179527. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oligo- és poli-Ó-glükuronsavak fémkomplexeinek előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTARSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY 179527 Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1979. XII. 29. (MA—3268) NSZO3: C 07 H 23/00, A 61 K 31/70 Közzététel napja: 1982.1. 28. Szabadalmi Tár. - J ORSZÁGOS VL TULA-IDON^^-''^ TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1984. VI. 30. Feltalálók: Szabadalmas: Di. Lakatos Béla okleveles vegyész 30%, Dr. Mádi György okleveles vegyész 31%, Magyar Tudományos Akadémia Dr. Meisel Tiborné okleveles vegyész 29%, Dr, Varjú Mihály okleveles vegyész 5%, Központi Kémiai Kutató Dr. Vinkler Péter okleveles vegyész 5%, Budapest Intézete, Budapest Eljárás oligo- és poli-a-glükuronsavak fémkomplexeinek előállítására 1 2 A találmány tárgya eljárás az (I) általános képletű oligo- (n = 2-20) és poli-a-glükuronsavak (n = = 20—100) — ahol n értéke 2 és 100 közötti egész szám - esszenciális fémionokkal képezett, vízben oldható, új komplexeinek előállítására. A találmány 5 továbbá az új fémkomplexeket tartalmazó, parenterálisan adagolható gyógyászati készítmények előállítására vonatkozik. Ismeretes, hogy az oligogalakturonsavak és a köze- 10 pes molekulasúlyú poligalakturonsavak esszenciális fémionokkal, így például vas-, réz-, magnézium-, kobalt-, mangán-, cink-, króm-, molibdén- és/vagy nikkel-ionokkal képezett komplexei igen előnyösen használhatók fel a humán- és állatgyógyászatban a nyom- 15 elemhiánnyal összefüggő rendellenességek megelőzésére és kezelésére (172 831 számú magyar szabadalmi ' leírás). E vegyületek hátrányos tulajdonsága azonban az, hogy kedvezőtlen oldhatósági jellemzőik miatt nem, vagy csak nehezen alakíthatók át parenterálisan 20 1 adagolható gyógyászati készítményekké, így nem alkalmazhatók olyan esetekben (például életveszélyes állapotban, kómában, emésztési és felszívódási zavarokban, újszülöttek fiziológiás anémiája esetén stb.), amikor nagy mennyiségű esszenciális elemet kell nagy 25 sebességgel bejuttatni a szervezetbe. Az esszenciális elemek parenterális úton történő pótlására eddig már számos fémvegyülettel és fémkomplexszel végeztek kísérleteket, anélkül azonban, hogy minden szempontból megfelelő hatóanyagokat 30 sikerült volna találni [Brit. Med. J. 1, 881 (1893), P. R McCurdy: „Parenteral Iron Therapy”, in „Iron Deficiency”, Halberg és munkatársai, Acad. Press, London-New York (1970) 537. oldal]. A kezdetben alkalmazott szervetlen fémsók és a kis stabilitású fémkomplexek nagymértékű toxicitása miatt a gyakorlatban utóbb a komplex vegyületek alkalmazására tértek át. Komplexképzőkként legelterjedtebben a neutrális poliszacharidokat alkalmazták. A szakirodalomban többek között a fruktóz vaskomplexeit (3 074 927 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás), a dextrán vas(III)-komplexét [Brit. Med. J. 75, 984 (1954)], a dextrin vas(III)-komplexét [Acta. Hiemat. (Basel) 1, 193 (1948)], a vas(III)-oxiszacharátot (Lancet 1947 II. 49), a keményítő vas(III)-komplexeit [J. N. B. Miller: „Organic complexes and coordination compounds of carbohydrates” Ch. XIII. 309-329 (1970)], valamint a cellulóz réz(II)-komp- Iexét (1 140 314 számú közzétett Német Szövetségi K óztársaság-beli szabadalmi leírás) ismertették. A gyakorlati tapasztalat szerint a felsorolt komplexek intravénás injekciós vagy infúziós beadagolása esetén még akkor sem észlelhető jelentős vasleadás, ha a bevitt vasmennyiség a plazma fiziológiás vaskoncentrációjának többszázszorosát is eléri [J. Clin. Path. 21, 611 (1968)]. Ezek a vegyületek kedvezőtlen mellékhatásokat is válthatnak ki, például máj- és lépduzzadást, he mosziderózist, gyulladásos infiltrációt, - ödémát, 179527