179605. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés egy távbeszélő érpáron több pont közötti, vagy több pontról egy pontra ható távkapcsolási és távjelzési kapcsolatnak a távbeszéléssel együtt történő megvalósítására
3 179605 4 csőt végrehajtó, a visszajelzést kibocsátó és a visszajelzést vevő (helyszín) pont berendezése, a szelektív adás és vétel, a kívánt üzembiztonság, valamint a telefonvonalra történő kapcsolás feltételeinek együttes biztosítása mellett kisterjedelmű, kis teljesítmény-igényű és egyszerű felépítésű berendezésre van csak szükség. A találmány igen nagy előnye az, hogy az egyes funkciók ellátására egységes áramköri megoldás és ennek nyomán egységesíthető kivitel alkalmazható, ami nagymértékben megkönnyíti és gazdaságosabbá teszi a berendezés előállítását, felépítését, de ezen túlmenően a karbantartási, üzemellenőrzési és esetleges javítási munkákat is. Miután a találmány révén elérni kívánt cél és így a találmány jellemzője a be-ki kapcsolások és lassú, legalább sec, nagyságrendű gyakorisággal bekövetkező állapotváltozások átvitele illetve jelzése, a találmány szerinti kapcsolási elrendezés révén megvalósított időzítés segítségével a jelzések vételi helyén folyamatosan ható állapotjelzést kapunk. További előnye a találmánynak az, hogy a távkapcsolási parancs vételi helyén előnyösen megvalósítható olyan, áramszünet esetén sem törlődő, és a tápenergia visszatérés után az áramszünet előtti állapotot helyreállító statikus (ún. non-volatil) tárolás, mely a tápenergia visszatérésekor biztosítja a kívánt korábbi állapot beállását és annak visszajelzését. Ezáltal az esetek túlnyomó többségében feleslegessé válik a távkapcsolási parancsokat vevő és visszajelzést adó berendezés számára készenléti vagy szükségáramforrások alkalmazása, anélkül, hogy engedményeket kellene tenni az üzembiztossággal szemben támasztott követelmények tekintetében. A közösen használt telefon érpáron működő felfűzéses (omnibusz) távbeszélő kapcsolatok üzeme tekintetében előnyös, hogy a meghatározott periodicitással kiadott rövid kódjelek még a beszéd-sávon belüli elhelyezésnél is csak elhanyagolható mértékben befolyásolják a beszéd érthetőségét, és megfordítva, még a távbeszélő technikában szokásos csengető jelek se akadályozzák a rendszer működését. A találmány lényegét a leíráshoz mellékelt ábrák és az ezekhez fűzött magyarázat révén részletesen is ismertetjük. A rajzokon az 1. ábra a távkapcsolást kezdeményező és visszajelzést vevő és kijelző áramkört vázlatosan, a 2. ábra a távjelzési pontok berendezésének blokkvázlatát, a 3. ábra egy távkapcsolási pont kialakítását, a 4. ábra egy távjelzési pont részáramköreinek egy kiviteli példáját vázlatosan mutatják be. A távbeszélő készülékek a felfűzős hálózatképzési elv szerint párhuzamosan csatlakoznak az 1 érpárra, a területi elrendezésnek megfelelő sorrendben a 2 távkapcsolási pontok és 3 távjelzési pontok berendezéseivel együtt. Ezek közül az összetartozók azonos kódolást kapnak kódadójukban illetve kódvevőjükben. Amint az 1—3. ábrákról leolvasható, az 1 érpárra mindegyik 2 távkapcsolási pontok és 3 távjelzési pontok 4 illesztő áramkörön és 5 vonalerősítő áramkörön keresztül 6 kódadó áramkör és/vagy 7 kódvevő áramkör csatlakozik. A 2 távkapcsolási pontokon lévő 7 kódvevő áramkör 8 kimenete egy olyan 10 tárolóáramkör bemenetére csatlakozik, amely egy újra indítható 9 időzítő áramkörrel is össze van kötve. A 3 távjelzési pontok 7 kódvevő áramkörének 11 kimenete - lásd a 2. ábrát - egyrészt egy 12 késleltető áramkörön át ugyanezen 3 távjelzési pont 6 kódadó áramkörének adást indító 13 bemenetére, másrészt egy olyan 14 memóriatároló bemenetére csatlakozik, amelynek tartalma a tápenergia kimaradásával sem törlődik. A 6 kódadó áramkör adást indító 13 bemeneté ugyanakkor egy 15 órajelgenerátorral is össze van kötve. A 15 órajelgenerátor „t” ütemideje, továbbá a hozzárendelt 2 távkapcsolási ponton levő újraindítható 9 időzítő áramkör időzítésének T időtartama, valamint az 1 érpáron együttesen alkalmazott távkapcsolási és távjelzési kapcsolatok N száma egymással meghatározott összefüggésben vannak. Vagyis a 3 távjelzési pontokon levő 15 órajelgenerátorok „t” ütemidői úgy aránylanak egymáshoz, mint egymástól különböző relatív prím-számok, melyek közül a legkisebb sem lehet N-nél kisebb és ahol az N szám az 1 érpáron együttesen, de eltérő kóddal és egymástól függetlenül üzemeltethető 3 távjelzési pontok száma. Azokon a 2 távkapcsolási pontokon, amelyek az N-számú, különböző kódkészletből ugyanazt a kódot veszik, az újraindítható 9 időzítő áramkörök időzítésének T időtartama megegyező, a kódkészlet i—ik K, kódjának esetében pedig ennek az időzítésnek értéke Tj=(N-l) ‘ ti + Kj, ahol Kj az N számú különböző kódból az i—ik kód időhosszúságát, ti pedig a K; kódot kiadó 3 távjelzési ponthoz tartozó 15 órajelgenerátor ütemidejét jelenti. Az ismert szelektív 7 kódvevő áramkörök olyan felépítésűek, hogy idegen, hiányos vagy zavart kódok, továbbá zavaró jelek beérkezése esetén nem adnak kimeneti jelet. Egy távjelző ponthoz — a találmány szerinti megoldásnak megfelelően - gyakorlatilag tetszőleges számú 2 távkapcsolási pont tartozhat ugyanazon kódolással, pl. egy kisforgalmú vasúti megállóhely világítását lehet be-ki kapcsolni a szomszédos állomásokon és/vagy őrhelyeken elhelyezett távkapcsolókkal, melyek mind azonos kódolásúak. Az egész rendszer egy vonali telefonpárra telepíthető. A világítás be- vagy kikapcsolt állapotáról a 2 távkapcsolási pontok mindegyike állapotjelzést kap. Több távjelzési pont szelektív be-ki kapcsolása esetén az állapot szelektív visszajelzésére van szükség. Ezért ilyenkor vagy ugyanennyi 2 távkapcsolási pontot kell az 1 érpárra csatlakoztatni, vagy egy 2 távkapcsolási ponton a 7 kódvevő áramkör több kód vételére alakítandó ki, és ennek megfelelően több 8 kimenete is van, melyek mindegyikére egy-egy újraindítható 9 időzítő áramkör, egy 10 tárolóáramkör, ezek kimenetére pedig egy-egy 17 állapotkijelző csatlakozik. Távkapcsolás kezdeményezése esetén a 2 távkapcsolási ponton a kapcsolásindító 16 nyomógombot 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
