179634. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés nemlieáris torzítás mérésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI 179634 LEÍRÁS t SZOLGALATI TALÁLMÁNY o Bejelentés napja: 1980. III. 11. (572/80) Nemzetközi osztályozás : G 01 R 29/04 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1982. II. 27. I Szabadalmi Tár. ' . . Megjelent: 1984.1. 31. Feltalálók : Szabadalmas : dr. Gordos Géza villamosmérnök, Budapest, Posta Kísérleti Intézet, Budapest Kovács Pál villamosmérnök, Százhalombatta és dr. Korda Tibor villamosmérnök, Budapest Eljárás és kapcsolási elrendezés nemlineáris torzítás mérésére 1 A találmány tárgya eljárás villamos négypólusok nemlineáris torzításának mérésére, amelynek során a mérőjelet a mérendő villamos négypóluson keresztülvezetjük, majd a négypólus által torzított mérőjel eloszlásfüggvényének adott pontjával arányos eloszlásjelet állítunk elő úgy, hogy a torzított mérőjelet egyenirányítjuk és alapjelet állítunk elő, amellyel a mérőjel szintjét összehasonlítjuk, és azon időtartamokban, amikor a mérőjel szintje az alapjel szintjét meghaladja, állandó amplitúdójú impulzusokat állítunk elő, és az eloszlásjelet ezen impulzusok integrálásával állítjuk elő, majd az eloszlásjelet referenciajellel hasonlítjuk össze. A találmány tárgya továbbá a találmány szerinti eljárást foganatosító kapcsolási elrendezés is. Ilyen eljárás és az azt foganatosító berendezés ismert már a 172.706 lajstromszámú magyar szabadalomból. Ennek az ismert megoldásnak az az előnye, hogy akár sztohasztikus, akár determinisztikus jellel mérve, valamilyen villamos négypólus nemlineáris torzítása nagy érzékenységgel kimutatható, mérhető. Hiányossága azonban ennek a megoldásnak az, hogy a mért nemlinearitás nem volt előállítható olyan mérőszámmal, ami a hagyományosan használt torzítási tényező mérőszámával összehasonlítható lett volna. A gyakorlatban a villamos négypólusok torzításának, vagyis nemlínearitásának legelterjedtebb mérőszáma a harmonikus k torzítási tényező, ami az alapjel amplitúdójához viszonyított k2 páros és k3 páratlan harmonikusok négyzetes átlaga, vagyis 2 k=y,k2+kf. A harmonikus torzítási tényező ismert mérési módszerei az alábbi hátrányokkal rendelkeznek: 5 — A szelektív mérés (a torzítási termékek kiválasztása a bemeneti jel spektrumából vagy az alapharmonikus elnyomása) viszonylag hosszadalmas beállítást kíván. Ezen a hátrányon az utóbbi időben terjedő fél- vagy teljesen automatikus torzításmérőkkel igyekeznek segíteni 10 ám ez az eljárást drágítja, — a méréshez csak szinuszos mérőjel használható, — a szinuszos jellel mért torzítási tényezők nem teljesen megfelelők olyan rendszerek nemlinearitásának jellemzésére, amelyek üzemszerűen sztohasztikus jelet (be-15 szédet, zenét, video jelet stb.) visznek át, — a szinuszos jellel mért torzítási tényezők nem megfelelőek olyan rendszerek nemlinearitásának jellemzésére, amelyeknek jelentős lineáris torzításuk is van (pl. más a rendszer erősítése az alapharmonikusra, mint a 20 torzítási termékekre). A találmány elé célul tűztük ki olyan eljárásnak és kapcsolási elrendezésnek a kidolgozását, amely a harmonikus torzítási tényezőnek a meghatározását lehetővé teszi a fentiekben kifejtett hátrányok kiküszöbölésével és 25 amely az alábbi előnyökkel rendelkezik: — a mérés nem szelektív, így nincs szükség szűrők és/vagy oszcillátorok hangolására, — mérőjelként minden olyan mérőjel felhasználható, amelynél az eloszlásfüggvény megváltozásából egyértel-30 műén következtetni lehet az átvivő rendszer nemlinea-179634
