179648. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a háromszög index 4,9(11)fönt -androsztadién-3,17-dion előállítására
7 179648 8 dién-3,17-dion ismert mintái retenciós idejeinek. A két csúcs integrálása alapján megállapítható, hogy a teljes termékmennyiségre vonatkoztatva az előbb említett vegyület mennyisége 43,4%, míg az utóbbié 56,0%. 2. referenciapélda 9a-Hidroxí-androszt-4-én-3,17-dion dehidratálása tionil-kloriddal Az 1. referenciapéldában ismertetett módon járunk el, azzal a különbséggel, hogy nem kritikus változtatást hajtunk végre egyrészt a tionil-klorid mennyiségét (0,427 g-ot használunk), másrészt a reakcióhőmérsékletet (23—30 °C-ra állítjuk be) illetően. így 0,441 g (93,8%) nyers terméket kapunk. Gázkromatográfiás elemzés tanúsága szerint a termék 46,2% A4>9<1 r,-androsztadiéndiont és 53,2% A4’8-androsztadiéndiont tartalmaz. 3. referenciapélda 9a-Hidroxi-androszt-4-én-3,17-dion dehidratálása tionil-kloriddal Az 1. referenciapéldában ismertetett módon eljárva és nem lényeges változtatásokat végrehajtva vékonyrétegkromatográfiás vizsgálatban egyetlen foltot adó termékből 0,480 g-ot (102,1%) kapunk. Gázkromatográfiás elemzés tanúsága szerint a termék 55,5% A4,9(U)-androsztadiéndiont és 43,7% A4’8-androsztadiéndiont tartalmaz. 4. referenciapélda 9a-Hidroxi-androszt-4-én-3,17-dion dehidratálása elemi brómmal és kéndioxiddal 10 ml metilénkloridhoz 1,0 g 9a-hidroxi-androszt-4- -én-3,17-diont adunk, majd a kapott keveréket keverés közben —15 °C-ra hűtjük. A keverékhez ezután keverés közben 0,8 g kéndioxid 1 ml piridinnel készült oldatát, majd ugyancsak keverés közben 0,4 ml elemi bróm 3 ml piridinnel készült hideg oldatát adjuk. A reakcióelegyet ezt követően 5 percen át keverjük, majd 10 ml desztillált vizet adunk hozzá cseppenként, hőmérsékletét 0 °C körül tartva. A desztillált víz adagolását követően a vizes elegy pH-ját 1 n sósavoldattal 2,0-ra beállítjuk, majd a metilénkloridos fázist elválasztjuk, vízzel semlegesre mossuk, szárítjuk és vákuumban 50 °C-on bepároljuk, amikoris 0,889 g (94,5%) mennyiségben nyers terméket kapunk. A nyers terméket ezután az 1. referenciapéldában említett módon gázkromatográfiás elemzésnek vetjük alá, mely elemzés eredményei azt mutatják, hogy a termék mintegy 50% A4,9<u^-androsztadiéndiont és mintegy 50% A4,8-androsztadiéndiont tartalmaz. 5. referenciapélda 9a-Hidroxi-androszt-4-én-3,17-dion dehidratálása elemi brómmal és kéndioxiddal A 4. referenciapéldában ismertetett módon járunk el, de 0,5 g 9a-hidroxi-androszt-4-én-3,17-dionból indulunk ki és nem kritikus változtatásokat hajtunk végre, amikoris 0,491 g (104,4%) nyers terméket kapunk. Gázkromatográfiás elemzés tanúsága szerint a termék mintegy 50% A4-9'1 "-androsztadiéndionbói és mintegy 50% A4,8-androsztadiéndionból áll. 6. referenciapélda 9oc-Hidroxi-androszt-4-én-3,17-dion dehidratálása elemi brómmal és kéndioxiddal Nitrogéngázatmoszférában 2,0 g 9a-hidroxi-androszt-4-én-3,17-dion, 5,36 ml dimetilformamid és 5,36 ml piridin keverékét —15 °C-ra hűtjük, majd először 1,7 g kéndioxid 2 ml piridinnel készült oldatát, ezután pedig 0,8 ml elemi bróm 6 ml piridinnel készült oldatát adjuk a reakcióelegyhez. A reakcióelegyet ezt követően —15 C és —10 °C közötti hőmérsékleten 1 órán át keverjük, majd keverés és hűtés közben desztillált vizet adunk hozzá. A kapott szuszpenziót 0 °C-on szűrjük, majd a kiszűrt csapadékot desztillált vízzel mossuk és vákuumban 80 °C-on szárítjuk, amikoris 1,801 g (95,7%) menynyiségben nyers terméket kapunk. Az 1. referenciapéldában ismertetett módon elvégzett gázkromatográfiás elemzés tanúsága szerint a termék 54,4% A4’9(11)-androsztadiéndionból és 43,7% A4,8-androsztadiéndionból áll. 1. példa A4'9(U)-androsztadién-3,17-dion előállítása 20 ml piridinhez 5,0 g 9a-hidroxi-androszt-4-én-3,17- -diont adunk, majd a kapott keveréket nitrogéngázatmoszférában keverjük és hűtés közben 3,5 ml fenil-szulfinil-kloridot adunk hozzá. A kapott oldatot ezután 12—20 °C-on 45 percen át keverjük, majd hozzáadjuk 63 ml desztillált víz és 50 ml kloroform elegyéhez, az így kapott keveréket pedig 10 °C-ra hűtjük. Ezt követően a reakcióelegyhez 17 ml tömény sósavoldatot adunk, hőmérsékletét 13 C alatt tartva a beadagolás során. A fázisokat ezután elválasztjuk egymástól, majd a vizes fázist 10—10 ml kloroformmal kétszer extraháljuk. Az egyesített kloroformos extraktumot 10 ml n sósavoldattal, majd 15 ml desztillált vízzel mossuk. A korábban említett elválasztásnál kapott kloroformos fázist 63 ml desztillált vízzel, 63 ml 3%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és végül 63—63 ml desztillált vízzel kétszer mossuk. A kloroformos fázist és a kloroformos extraktumot összeöntjük, majd vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk és 75 ml térfogatra betöményítjük. Ezután a kloroformos oldathoz 0,5 g szilikagélt és 0,05 g p-toluolszulfonsavat adunk, majd az így kapott reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával addig forraljuk, míg vékonyrétegkromatográfiás vizsgálatban a reakció teljességéről meggyőződhetünk (ehhez 2,75 órára van szükség). A reakcióelegyet ezután 50 C°-ra lehűtjük,majd szűrjük. A szűrletet 63 ml desztillált vízzel, 63 ml 3%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és végül 63—63 ml desztillált vízzel kétszer mossuk, ezután pedig vízmentes magnéziumszulfát fölött szárítjuk és szárazra pároljuk. A kapott szilárd maradékot 40—50 °C hőmérsékletű etilacetátból 20 ml-rel keverjük, majd az így kapott szuszpenzióhoz 100 ml SSB-t adunk és ezután 5 °C-ra lehűtjük, majd szűrjük. 5 10 15 20 25 3C 35 40 45 50 55 60 65 4
