179337. lajstromszámú szabadalom • Építőipari vasbetonelemek illesztési hézagainak, illetve dilatációs üregeinek kitöltésére dixotrophézagkitöltő anyag és eljárás annak előállítására
179337 4 zékot (Syiodex SC 24) alkalmazunk. Ezek az adalékok tixotropizálásra és vázerősítésre szolgálnak a találmányunk lényegét képező tapadást fokozó adalékokkal együtt. A technika állása szerinti tömítőanyagok hátránya, hogy hidegfolyásra hajlamosak és csak légszáraz, vagy már teljesen kötött betonfelületeken alkalmazhatók, vagyis ha a felület később nedvességet szív föl, a szerves kötőanyagú hézagkitöltő anyagot a felszívott víz a hidrofil betonfelületről leszorítja. Ennek az a magyarázata, hogy a víz affinitása (H-hídkötés) az erősen poláros betonfelülethez nagyobb, mint a szerves kötőanyagú hézagkitöltő anyagé. Az erősen poláros betonfelületről a víz csak akkor nem képes valamilyen szerves bevonatot leszorítani, ha az a felülethez nemcsak adszorbciós erővel, hanem kemiszorpdóval kötődik. Azt találtuk, hogy a fenti összetételű tömítőanyag felhasználhatósági tulajdonságai nagymértékben javíthatók, ha a kompozícióhoz a találmány szerinti tapadástfokozó adalékot keverjük. A találmány szerinti adalék foszforsavnak vagy alifás, illetve aromás polikarbonsavaknak 4—18 szénatomos alifás, telített alkoholokkal képzett parciális észtere vagy trigliceridek - maleinsavanhidrid-, fumársav-, vagy itakonsav — adduktjainak alifás egyértékű alkoholokkal képzett parciáis észtere vagy sztirol-maleinát kopolimer alifás egyértékű alkoholokkal képzett parciális észtere. Ez utóbbi vegyület az úgynevezett Wagner-Jauregg kopolimer parciális észtere. Tapadástfokozó adalékként előnyösen az elasztomerben oldódó 100-400 mg KOH/g savszámú trimellítsav parciális oktilészterét, trime tilolpropán ftálsavanhidriddel alkotott parciális észterét, napraforgóolaj maleinsavanhidriddel képzett adduktjának parciális észterét, illetve a Wagner-Jauregg kopolimerek parciális észtereit alkalmazhatjuk. A találmány értelmében polikarbonsav származékként telítetlen trigliceridek maleinsavanhidriddel alkotott addíciós származékát is használhatjuk, vagy olyan adduktot, amelyben a triglicerid helyett izolált és/vagy konjugált kettőskötéseket tartalmazó olefin-ipari mellékterméket alkalmazunk. A találmány szerinti tömítőanyagok nemcsak lég szár az betonfelülethez tapadnak, hanem nedves, sőt kötésben levő betonfelülethez is nagyszilárdságú, kemiszorpdós kötéssel kapcsolódnak. A kompozídónak ez az előnyös tulajdonsága a találmány szerinti speciális tapadástfokozó adalék jelenlétének tulajdonítható. A találmány részleteit az alábbi példákkal világosítjuk meg: 1. példa 56,50% napraforgó olajat 100°C-ra melegítünk, majd hozzáadunk 18,50% maleinsavanhidrídet. Amikor a maleinsav már teljesen megolvadt, és teljesen feloldódott az olajban, az elegy hőmérsékletét folyamatos keverés közben 180*0-« emeljük és ezen tartjuk 40 percig. Ezután a nyert adduktumot 120 eC-ra hűtjük, majd hozzáadunk 25,00% n-oktüalkoholt, és keverés közben 120°C-on tartjuk mindaddig, míg a savszám 100-115 mg KOH/g közé nem esik. Az így nyert adduktum 3%-át tapadásjavítóként hozzáadjuk 20% butilkaucsukhoz (Hycar-Butil vagy Polisar-Butil), majd masztikátorban homogén masszává dolgozzuk el. Ezt követően a keverékbe bedolgozunk 50% mikronizált dolomitlisztet, 5% TiOj-t, 20% talkumot és 2% savval modifikált krizotii azbesztet (Sybdex SX24)-et. Ezt követően az elegyet még 15 percig homogenizáljuk. 2. példa 47,7% trimetilolpropánt 60°C-ra melegítünk. Megolvadás után beadagolunk 52,3% ftálsavanhidridet, majd állandó keverés közben 100— 110'C-ra melegítjük, majd ezen a hőmérsékleten tartjuk mindaddig, míg teljesen átlátszó elegyet nem kapunk, melynek savszáma 190-200 mg KOH/g közötti. Az így elkészült trimetilolpropán parciális-ftalátészterből tapadásfokozóként 4%-t alkalmazunk. Ezt hozzákeverjük 20% butükaucsukhoz, majd masztikátorban homogén masszává dolgozzuk el az elegyet. Ezt követően bedolgozunk a keverékbe 50% mikronizált dolomitlisztet, 6% Ti02-t, 18% talkumot és 2% organofilbentonitot (Benton IS, vagy' IVEGEL). Ezt követően a keveréket még 15 percig homogenizáljuk. 3. példa Első lépésként a maleinát-sztirol kopolimer parciális oktilészterét az úgynevezett Wagner-Jauregg polimer parciális oktilészterét állítjuk elő. Úgy járunk el, hogy 1 mól maleinsavanhidrídet 1 mólnvi mennyiségű oktilalkohollal állandó keverés közben 100°C-ra melegítünk, s ezen a hőfokon tartjuk 15 percig. Ezalatt a maleinsavanhidrid parciális észtere képződik. Az így nyert vegyülethez ezután állandó keverés közben N2 vagy C02 atmoszférában, 100-110 cC-on hozzácsepegtetünk 1 mól sztirol monomert, amelyben előzőleg feloldottunk 2% benzoilperoxidot. A reakciót állandó keverés mellett a beadagolástól számított 30 percig végezzük. 10% — az előbbiek szerint előállított — maleinát-sztirol kopolimer parciális oktilészterét (Wagner- Jauregg polimer parciális oktilésztere), 107c poliizobutilént (Oppanol B 200) 10% ataktikus polipropilént (gyártó TVK), dagasztógépben 20-25 1 * * * * 6C-on homogenizálunk, majd hozzáadunk 50% mikronizált hegyikrétát, 3% Ti02-t, 3% vasoxidsárgát, 137c talkumot, 1% kolloid kovasavat (Aerosil 200). Ezt követően a keveréket teljes homogenizálásig keverjük. 4. példa 46,4% trimellitsavat és 53,6% cetilalkoholt keverővei ellátott, fűthető edénybe mérünk be, majd 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 ■ 4
