszámú szabadalom • Ibolyántúli sugárzással ható folyadékcsirátlanító készülék
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI 179680 LEÍRÁS JÊ| Bejelentés napja: 1979. VI. 5. (BO—1788) Nemzetközi osztályozás: ^ A 23 L 3/28 Elsőbbsége : 1978. VI. 7. (6207/78) C 02 F 1/32 \:-Jk ORSZÁGOS Közzététel napja: 1982. IV. 28. szabadalmi T«r-‘ TALÁLMÁNYI NÏ. HIVATAL Megjelent: 1984. 11. 29. Feltalálók: Bearda Pieter elektrotechnikus, Turgi, Svájc dr. Kuse Dieter fizikus, Niederrohrdorf, Svájc Wiederkehr Heinz mérnök, Brugg, Svájc Winkler Norbert konstruktőr, Wcttingen, Svájc Szabadalmas: BBC AG. Brown, Boveri et Cie., Baden, Svájc Ibolyántúli sugárzással ható folyadékcsírátlanító készülék 1 A találmány tárgya ibolyántúli sugárzással ható folyadékcsírátlanító készülék, melynek sugárforrásként kisnyomású, nagy áramerősségű higanygőzlámpája (UV-lámpa) van, és a higanygőzlámpa kisülési csövén vakbélformájú nyúlvány van kialakítva. Ibolyántúli sugárzást alkalmazó folyadékcsírátlanító készülékek pl. a 2 630 496 számú NSZK-beli közrebocsátási leírásból és a 3 637 342 számú amerikai szabadalmi leírásból ismertek. Ha ezeknél volt nyúlvány az UV-lámpa kisülési csövén a higanygőznyomás beállítására, úgy az ismert készülékeknél az a tér, amelyben az TJV-lámpát rögzítették, lényegében három, egymástól termikusán elzárt kamrára volt osztva: egy alsó kamrára, amelyben az UV-lámpa nyúlványa helyezkedett el, egy középső kamrára, amelyben a lámpa kisülési tere volt található és amelyik körül a csírátlanítandó folyadék áramlott, és egy felső részre, amelyben az elektródfoglalat volt és amelyet hűtőbordák hűtöttek. A háromkamrás felosztás azért látszott szükségesnek, hogy egyrészt a kisülési tartomány üzemi hőmérséklete ( 's 300 °C) ne melegítse fel túlságosan a nyúlványt, ami — a rendszer leghidegebb része ( 5= 65 C) lévén — a higanygőznyomásért, s ezzel a sugárzás intenzitásáért is felelős, másrészt pedig, hogy a felső térrészt se melegítse fel túlságosan a kisülési tartomány, mert ennek a kívülről hozzáférhető térnek biztonsági okokból nem volt szabad túlságosan forrónak lennie. Ahhoz, hogy az UV-lámpát egyáltalán meg lehessen gyújtani, az egész nyúlványrészt elő kellett melegíteni gyújtás előtt egy fűtőellenállás segítségével. Ezt a fűtést 2 azután az anódáram bekapcsolásával ismét kikapcsolták Üzem közben a nyúlvány hőmérsékletét a kisülési tartomány hátrafütése és a környező levegő hőmérséklete határozta meg. Ez viszont a csírátlanítandó folyadék 5 hőmérsékletével együtt ingadozott. Emiatt a nyúlvány hőmérsékletét az évszaknak megfelelően egy alkalmas közgyűrűvel korrigálni kellett, ami által a nyúlvány jobban vagy kevésbé süllyedt be az alsó kamrába. A technika állása szerinti készülékeknek az volt a 10 hátrányuk, hogy a nyúlvány gyújtáshoz való felmelegítésekor a középső rész — s ezzel a kisülési tartomány — hideg maradt. Emiatt ott a higanygőz újra kicsapódhatott, ami a gyújtást megnehezítette. Ezenkívül a középső kamrában a kisülési szakasz magas üzemi hőmérséklete 15 rendkívül károsan hatott az UV-lámpa élettartamára. A találmány megalkotásakor azt a feladatot tűztük ki, hogy egy olyan, a bevezetőben említett típusú csírátlanító készüléket hozzunk létre, amelyiknél a nyúlvány hőmérséklete a higanygőzlámpa működése közben is 20 meghatározott módon szabályozható, amelyik egyszerű felépítésű és amelyiknél a higanygőzlámpa élettartama nagyobb, mint az eddig alkalmazott készülékekben. A találmány tehát ibolyántúli sugárzással ható folyadékcsírátlanító készülék, amelynek sugárforrásként kis- 25 nyomású, nagy áramerősségű higanygőzlámpája van, és a higanygőzlámpa kisülési csövén vakbélformájú nyúlvány van kialakítva, és az jellemzi, hogy a kisülési csövet körülvevő tér a higanygőzlámpa elektródfoglalata, a csírátlanítandó folyadékot vezető csővezetéket 30 legalább részben tartalmazó összekötő csatorna, egy 179680
