179461. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,6-metano- 2H 1-1 benzoxocin-származékok előállítására
3 179461 4 létében, -40 °C és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten, 1-15 percen keresztül reagáltatunk. Bármely 5-szubsztituált rezorcinol felhasználható a kondenzációs reakcióban, melyben a rezorcinol 5-szubsztituense az Rj fenti jelentésével azonos. Jellegzetes 5—10 szénatomos alkilcsoportok a következők: n-pentil-, n-hexil-, 1-metil-pentil-, izoheptil-, 1,1 -dimetilheptil-, 1,2,3-trimetilheptil-, izodecil-, 1-etilheptil-, 1,1-dietilheptil- és 1,2-dietiloktil-csoport. A (II) általános képletű 5-szubsztituált rezorcinolok, melyeknek a fent említett l-alkoxi-4-(l-hidroxi-l-metiletil)-l,4-ciklohexadiénnel való reakciójakor valamely (I) általános képletű vegyület keletkezik, például a következők: 5-n-pentil-rezorcinol, 5-{l,l-dimetilheptil)-rezorcinol, 5-(l ,2-dimetil-l -heptenil)-rezorcinol, 5-(etilhexil)-rezorcinol, és még hasonló rezorcinolok. A találmány szerinti eljárásnál, valamely 5-szubsztituált rezorcinolnak és valamely 1 -alkoxi-4-(l -hidroxi-l-metiletil)-l,4-ciklohexadiénnek körülbelül ekvimolekuláris mennyiségét egy szerves oldószerben, sztanniklorid jelenlétében, általában -40 °C és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten elegyítjük. Az (I) általános képletű vegyületeknek a fent leírt reakciókkal történő előállítása valamely szerves oldószerben történik. Gyakran alkalmazott oldószerek a halogénezett szénhidrogének, mint például a diklórmetán, kloroform, 1,1-diklóretán, 1,2-di ki őre tán, brómetán, 1,2-dibrómetán, l-bróm-2-klóretán, 1-brómpropán, 1,1-dibrómetán, 2-klórpropán, 1-jódpropán, l-bróm-2-klóretán, brómbenzol és az 1,2-diklórbenzol, és az aromás oldószerek, mint például a benzol, klórbenzol, toluol és xilol. A szóban forgó eljárás tökéletesíthető, ha a reakciókeverékhez kis mennyiségű vizet adunk. Előnyösnek találtuk a következő koncentrációban történő adagolást: körülbelül 1 mól víz/1 mól előállított termék. A találmány szerinti eljárás igen rövid idő (1-15 perc) alatt teljesen végbemegy. Előnyös az 1-10 perces reakcióidő. A következő példákban látni fogjuk, hogy kívánatos az eljárás igen rövid idő alatt történő kivitelezése és a reakció azonnali leállítása, amint a komponensek hozzáadása a reakciókeverékhez teljes. A szóban forgó eljárás kivitelezésénél előnyösen úgy járunk el, hogy a (II) és (III) általános képletű vcgyületeket elegyítjük, a reakciókeveréket relative alacsony, a hőmérsékleti intervallum alsó határa körüli hőmérsékletre lehűtjük, és ezután a sztannikloridot cseppenként, vagy igen kis sugárban néhány perc alatt hozzáadjuk, mialatt a reakciókeveréket hagyjuk egy kissé felmelegedni. Természetesen a reakció azonnal beindul, ha a (II) és (III) általános képletű vegyületek és a katalizátor is jelen van a reakciókeverékben. Ennek megfelelően a reakciókomponensek hozzáadásának sorrendje bármilyen lehet, ami a körülményeknek megfelelő, mindaddig, amíg az utolsó komponensnek a reakciókeverékhez történő hozzáadása alatt a reakció hőmérséklete kézbentartható, továbbá lényeges még a reakció megfelelő időben történő leállítása, mégpedig úgy, hogy az az időtartam, amíg az összes szükséges reakciókomponens együtt van a reakciókeverékben, ne legyen nagyobb, mint az előzőekben már meghatározott időtartam. Amikor a reakció teljesen végbement, a keletkezett benzoxocin-származék általában egyszerű eljárással izolálható, és ez rendszerint úgy érhető el, hogy a reakciókeveréket vízzel és híg vizes bázissal mossuk, az oldószert elpárologtatjuk, és a visszamaradó terméket valamely, a szakemberek által gyakran használt, relative nem-poláros oldószerből, mint például hexánból vagy metilciklohexánból átkristályosítjuk. Tipikus, (I) általános képletű benzoxocinok, melyek a gyakorlatban előállíthatok és amelyek a jelen találmány tárgyköréhez tartoznak, például a következők : 2.7- dihidroxi-5-izopropilidén-9-n-pentil-2,6- -nretano-3,4,5,6-tetrahidro-2H-l -benzoxocin, 2.7- dihidroxi-5-izopropilidén-9-(l,2-dimetilheptil)-2,6-metano-3,4,5,6-tetrahidro-2H-1-benzoxocin, 2.7- dihidroxi-5-izopropilidén-9-(2-hexenil)-2,6-metano-3,4,5,6-tetrahidro-2H-l-benzoxocin, 2.7- dihidroxi-5-izopropilidén-9-(n-decil)-. -2,6-metano-3,4,5,6-tetrahidro-2H-1-benzoxocin, 2.7- dihidroxi-5-izopropilidén-9-(n-heptil)-2,6-metano-3,4,5,6-tetrahidro-2H-1 -benzoxocin, 2.7- dihidro xi-5 -izopropilidén-9-( 1 -metilheptil)-2,6-metano-3,4,5,6-tetrahidro-2H-1 -benzoxocin, A találmány szerinti benzoxocin-származékok előállításánál szükséges l-alkoxi4-(l-hidroxi-l-metiletil)-1,4-ciklohexadién kiindulási anyagok a p-alkoxi-a,a-dimetilbenzil-alkoholokból könnyen előállhhatók. A redukció tipikus megvalósítása a benzilalkohol származéknak folyékony ammónia és valamely proton-forrás, mint például etilalkohol jelenlétében, egy fémmel, például lítiummal végbemenő reakciójával történik. Ilyen reakció kivitelezése standard Birsh redukciós körülmények között történik (lásd 856 409 számú belga szabadalmi leírást). A rezorcinol kiindulási vegyületek könnyen beszerezhetők, lásd például Adams és társai: J. Am. Chem. Soc. 70, 664 (1948). Az (I) általános képletű benzoxocin-származékok hasznos intermedierek a hexahidrodibenzopiránok szintézisénél. Az (I) általános képletű vegyületek egy alumínium-halogeniddel, mint például alumíniumkloriddal, a megfelelő dl-transz-l-hidroxi-3-szubsztituált-6,6-dimetil-6,6a,7,8-10,10a-hexahidro-9H-dibenzo[b,d]pirán-9-onná átalakíthatok. Például valamely találmány szerinti 2-hidroxibenzoxocinnak, például a 2,7-dihidroxi-5-izopropilidén-9-(l,2-dimetílheptil)-2,6-metano-3,4,5,6-tetrahidro-2H-l-benzoxocinnak és körülbelül 2—4 mólos fölöslegben alkalmazott alumíniumkloridnak egy oldószerben, például diklórmetánban végbemenő reakciójakor dl-transz-l-hidroxi-3- -(l,2-dimetilheptil)-6,6-dimetil- 6,6a,7,8,10,10a-hexahidro-9H-dibenzo[b,d]pirán-9-onná történő átrendeződés megy végbe. Ezek a dl-transz-hexahidrodi-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
