179597. lajstromszámú szabadalom • Berendezés zöld növény nyersanyag mechanikai feltárására
179597 4 Az aprítandó anyagot a kalapácsmalmokba rendszerint egyik végén tangenciálisan vezetik be, majd másik végén rostélyon, szitán, vagy dobkosáron keresztül ürítik. Zöld növények feltárása esetében a pépesítettségi fok szabályozása az ismert berendezéseknél nehezen oldható meg, mivel az aprítottsági fokot nehezen, vagy egyáltalán nem lehet szabályozni. Az aprítottsági fokot, vagyis az őrlés hatásfokát az őrlőkalapácsok alakjával vagy az őrlőkalapácsok közé beiktatott fogazással befolyásolni ugyan lehet, de ez nem minden növényi rostos anyag esetében valósítható meg. Minden egyes növényfajta, illetve betakarított növény esetében ezért az apritási fokot külön kísérlettel kell meghatározni. A kalapácsmalmok alkalmazásának legnagyobb hátránya az. hogy a zöld növényi anyag aprítása közben felmelegszik és a felmelegedés következtében a zöld növényi anyagban levő fehérjék kicsapódnak, aminek következtében a préslében kinyerhető fehérjetartalom csökken. Rostos anyagok feltárásánál kísérleteket folytattak dezintegrátorok alkalmazásával is. A dezintegrátorok közül a koptató-, a vágó-, az ütő-, és a rostásmalmok műveletét egyesitő Rietz dezintegrátorok használa tosak. Az ilyen típusú de/.intcgrátornál szitahenger ben elhelyezett függőleges forgótengelyen törőkala pácsok helyezkednek el. A kalapácsok kis hézaggá' illeszkednek az aprítókamrát körülvevő szita belső felületére. Uzemközben a kalapácsok végig söprik a szitafelületét, amely az aprítást fokot befolyásolja. A söprő mozgás egyidejűleg meggátolja, hogy a szita nyílásai eltömődjenek. A kalapácsok rögzítetten vagy lengő kivitelben vannak a függőleges hajtott tengelyre felerősítve. Az ilyen dezintegrátoroknál a beadagolt aprítandó anyag vagy a tengellyel párhuzamosan, vagy a kalapdcsmalmokhoz hasonlóan tangenciálisan jut az aprítókamrába. Az aprított terméket általában tangcuciálisan a forgórészt teljesen körülvevő szitán keresztül ürítik. A Rietz, dezintegrátor előnye, hogy a szita a kalapácsok szerkezeti kialakítása következtében állandóan tisztán tartható, és ezáltal az őrlés egyenletesebbé tehető. Nagy nedvességtartalmú zöld növényi anyag aprítása esetében azonban a Rietz dezintegrátor kalapácsai nem képesek a szita felületét tisztán tartani, a perforált kosár a nedves rostanyagtol cltömődik. Az őrletlen anyag ilyen esetben az ürítésre szolgáló kivezetőszakaszon a dezintegrátorból feltáratlanul távozik. További hátrányt jelent az is. hogy a dezintegrátor perforált kosár részén áthaladó zöld növényi anyag gyakran felmelegszik, és fehérjetartalma kicsapódik. Különösen jelentkezik ez akkor, ha az őrletlen anyagot újból visszavezetik az őrlőtérbe. A fehérjeveszteség mellett ilyen esetben az energia-felhasználás is lényegesen megnő. Végezetül hátrányt jelent az is, hogy ezeknél a berendezéseknél nincs meg a lehetőség, hogy a zöld növénynek pépesítési fokát szabályozni lehetne. A zöld növényi rostok feltárására alkalmazták az ún. Owens-féle dezintegrátort. Ez a dezintegrátor függőleges tengelyen forgó rögzített kalapácsokkal működik és a lemezházra erősített 4 db törőborda előtt forog. A lemezházban egyéb feltárási vagy aprítási célt szolgáló alkatrész nincs. A gyorsan forgó rögzített kalapácsos rendszer alkalmas az anyagok tangenciális irányú eltávolítására, ennek