179526. lajstromszámú szabadalom • Szilárd dielektrikumú nagyfeszültségű kábel

3 lóságos felületet bizonyos fokú felületi érdesség jel­lemzi. Az egyenetlenségek kedvezőtlen hatásának ki­küszöbölésére a 3 885 085 számú USA szabadalmi le­írás szerint a vezető simítóréteg és a szigetelés közé egy vékony, nagy relatív permittivitású, ún. emisszió- 5 árnyékolást iktatnak be. Ennek az emisszióárnyéko­lásnak a relatív permittivitása legalább ötször na­gyobb, mint a szigetelésé miáltal a szigetelésben kelet­kező villamos térerősséget ötödére vagy még kisebbre csökkenti. Mivel azonban kedvezőtlen alakú egyenet- jq lenség esetében a villamos térerősség a határfelület többi részéhez viszonyítva akár 2-3 nagyságrenddel nagyobb lehet, ez a megoldás csak csökkenti, de nem semmisíti meg az egyenetlenség villamos térerősséget növelő hatását. További hátránya ennek a megoldás-15 nak az, hogy a kiegészítő vékony réteg felvitele bo­nyolultabbá teszí az amúgy sem egyszerű extrudálási technológiát. A 2 368 128 számú francia szabadalmi leírás szerint a vezető .simítóréteggel egy műveletben egy vékony szigetelő segédréteget visznek fel. Ennek 2o az a célja, hogy megakadályozza félvezető műanyag részecskéinek a szerszámra való feltapadását, illetve ez esetben a feltapadás a szigetelő műanyag részecs­kéiből keletkezik, amelyek a vele azonos anyagú fő szigetelésbe behatolva nem okozzák a villamos tér­­erősség növekedését. Ez a megoldás sem küszöböli ki a szerszám kopásának következményeként ék alakú egyenetlenségek keletkezését, valamint a vezető simí­tóréteg és a szigetelő segédréteg határfelületén a ko­rom vagy grafit egyenetlen, csomószerü eloszlását. További hátránya ennek a megoldásnak is a szokásos­nál bonyolultabb extrudálási technológia és gyártóbe­rendezés. A vezető simítóréteg egyenetlenségeinek mértékére jellemző az Association of Edison Illumina­ting Companies AEIC Specification 5 előírása, amely 35 szerint a szabályozás mértani felületből legfeljebb 10 mii = 254 imtí magasságú kiemelkedés megengedett. Ez a technika jelenlegi fejlettségének megfelelő előírás a vezető simítóréteg és szigetelés közötti határfelület felületi érdességét számszerűen jellemzi. Az eddig leírt 40 nagyfeszültségű kábelek közös hátránya az, hogy amennyiben sodrott fémvezetővel készülnek, a kábel gyártása, fektetése és szerelése folyamán lehetőség van arra, hogy a sodrott fémvezető huzalai és a vezető simítóréteg közé a kábelvégeken keresztül nedvesség 45 kerüljön. A nedvesség és az üzemvitel során jelenlevő villamos térerősség együttes hatására a vezető sí­­mítórétegből kiindulva a szigetelésben ún. elekt­rokémiai elágazó kisülési csatornák keletkezhet­nek, amelyek a kábel élettartamát lerövidítik. Ennek megakadályozására a 2 341 186 számú francia szabadalmi leírás szerint a fémvezető sodrat huzalai között, valamint e huzalok és a vezető simítóréteg között levő teret félvezető tömító anyag­gal töltik ki. Ez a megoldás a kívánt célt eléri, kivite- 55 lezése azonban további műveletet és berendezést igé­nyel, tehát a gyártási eljárást bonyolultabbá teszi. Ha­sonló eljárást ír le az 1 690 397 NSZK közzétételi irat azzal a különbséggel, hogy a sodrott vagy tömör fémvezetőre az általánosan szokásos félvezető mű- ^ anyag vezető simítóréteg helyett közvetlenül a szige­telést felvivő extruder előtt egy erre a célra kialakított berendezéssel oldószermentes vezető keveréket visz­nek fel, amely jól tapad a fémvezetőhöz és a műanyag szigeteléshez, és amelynek viszkozitása feldolgozás ^ hőmérsékletén 1500 ... 