179380. lajstromszámú szabadalom • Horgászbot - zsinórvezető
MAGYAR NÉPKÖZTARS ASAG SZABADALMI LEÍRÁS 179380 Bejelentés napja: 1980, V. 30. (1357/80) Nemzetközi osztályozás: .Jh IÍhÍL'. NSZO3 : fsp Módosítási elsőbbsége: A 01 K 87/04 1981. VII. 03. (5. igénypont) ORSZÁGOS Közzététel napja: 1981. XII. 28. ^ Aj, Síihíiilni Jáf TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1983. XII. 30. à tSr Sztárek Ottó gépésztechnikus, Budapest Horgászbot-zsinórvezető 1 A találmány tárgya horgászbot-zsinórvezető, amelynek zsinórvezető gyűrűje cserélhető. Közismert, hogy a horgászbotok zsinórját egy sorozat úgynevezett zsinórvezető gyűrű vezeti meg, amely sorozat általában hat darab, rögzítést szolgáló lábakkal ellátott, egyre csökkenő átmérőjű elemből áll. A zsinórvezető gyűrű alapkövetelménye a nagy keménység és a síkos, legömbölyített belső felület, ami egyrészt lehetővé teszi a zsinór akadálytalan, nagysebességű kicsúszását, másrészt viszont meggátolja, pontosabban mérsékli a felület bevágódását a zsinórral való érintkezés következtében. Ha ugyanis a gyűrű bevágódik, az így keletkező ék alakú felület fékezi a zsinór futását, valamint erősen koptatja a zsinórt, tehát a zsinórveziető gyűrű használhatatlanná válik. A szükséges keménység biztosítására különféle anyagokat illetve felületkezelési eljárásokat alkalmaznak. így például készülhet a zsinórvezető gyűrű kerámiából, üvegből, műkorundból, féldrága kőből (achátból) stb. Ezeket a gyűrűket fémfoglalatba foglalva forrasztják a gyűrűlábba. Ismertek azonban olyan zsinórvezetők is, ahol a zsinórvezető gyűrű és a gyűrűláb azonos anyagból, például acélból vagy rézből készül. Ezeknél a zsinórvezető gyűrű belső felületét célszerűen keménykrómozással látják el a szükséges keménység biztosítására. Valamennyi zsinórvezetőre jellemző azonban, hogy a zsinórvezető gyűrű és a gyűrűláb egymástól elválaszthatatlan egységet, egy darabot képez. 179380 2 A fenti megoldások ellenére az eddig alkalmazott gyűrűk előbb-utóbb bevágódtak, mivel a zsinór terhelés alatt általában a gyűrű azonos pontján szalad át, a horgászbot szokásos tartásából eredően. Ij^ 5 tehát előbb-utóbb szükségessé vált a zsinórvezető gyűrűk cseréje, amihez azonban a gyűrűlábakat, valamint az ezeket rögzítő kötéseket, díszítéseket és a lakkréteget is el kellett távolítani a horgászbotról. A lebontás és az újrafelrakás önmagában is egy igen 10 hosszadalmas művelet, emellett pedig még azzal is járt, hogy a gyűrűvel együtt a tulajdonképpen még használható és a zsinórvezető munkaigényesebb részét képező gyűrűlábat is el kellett dobni. 15 További hátránya az eddigi megoldásoknak, hogy a különböző, nemfémes anyagból készült zsinórvezető gyűrűket fémfoglalattal kellett ellátni, hogy a gyűrűlábhoz lehessen forrasztani őket. Acélgyűrűknél az egyébként kívánatos keményre 20 (ridegre) edzés azért nem megvalósítható, mivel a gyűrűláb nem lehet rideg, a két rész utólagos egyesítése viszont az anyag összekötésével jelentkező kilágyulás miatt nem lehetséges. A kemény felületet biztosító keménykrómozás viszont a bonyolult pro- 25 fii és a magas esztétikai követelmények miatt rendkívül nehezen valósítható meg. A találmány által megoldandó feladat tehát olyan horgászbot-zsinórvezető létrehozása, amely az eddigi 30 zsinórvezetők hátrányait kiküszöböli, és lehetővé i
