179537. lajstromszámú szabadalom • Tetőszerkezet frofilos lemezekből
179537 4 kialakítva, hogy azok belső oldalán szigetelőlapok is elrendezhetek legyenek. A fenti tetőelemeknél abból indultak ki, hogy kizárólag nem profilos lemezeket használnak. Ez azt eredményezte, hogy viszonylag vastag lemezeket kellett választani. Ez a kivitel nemcsak anyagpazarlással jár, hanem súlyát tekintve is hátrányos. Mivel ezek a lemezek plasztikusan vannak hajlítva, az előregyártáshoz költséges berendezések illetve sablonok szükségesek. Olyan tetőszerkezetek is ismeretesek, amelyeknél hullámtáblákat és el nem csúsztathatóan összekötött profilrudakat alkalmaznak. Ezeknél a huliámtáblák hullámhossztengelyei a fő szimmetriatengelyre keresztirányban futnak, a profilrudak pedig mindig a hullámvonallal szomszédosán vannak elrendezve. Ennél a szerkezetnél az egyébként szokásos támaszokra nincs szükség, mivel a hullámszerkezet tárcsái a hullámvonal körzetében egymással hajlásmereven össze vannak kötve. Tágabb értelemben a profilrudak teherhordó szerkezetként is tekinthetők, a hullámtáblák tehát nem önhordóelemek, hanem csak a profilrudakkal együtt képeznek héjalóelemeket, illetve burkolóelemeket. Ez a javaslat a hagyományos építésmódokkal szemben az anyaggazdálkodást tekintve hátrányos. További hiányossága, hogy hasonlóképpen, mint a fentiekben említett megoldásoknál, az előregyártás és a szerelés nagy ráfordítást igényel. A fentiekben ismertetett és a korábbi műszaki szinthez tartozó egyéb más tetőszerkezetek közös hiányosságaként jelölhető meg, hogy a szállítás igen problematikus, az anyagfelhasználás pedig nem tekinthető gazdaságosnak. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése. A találmánnyal megoldandó feladat ennek megfelelően olyan profilos lemezekből álló tetőszerkezet létrehozása, amellyel az anyagfelhasználás és a technológiai ráfordítás minimálisra csökkenthető, további az építéshelyre történő szállítás gazdaságosabban megoldható, mint az ismert megoldásoknál. A kitűzött feladatot a találmány szerint olyan profilos lemezekből álló tetőszerkezettel oldottuk meg, amelynél sík acéllemezek profilos lemezekké rugalmasan vannak hajlítva, valamint összefogószalagokkal és rácsozattal vannak összekötve. Ennél a profilos lemezek alátámasztásainál peremtartók és azokhoz kapcsolódó peremprofilok vannak elrendezve. Az összefogószalagok előre meghatározott távközzel helyezkednek el, mindenkori helyük és elrendezésük tetszés szerint választható meg. Célszerű az olyan kivitel a találmány szerint, amelynél az összefogószalagok felső illetve alsó oldalához lapszerű szigetelőelemek vannak rögzítve. Az épület nagyobb fesztávja esetén az előfeszített profillemezből, összefogószalagokból és rácsozatból álló két vagy több tetőszegmens is összekapcsolható további összefogószalagokon át. Ezeknél két tető szegmens kapcsolódási helyén profilos lefedőlemez van elrendezve. A találmány szerinti megoldás lényeges előnye, hogy az alsó teherhordószerkezet teljesen elmarad hat, ami jelentős anyagmegtakarítással jár. Ez egyút tál súlymegtakarítást is jelent a teljes tetőszerkezetet tekintve. 3 További előnye a találmány szerinti megoldásnak, hogy sík acéllemezeket alkalmazunk, ezeket csak az építési helyen hajlítjuk rugalmasan, ennélfogva a szállítótér lényegesebben hatékonyabban használható ki, mint az előre maradandó alakúra meghajlított ismert megoldásoknál. Mivel az acéllemez az előregyártás során semmiféle alakítást nem szenved, hanem sík állapotban marad és csak a szerelésnél vesz fel hajlított alakot, a hajlítóberendezés illetve alakítóberendezés, sablonok nem szükségesek az előregyártáshoz. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, ahol a találmány szerinti megoldás néhány példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon: az 1. ábra a találmány szerinti tetőszerkezet keresztmetszete, a 2. ábra a találmány szerinti tetőszerkezet másik példakénti kiviteli alakjának keresztmetszete, a 3. ábra a találmány szerinti tetőszerkezet harmadik példakénti kiviteli alakjának keresztmetszete, a 4. ábra további példakénti kiviteli alak részlete metszetben, az 5. ábrán a találmány szerinti megoldás ismét további részlete függőleges metszetben látható. A találmány szerinti tetőszerkezet statikai szerkezetét tekintve profilos 1 acéllemezekből, 2 összefogószalagokból, 3 rácsozatból, 4 peremtartókból és azok meghosszabbításával összekötött 5 peremprofilokból áll. Az 1. ábrán a találmány szerinti tetőszerkezet egyik legegyszerűbb kivitelét vázlatosan tüntettük fel, amelyet az alábbiakban tetőszegmensnek nevezünk. A sík 1 acéllemezt ennél hajlított állapotában 2 összefogószalag tartja. Ezáltal a tetőszegmensnek van egy bizonyos előfeszítése, aminek következtében a szerkezet képes arra, hogy a szívóerőket is, például a szelek hatására fellépő szívóerőket maga vegye fel. A mindenkori terhelhetőségnek megfelelően járulékosan felszerelhető a 3 rácsozat, például rudakból kialakítva, ezek a rudak egyrészt a koncentrált terheléseket felveszik, másrészt a csúsztatóerőkkel szemben stabilizáló hatásúak. A rajzon külön nem ábrázolt csamokszerű épület rendeltetésének megfelelően a 2 összefogószalagok körzetében a tetőszerkezet 6 szigetelőelemekkel önmagában ismert módon ellátható. A 6 szigetelőelemek a 2 összefogószalagok felső vagy alsó, vagy mindkét oldalán rögzíthetők. A 2. ábrán olyan változat látható, amelynél a 2 összefogószalagok a vízszintessel szöget zárnak be. Ez mindenkor a felveendő tetőterhelések módjától és nagyságától függ. Különösen előnyös lehet ez a kivitel például aszimmetrikus terhelések esetén. A 2 összefogószalagok a statikai-konstrukciós igényeknek megfelelően tetszés szerint elrendezhetők. A 6 szigetelőelemek úgy vannak megválasztva és elrendezve, hogy azok igazodnak a 2 összefogószalagok távolságához. A találmány szerinti tetőszerkezet nagyobb fesztávok esetén is alkalmazható, ha például az 1. és 2. ábrán példaként feltüntetett tetőszegmensekből kettőt vagy többet összekapcsolunk. Ilyen megoldás látható a 3. ábrán, ahol két tetőszegmens van egymással járulékos 7 összefogószalaggal összekapcsolva. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