6000 cP. A fémvezetőre fel­vitt vezető keverék külső felületét egy elasztikus anyagból, például gumiból készült lehúzó üreg hatá­rozza meg. Közvetlenül erre a felületre extrudálják a műanyag szigetelést. Az elasztikus anyagból, például gumiból készült lehúzó üreg felületén a használat fo­lyamán elkerülhetetlenül keletkeznek olyan karcolá­sok, amelyek a vezető keverékből kialakított bevonat külső felületén ék alakú egyenetlenséget okoznak. A vezető keverékből kialakított bevonat és az olvadt állapotban levő műanyag szigetelés határfelületén két nagy viszkozitású folyékony anyag találkozik, és e ha­tárfelület a hőmérséklet, viszkozitás és nyomás inga­dozások következtében a szabályos mértani felülettől eltérő, egyenetlenségeket mutató felületként alakul ki. Előnye az eljárásnak, hogy az így előállított kábel végein át nem juthat nedvesség a fémvezető és a szige­telés közé, és így nincs lehetőség a kábel élettarta­mának megrövidítő elektrokémiai elágazó kisülési csa­tornák keletkezésére. Hátránya viszont, hogy a vezető keverék 50 . . . 70% pudergrafitot és/vagy kormot tar­talmaz, mivel - mikor ebből a keverékből viszkózus alakban vezető simítóréteget hoznak létre -, a grafit­porból és/vagy a koromszemesékből elkerülhetetlenül csomók keletkeznek, amelyek a határfelületre kerül­ve a műanyag szigetelésbe nyúló egyenetlenségeket okoznak. A kábelgyártásban jól ismert a hőre zsugorodó mű­anyagok felhasználása. A szilárd dielektrikumként al­kalmazott műanyagok lineáris hőtágulási együtthatója (például nagy molekulasúlyú polietiléné 200 * 10'6 fv , térhálósított polietiléné 250 • 10~6 K“' ) általá­ban egy nagyságrenddel nagyobb, mint a vezetőként alkalmazott fémeké (réz 16,5 • 10~s K_l, alumínium 23,6 • 10~6 K~’). A meleg állapotban a vezetőfelü­letre felvitt szilárd dielektrikum — általában polieti­lén — és a fémvezető — általában rézszalaggal borí­tott acélsodrat — között keletkező zsugorkötés jelen­léte igen előnyös a tenger alatti hírközlőkábelek fek­tetésénél. A polietilénszígetelésnek a rézzel borított acélsodrat vezetőre ható radiális irányú nyomása a két anyag között ébredő súrlódás következtében axiális irányú ún. fogóerőt hoz létre. Ez az axiális irányú fogóerő biztosítja azt, hogy a fektetés műveletei alatt a kábelnek szigetelés közvetítésével megfogott tartó­eleme, a rézszalaggal borított acélsodrat vezetője nem válik el a polietilénszigeteléstől. Ennek a fogóerőnek, illetve az ezt létrehozó zsugorkötésnek a kialakulását a polietilénszigetelés extrudálását követő hűtés teszi lehetővé. Ilyen eljárást tartalmaz a 4 078 111 számú USA szabadalmi leírás. Ezzel a gyártási eljárással 40 kN/m értékűnél nagyobb axiális irányú fogószi­lárdság, és ebből ß = 0,6 súrlódási együtthatóval számolva 1,74 MPa értékűnél nagyobb radiális irányú nyomás adódik. Egy másik korszerű tenger alatti hírközlőkábelt leíró közlemény szerint (Morse, G. E., Ayers. S., Gleason, R. F., Stauffer, J. R.: SG Under­sea Cable System: Cable and Coupling Design. THE BELL SYSTEM Technical Journal, September 1978, p. 2435-2469) a ténylegesen megvalósult értékek: axiális irányú fogószilárdság 29,2 ... 116,8 kN/m és radiális, irányú mozgás 1,28 ... 5,11 MPa. A tenger alatti hírközlőkábelek gyártása során szerzett tapasz­talatok és mérési eredmények azt mutatják, hogy a polietilén extrudálását követő korszerű hűtési eljá­* 2

Next

/
Thumbnails
Contents