következtében a levegő szállításra használt energia mértéke fo4 kozódik. Bizonyos esetekben az Owens-féle dezintegrátor egyáltalában nem alkalmazható, mivel a túlságosan nagy energiaszükséglet miatt üzemeltetése gazr daságtalan. A növények rosttartalma, a növényi rostokban és szövetekben levő fehérjetartalom változik a növényfajtától, sőt ugyanazon növényfajtán belül a növény érettségi fokától függően is. A rost- és fehérjetartalom ingadozása miatt a mechanikai feltáró berendezéssel szemben azt a követelményt támasztják a gyakorlatban, hogy a feltárás foka, a pépesítettség mértéke szabályozható legyen, annak érdekében, hogy adott növény szárazanyagtartalma esetén a rost- és fehérjetartalom mellett maximális fehörjekihozatal biztosítható legyen. A találmány célja olyan feltáróberendezés kialakítása, amely az ismert berendezések hátrányait kiküszöböli az eddiginél nagyobb hatásfokkal biztosítja a növényi sejtnedvekből és szövetekből az egygyomrú állatok és emberi tápláléknak is alkalmas rostmentes, vagy rostszegény fehérje koncentrátum előállítását. A találmány szerinti feltáróberendezés főként zöld növények anyagok mechanikus feltárására azzal jellemezhető, hogy őrlőfelülettel ellátott ó'rlőtere, abban elrendezett, lengően felfüggesztett törőkalapácsokat hordozó rotorja, továbbá feladógarattal és kiadógarattal ellátott, az őrlőteret határoló háza van. A találmány lényege abban van, hogy az őrlőtér őrlőbetétjének őrlőfelületén, annak függőleges felezővonalától két irányba tartó, az őrlőfelület jobb, illetve bal széle felé kimunkált, az őrlőfelület függőleges felezővonalával hegyesszöget bezáró, egymással párhuzamos terelőcsatornák vannak kiképezve, továbbá hogy a terelőcsatornákkal ellátott őrlőbetét őrlőfelülete és a rotoron több egymás mellett távközzel elrendezett, szabadon lengően ágyazott törőkalapácsokból kialakított törő sorok homlokfelülete közötti hezagköz a rotor forgási irányát tekintve az adagológarattól a kiadógarat felé csökkenően van kiképezve. Ez a találmány szerinti feltáróberendezés minden eddigi hasonló célra szolgáló berendezéstől eltérően az előzőleg már durván felaprított növényi rostanyagokat az őrlőbetétek őrlőfelületén a terelőcsatornák útján a törőkalapácsok mozgása következtében foszlatja és eltereli, majd a terelőcsatornák oldal élein a kívánt hosszúságúra nyírja, ezt követően pedig a terelőcsatornákban enyhe nyomásnak veti alá és a már teljesen feltárt zöld növényi anyagot, vagyis a fehérjeanyagot tartalmazó pépet a kiadógaraton leadja. A találmány egy további ismérve szerint az őrlőtér őrlőbetétjének őrlőfelületén kiképzett csatornák egymáshoz tartozó ágainak az őrlőfelület függőleges felezővonalával való metszéspontjai egymáshoz képest el vannak tolva. A csatornák ilyen kialakítása lehetővé teszi, hogy a csatornákba enyhe préshatás lépjen fel, mert a csatornák eltolódása az aprított anyagnak az egyik csatornából a másikba való átfolyását gátolja. A találmány szerint előnyös, ha az őrlőbetét őrlőfelületének függőleges felezővonala és a terelőcsatornák közötti hegyesszög nagysága 80°. Ez esetben a terítés a legkedvezőbben biztosítható. Az aprított zöld növény rost hosszúságát az aprítás után biztosítja a találmány azon ismérve, miszerint az őrlőbetét őrlőfelülete és a lengően ágyazott törőkalapácsokból 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
