179174. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés radioaktív és/vagy más veszélyes anyagok szállítására és/vagy tárolására
179174- vizállósági próba, melynek során a vizbe merített szállít- 1 mányt 15 m-es vízmélységnek megfelelő nyomásnak teszik ki. A próbák alatt és utánuk a környezetbe csak jelentéktelen vmennyisegü radioaktív anyag kerülhet? továbbá a rendszernek még kell őriznie sugárvédelmi képessegét. A sokféle követelmény kielégítése a konténer kialakítását igen nehézzé teszi. A hagyományos műszaki megoldás - a vastagfalu konténer - szemszögér bői nézve ezek a követelmények részben ellentmondásosak. Ténylegesen, minél nagyobb aktivitás szállítására méreteződik a konténer, annál nagyobb lesz a sugárvédelmi igények miatt a falvastagsága és a súlya is. Ebben az esetben viszont romlik a dinamikus hatásokkal /ejtéspróbák/ szembeni ellenállása, s úgyszintén romlik a hőhatással szembeni ellenállása is. Minél nagyobb a berendezés falvastagsága, annál nagyobb feszültségek ebrednek benne dinamikus erőhatás és hőhatás esetén. A jelzett probléma kiküszöbölése érdekében a nehéz konténereket többrétegű kialakításban gyártják. A ház külső és belső acélrétege között egy puhább fémréteg - pl. ólom - van, ami által a dinamikus feszültségek csökkennek. Ennek ellenére a rétegelt falu konténerek is számos hátrányos tulajdonsággal rendelkeznek: a. / a konténer általában célberendezésnek tekinthető, benne meghatározott méretű és maximált aktivitású tárgy szállítható; b. / mivel a szállítandó tárgy /biztonsági tartály/ a konténerben légréssel helyezkedik el, ha a szállítmánynak nagy az aktivitása - s ebből adódóan a belső hőfejlődése - nehézkes a hő elvezetése és az aktiv anyag felmelegszik; c. / a tűzállósági próba vagy külső hőterhelése esetén a fémkonténer a hőt átvezeti a biztonsági tartály felé, kis hőkapacitása miatt a konténer nem ad elég termikus védelmet, s a biztonsági tartályban levő aktiv anyag erősen felmelegszik; d. / dinamikus hatások /ütközések/ során a biztonsági tartály súlyából adódó tehetetlenségi erőket csak bonyolultan és tökéletlenül lehet átvinni a konténerre, - vagyis a biztonsági tartály kinetikus energiáját gyakorlatilag maga a tartály emészti fel deformációja révén - s igy fennáll sérülésének lehetősége; e. / a többrétegű nehéz konténerek - amelyek különösen nagytérfogatu es nagy fajlagos aktivitású anyag szállítására méretezettek - gyártása bonyolult, magas gépgyártási felkészülést igényel, és ennek megfelelően a konténerek rendkívül drágák. A felsorolt hátrányokat bizonyos mértékig - elsősorban a magas árát - csökkentik azok a megoldások, amelyeknél a konténer sugárvédelmének egy részét nem a konténer fémteste, hanem a fémtestre felszerelt rekeszekben elhelyezett anorganikus szemcsés anyag biztosítja. Ilyen megoldást ismertet a NAÜ "Radioaktiv anyagok szállítási csomagolása és próbái" szemináriuma /Bécs, 1971. febr.'8-12,/ anyagaiban megjelent egyik előadás /1AEA-SM-14-7/ 4. sz./. Ennek szerzője W.R.Tay lor, cime: "Alacsonyaktivitású üzemanyagkötegek csomagolásának tervezése és fejlesztése”. Az ismertetett megoldás szerint a szállitókonténer belső oldalán rekeszekre osztott lemezboritás van, s a rekeszekben Vermiculite töltet van. Ezt a megoldást azonban igen kis
