179519. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szennyvíz fémion- és olajtartalmának együttes leválasztására
3 179519 4 lületigényétől. Az általunk leírt hatás az előbbiekben megadott maximálisnál kisebb tenzidmennyiség, pl. félig hidrofobizált felület esetén is kielégítő lehet, a maximális koagulálás viszont mindenképpen a maximális hidrofobitásnál lép fel. A szilárd anyag és a tenzid minőségét és mennyiségét adott tenzidhez úgy kell megválasztani, illetve kísérletileg meghatározni, hogy az előbbiekben vázolt kedvező hidrofobitási viszonyok álljanak elő. Lényegében ugyanez a helyzet a megfelelő pH-nál „in situ” leválasztott pozitív töltésű Al-oxid-hidroxid csapadékokkal és anionaktiv tenzidekkel is. Itt a leválasztott csapadék mennyiségétől és fajlagos felületétől, illetve felületi töltésétől, valamint ugyancsak a tenzidmolekulák tulajdonságaitól és a tenzidkoncentrációtól függ a hidrofobizálás mértéke. Ugyanezek a tenzidek apoláris felületű részecskék esetén fordított orientációval adszorbeálódnak és hidrofilizáló hatást fejtenek ki. Ezt használják ki tisztítás, mosás céljára. Hidrofilizáló hatást fejtenek ki akkor is, ha a fentebb tárgyalt esetekben (negatív felület és kationos tenzid, vagy pozitív felület és anionos tenzid) a tenzidet túladagoljuk, tehát a monomolekulásnál vastagabb adszorpciós réteget hozunk létre a felületen. Bimolekulás réteg kialakulása esetén a felület hidrofilebb lehet, mint eredetileg volt. Minthogy az előbbiekből következően a szennyvíznek a megfelelő tenzidet és a szilárd anyagot a tisztításhoz megfelelő arányban kell tartalmaznia, a kedvező kombinációt a szennyvízben esetleg már jelen levő szilárd anyag, illetve tenzid mennyiségének és minőségének figyelembevételével kell megvalósítani. Kationaktív tenzidek általában igen ritkán fordulhatnak elő a tenzidekben. Anionaktív tenzidek jelenléte esetén — amely a szennyvizek jelentős részénél előfordulhat — a keletkező Al-oxid-hidroxid csapadék, valamint a szükség szerint még hozzá adandó anionaktiv tenzid minőségét és mennyiségét úgy kell megválasztani, hogy együttesen a fentiekben vázolt kedvező felületi hidrofóbitás valósuljon meg. A felületaktív anyagok közül eredményesen voltak alkalmazhatók az aril- és alkil-szulfonsavak és -sók, valamint az alkáli-stearátok. A felületaktív anyagok minőségétől függően célszerű 10~3 —10_4% mennyiségben kation-, vagy anionaktív flokkulálószerek alkalmazása, aszerint, hogy a keletkezett fémhidroxid-olaj agglomerátumok elválasztása szűréssel, vagy centrifugálással történik-e. A találmány szerinti eljárás lényege tehát, hogy a fémhidroxidok leválasztásával egyidejűleg a szennyvízbe legalább 10-4% mennyiségben felületaktív anyagot, pl. aril-szulfonsavat, alkil-szulfonsavat, ezek sóját, illetve alkáli-stearátot adunk. A keletkezett fémhidroxid és olajtartalmú agglomerátumot szűréssel, vagy centrifugálással eltávolítjuk. A szennyvízhez szűrés, illetve centrifugálás előtt legalább 10-4% mennyiségben anionaktív és/vagy kationaktív flokkuláló szert adunk. A találmány szerinti eljárás példaképpeni foganatosítási módjait az alábbi példákon mutatjuk be. 1. példa 1 liter galvánüzemi szennyvízhez, amelyben 0,4 g mennyiségben Ni, Cu és Zn ionok és 150 mg olaj van, 5 ml, 0,1% koncentrációjú dodecilbenzol-szulfonsavat adunk — vagyis a hatóanyag mennyisége a szennyvíz mennyiségének 5 • 10~4%-a — majd állandó keverés közben a szennyvizet 5% koncentrációjú Ca(OH)2 szuszpenzióval semlegesítjük, míg hidrogénionkoncentrációja a pH = 9,2 értéket eléri. A szennyvíz olajtartalma a csapadékképzéssel egyidejűleg megkötődik. A csapadék jól szűrhető, 2 ml, 1 g/liter koncentrációjú Praestol flokkuláló szer hozzáadásával jól ülepíthető és centrifugálható. A vízben visszamaradó szennyezés 12 mg/liter olaj és 6 mg/liter összes fémion-tartalom. 2. példa Az 1. példa szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy a szennyvízhez felületaktív anyagként 10 ml, 0,1% koncentrációjú Na-stearátot adunk. Célszerű továbbá centrifugálás előtt 2 ml, 1 mg/liter töménységű Superfloc kation- és/vagy anionaktív anyag adagolásával az ülepedést elősegíteni. A szennyvíz olajtartalma a tisztítás után 16 mg/liter, fémion tartalma 8 mg/liter értékre csökken. 3. példa Egy galvanizáló üzem szennyvizét olajtalanítjuk, amelyik savazás, rozsdátlanítás és horganyos bevonat készítése során napi 4—10 3 mennyiségben bocsát ki szennyvizet. A szennyvíz zsír- és olajtartalma 1600—1800 mg/liter, az oldott vas, cink-ionok menynyisége 0,4%. A gyűjtőaknában levő szennyvízhez m3-ként 50 g — 10m3-re összesen 500 g — dodecilbenzol szulfonsavat adunk, majd kevertetés után 5%-os Ca(OH)2 szuszpenzióval a víz pH-ját 9,2 értékre állítjuk be. A felületaktív anyaggal részlegesen hidrofobizált Ca(OH)2 és fémhidroxid csapadék a felületén nagymennyiségű olajszennyeződést képes megkötni. A csapadék eltávolítására kétféle mód kínálkozik: a) szűrés ingacentrifugán, szakaszosan, flokkulálás nélkül, b) besűrítés csigás centrifugán. Az utóbbit választva, a fémiszapot BVG gyártmányú OV-34 típusú csigás ülepítő centrifugán, óránként 1200 líter/h teljesítményű berendezésen választjuk le. A mésztejjel előkezelt szennyvíziszap-áramba a csigás centrifuga belépő nyílásánál adagoljuk be a m3-ként kb. 20 liter (1 g/liter-es) kationaktív flokkulálószert, hogy az közvetlenül a csigás centrifugában fejtse ki flokkuláló hatását. A tisztított vízben a fémion koncentráció 0,5 mg/liter értékű, az oldott olaj-zsírtartalom (tetraklórmetános extrakcióval) 10—12 mg/liter érték. A tisztított szennyvíz szabad tenzidet nem tartalmaz, a dodecilbenzol-szulfonsav kalcinsója vízben rosszul oldódik. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
