179299. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszfor-vanádium- oxigén komplett oxidációs katalizátor regenerálására
IS 179299 16 S. példa Ebben a példában a 4. példa szerinti katalizátort gyakorlatilag 100$*» klórgázzal hoztuk érintkezésbe három órán át, atmoszférikus nyomáson és a térsebesség óránként körülbelül 0,3 súlyegység volt. Az adagolást 65 órán át folytattuk a 4. példában leirt körülmények között, a katalizátor konverziója 99%, a szelektivitása 29% és a kitermelés 48% volt 454 °C-on. Három órán át tartó, klórral végzett kezelés után a katalizátor konverziója 100%, a szelektivitás 16% és a kitermelés 27% volt 450°C-on mérve. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a nagy klór koncentrációkkal végzett kezelés nem javítja, hanem károsítja a katalizátor teljesítményét. Amint az a 4. pádéból kitűnik, alacsonyabb klór koncentráció és/vagy csökkentett kontakt idő előnyös hatású lehet. 6. példa Ebben a példában a 4. példa szerinti katalizátort ismételten regeneráltuk, hogy szemléltessük az ismételt széntetrakloridos kezelések hatékonyságát és a gőzzel való átfúvatásnak a katalitikus tulajdonságokra gyakorolt hatását. A n-bután oxidálásának körülményei gyakorlatilag azonosak voltak a 4. példában megadottakkal. A széntetrakloridos kezelést azután végeztük, hogy a n-bután-levegő keverék betáplálását fél órás, nitrogénnel való átfúvatással cseréltük fel. A széntetrakloridos kezelés után, újra egy félórás nitrogénes átfúvatást végeztünk. Ezután újra kezdtük a n-bután-levegő keverék betáplálását, és a megadott hőmérséklet értékeken és időpontokban megmértük a konverziót, szelektivitást és kitermelést. A széntetrakloridos re aktiválást a megadott katalizátor hőmérsékleten végeztük oly módon, hogy az óránként 1,4 súlyegység térsebességű nitrogén áramba 0,07 ml széntetrakloridot injektáltunk 15 másodperces időtartamra. A katalizátor életének különböző időpontjaiban leállítottuk a betáplált anyagáramban a bután adagolását és bizonyos periódusokban lényegében tiszta levegőt hoztunk érintkezésbe a katalizátorral. Ezt a levegővel való érintkezést azért végeztük, hogy meggyorsítsuk a katalizátor dezaktiválását, hogy bemutathassuk a széntetrakloridos reaktiválás hatékonyságának gyorsabb bekövetkezését. A levegővel való érintkeztetés után a normális módon kimerült katalizátor jellemzők mutatkoznak, azaz romlik a szelektivitás és a CO/COj mólarány és nő a konverzió. A széntetrakloridos reaktiválás után néhány esetben az eljárást kiegészítettük gőzzel végzett kezeléssel, hogy bemutassuk a katalizátor teljesítményére gyakorolt kedvező hatást. A gőzzel végzett kezelést úgy valósítottuk meg, hogy a katalizátor felett a megadott hőmérsékleten 85 térfogat% vizet tartalmazó nitrogént vezettünk el óránként körülbelül 1,4 súlyegység térsebességgel a megadott időn át. A gőzzel végzett kezelés után a katalizátor felett újra a normális bután-levegő keveréket vezettük, és meghatároztuk a konverziót, szelektivitást és kitermelést. A fenti módon kapott eredményeket az alábbi V. táblázatban adjuk meg. Az eredmények azt mutatják, hogy a katalizátor levegővel végzett kezeléssel nehezebben deaktiválható az egymás utáni széntetrakloridos »aktiválások után. Az V. táblázatban a megadott kezelést a katalizátor életének jelzett periódusában végeztük. Az összes katalizátor konverzió, szelektivitás és kitermelés értéket a fentiekben ismertetett n-bután-levegő keveréken mértük. A különböző kezelések esetén a hőmérsékletet a lehetőség szerint 460 °C közvetlen közelében tartottuk, hogy maximális mennyiségű eljárás változtatást tegyünk lehetővé anélkül, hogy a katalizátort vagy a betáplált anyagot melegíteni vagy hűteni kellene. Az V. táblázatban bemutatott különböző »aktiválási módok a katalizátor teljesítményének, különösen szelektivitásának a jelentős megjavulását szemléltetik abban az esetben, amikor a »aktiválást a találmány szerinti módon végezzük. Látható az is, hogy a hőmérséklettel manipulálva további javulás érhető el a szelektivitásban és kitermelésben. A katalizátor 67, 119, 240, 454 és 617 órás használatakor egyedül széntetrakloridos kezelést végezve jelentősen megnőtt a katalizátor szelektivitása. Azokban az esetekben, amikor a kitermelés csökkent, hosszabb időn át végzett és/vagy azt követően gőzzel megvalósított kezelés megnövelte a konverziót és így növelte a maleinsavanhidrid hozamot. A 617 óra után végzett széntetrakloridos és a 644 óra után gőzzel végzett kezelést kombinálva jelentősen megnőtt (51%-ról 88%-ra) a kitermelés és a szelektivitás csak Ids mértékben romlott. A 751 és 753, illetve 777 és 844 óra után széntetrakloriddal és gőzzel végzett kezelések hatására megnőtt az őssz-kitermelés és a szelektivitás stabil maradt vagy csak nagyon kissé romlott. A 940 óra után széntetrakloriddal és gőzzel végzett kezelés mind a konverziót, mind a katalizátor szelektivitását megnövelte. A végső széntetrakloridos kezelés (991 óra után) megnövelte a szelektivitást, míg a konverziót csökkentette. Az ezt követő, 1083 óra után gőzzel végzett kezelés azonban több, mint duplájára emelte a konverziót, ez 92%-os kitermelést eredményezett. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a széntetrakloridos kezelés után bizonyos esetekben szükség van a katalizátor gőzzel végzett vagy funkciójára nézve hasonló kezelésére. * 7. példa Ebben a példában széntetrakloridos reakti válást végeztünk a 6. példában ismertetett körülmények között az 1. példa szerinti katalizátorral. Az egyes széntetrakloridos aktiválások után négy órán belül meghatároztuk a konverziót-, szelektivitást és a kitermelést. A kísérletek egy részét megismételtük, hogy szemléltessük a többszöri széntetrakloridos aktiválásnak a katalizátor teljesítményé» gyakorolt hatását. A 330 °C-on végzett aktiválás esetén a reakciózóna hőmérsékletét egy esetben 450 °C-ról 409 °C-ra csökkentettük, hogy bemutassuk a hőmérséklet 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
