179173. lajstromszámú szabadalom • Vezetéknélküli adatátviteli berendezés
179173 zés működését a 3-6. ábrák kapcsán ismertetjük. A 3« ábra a berendezés alapváltozatának működését szemlélteti. A stabil egység kvarcvezérelt 10 oszcillátora 20 és 100 kHz közé eső, például 50 kHz-es frekvenciájú jeleket állit elő. A jelen esetben modulációt még nem létesitc 11 modulátoron és a működő 12 teljesitményerősitőn keresztül az antennahurok környezetében elektromágneses erőtér keletkezik. Amikor a mobil egység a fixen telepitett stabil egységhez közeledik, az 50 erősitő antennája az elektromágneses térrel kapcsolódik és ’’a" kimenetén a 3a. diagrammon vázolt növekvő amplitúdójú jelek keletkeznek. Az 52 demodulátor ezt a feszültséget egyenirányitja és ”bn kimenetén a rezgés burkológörbéjének megfelelő egyenfeszültség jelenik meg /3b. diagram/. Az automatikus erősitésszabályozás hatására a jelszint egy adott küszöbérték felett állandósul. Az 54 komparátor billenési szintjét úgy választjuk meg, hogy az állandósult állapothoz tartozó jelszinten átbillenjen. Ezzel összhangban Mc" kimenetén a kapcsolat létesítésekor logikai állapotváltozás jelenik meg /3c. ábra/, amelyet annak jelzésére használunk fel, hogy a mobil egység a stabil egység hatósugarába érkezett és a kapcsolat létrejött. A mobil egységben olyan adatszolgáltató berendezés van, aaiely az 54 komparátor kimeneti állapotváltozására adott válaszul /meghatározott egyéb feltételek teljesülésekor/ a 60 információs bemenetre soros információt, az 59 órabemenet^re pedig órajeleket küld. Az órajeleket a 3j. diagram, a soros információt pedig a 3i. diagram szemlélteti. Az 57 formatter a soros információból szélességmodulált impulzus sorozatot állit elő, amely az órajel frekvenciáját követi és tartama az információ nullértékeinél rövidett, 1-es értékeinél pedig hosszabb /3h. diagram/. Az alapváltozatnál ez a szélességmodulált impulzussorozat a kapcsolóüzemű 56 impulzusmodulátor bemenetére jut, és a vett 50 kHz-es jelekből kétszerezésse1 előállitott jelet 100 %—os modulációs mélységben modulálja, a modulált jeleket pedig a 62 teljesitményerősitő olyan szintre erősiti, hogy az antennahurokban keltett elektromágneses tér a stabil egység 14 vagy 15 szinkron demodulátorához kapcsolt antennában a demoduláláshoz szükséges szint keletkezzék. A modulált kétszeres frekvenciájú jeleket a 3d. diagram mutatja. A stabil egység az alapváltozatnál csak egyetlen szinkron demodulátort tartalmaz, amely ugyanabból a 10 oszcillátorból előállitott 100 kHz-es jellel végzi a demodulálást, mint amiből a modulált jel hordozója származik. A mobil egységben ilyen módon nincs szükség oszcillátor kiépítésére,és a szinkron demoduláláshoz szükséges frekvenciaegyezés automatikusan fennáll. A demodulált impulzussorozatot a 16 aluláteresztő szűrőn való áthaladás után a 3q. diagram szemlélteti. Ezekből az impulzusokból a lő komparátor a 3r. diagramon vázolt szabályos négyszögimpulzusokat állitja elő, amely megfelel a 3b. diagramon vázolt átviendő kódolt információnak. Előnyös, ha mind a stabil mind pedig a mobil egységekben az órajeleket a kvarcvezérelt 10 oszcillátor jeleiből azonos mértékű osztással állitjuk elő, mert ebben az esetben a két egység órajeleinek szinkronizmusa automatikusan teljesül. Ebből a célból a 2. ábrán vázolt 63 osztót használjuk, amelynek kimenete összekötendő az 57 formatter 59 órabemenetével. A 20 dekóder /l. ábra/ a hasonlóképpen előállitott órajelekből és a 18 komparátor kimeneti impulzusaiból a 40 információs kimeneten 6
