179140. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkilszulfonil amino- csoportot tartalmazó új cefem- karbonsavak előállítására
179140 Az igy kapott 3-cefem-vegyületek önmagában ismert módon például adszorpcióé kromatográfiával és/vagy kristályosítással választhatók el az adott esetben még jelenlévő 7/&-çp-2-amino-2-[/rövidszénláncu/-alkilszulf onil-amino-feni]T} -acetil-amincX-3-R-2-cefem-4|-karbonsavtól. A 7ß -£D-2-amino-2-[/rövidszénláncu/-alkil-szulfonil-amino-fenilj-acetil-amincA-3-R-2-cefem-4 ÍJ-karbonsavak úgy is izomerizálhatók, hogy azokat az 1-helyzetben oxidáljuk, miközben a 2-cefem-vegyület 3-cefem-vegyületté rendeződik át, és kivánt esetben a 3-cefem-vegyületek 1-oxidjainak esetleg igy keletkezett izomere legyét szétválasztjuk, és a megfelelő 3-cefem-vegyület ieor kapott 1-oxidját redukáljuk. A 7p -fD-2-amino-2-[/rövidszénláncu/-alkilszulfonil-amino-fenií) -acetil-amino3-3-R-cefem-A^ -karbonsavak 1-helyzetü oxidálására alkalmas oxidálószerekként a megfelelő szervetlen vagy szerves persavak vagy hidrogén-hiperoxid és savak, különösen a legalább 10-^ disszociációs állandóval rendelkező szerves karbonsavak elegyei jönnek számításba. Megfelelő szervetlen persavak a perjódsav és a perkénsav. Szerves persavak a megfelelő perkarbonsavak és perszulfonsavak,amelyeket oxidálószerekként alkalmazhatunk, vagy legalább egy egyenértéksulynyi hidrogén-hiperoxid és valamely karbonsav hozzáadásával in situ állíthatunk elő. A karbonsavat emellett célszerű nagy feleslegben alkalmazni, ha például ecetsavat használunk oldószerként. Alkalmas persavak például a perhangyasav, perecetsav, per/trifluor-ecetsav/, permaleinsav, perbenzoesav, monoperftálsav vagy a p-toluol-perszulfansav. Az oxidációt ugyancsak hidrogén-hiperoxid és katalitikus mennyiségű olyan sav hozzáadásával is elvégezhetjük, amelynek disszociációs állandója legalább 10 ', az ecetsav, perklórsav vagy a trifluor-ecetsav. A fenti oxidációt önmagában ismert módon, szükség esetén katalizátor jelenlétében és enyhe, kimélo reakciókörülmények között, például kb. -50° és kb. +100° közötti, előnyösen kb. -10° és kb. +4-0° közötti hőmérsékleten végezhetjük. A 2-cefem-vegyületeket a megfelelő 3-cefem-vegyület 1- -oxidjaivá szerves hipohalogenit-vegyületekkel, igy rövidszénláncu alkil-hipoklorittal, például terc-butil-hipoklorittal kezelve oxidálhatunk, inert oldószerekben, igy adott esetben halogénezett szénhidrogénekben, például diklór-metán jelenlétében és kb. -10° és kb. +30° közötti hőmérsékleten, perjodát-vegyületekkel, igy alkálifém-perjodátokkal, például kálium-perjodáttal, amit előnyösen vizes és kb. 6-os pH-ju közegben és kb. —Í0° és +30° közötti hőmérsékleten végzünk, jód-benzol-dikloriddal, amelyet vizes közegben, előnyösen valamilyen szerves•bázis, például piridin jelenlétében és hűtéssel, például kb. -20° és kb. 0° közötti hőmérsékleten alkalmazunk, vagy bármely más olyan oxidálószerrel, amely alkalmas a tiocsoport átalakítására szulfoxidesoporttá. AzOC- és/3-l-oxid izomerek adott esetben keletkező elegyét például kromatográfiásan választhatjuk szét. A 3-cefem-vegyületek 1-oxidjainak redukálását önmagában ismert módon, redukálószerrel kezelve, szükség esetén aktiválószer jelenlétében hajtjuk végre. Redukálószerekként szóba jöhetnek: a katalitikusán aktivált hidrogén: redukáló ón-, vas-, réz- vagy mangánkationok, amelyeket megfelelő szervetlen vagy